20. rész: Becca a rossz kislány.

Mikor hazaértünk Cassy a nappaliban volt.

- Sziasztok lányok.

- Szia Cassy. - köszöntünk egyszerre Beccával

- Becca mesélj el mindent, most! - követeltem.

- Szerintem menjünk fel valamelyikőnk szobájába és ott beszéljük meg. - mondta békítően Cassy.

Felmentünk Becca szobájába, leültünk.

- Na mi volt? - kérdeztem izgatottan. - Mit csináltatok?

- Amikor felhívtál épp jógáztunk, én, Lyz és Rosa. Ezért ziháltam olyan nagyon.

- Persze-persze. Higgyem is el mi? - kérdeztem durcásan. - Azért makogtál össze-vissza ugye?

- I-igen. - mondta Becca és iszonyatosan elvörösödött.

- Na jó lányok. Nincs marakodás. - vette fel kedvenc nővérünk a békebíró szerepét. - Becca kérlek mondd el mit csináltatok.

- Hááát.... az úgy volt hogy.... - kezdte vonakodva, már tudtam, mit akar mondani, de nem meri.

- Nekünk mindent elmondhatsz. - biztattam és átkaroltam a vállát.

- Lefeküdtünk. - mondta vörös fejjel és enyhén szégyenkezve a fiatalabbik nővérem.

- Értem. - mondta tárgyilagosan Cassy. Majd kitört belőle a kíváncsi nagy tesó. - És milyen volt? Mindent tudni akarok. Amúgy nem kell szégyenkezned emiatt, hisz ez teljesen normális.

- Meséld el, mi volt! - kértem bociszemekkel.
- Az az én titkom, hogy mi volt... - mondta és kinyújtotta a nyelvét. - De jó volt, furcsa, de jó. És Ren, ti mit csináltatok?
- Arra én is kíváncsi vagyok. - csatlakozott a nővérünk.
- Debbel és Casttal hárman beszélgettünk, aztán felmentünk Castiel szobájába filmet nézni, de egyszer csak Debby sírva szaladt be a szobába, hazajött az anyjuk és balhézott. De Cast leállította és elküldte, mondván, ha eddig se foglalkozott velük akkor most miért érdekelnék őt, és ezután még beszélgettünk egy csomót.
- Uncsiiii. - cukkolt nevetve Becca.
- Becca ne cukkold, ők nem sietik el a dolgokat. Nem baj, ha valaki lassabban halad. - védett meg Cassy, modjuk nem szorultam védelemre, de nem baj.

Sziasztok mivel senki nem reagált az írói felhívásomra (ma volt a határidő) így egy ideig még nem lesz új rész. De ennek ellenére elértem az 1500 as nézettséget, és ezt nagyon köszönöm :), Hálás vagyok nektek, de ha ilyen passzívak lesztek lehet, hogy abba hagyom. Sokat kell tanulnom, és ötletem sincs. Kértem a segítségeteket, de nem voltatok hajlandóak írni. Így késik a folytatás.

Sziasztok, az új rész előtt mondanék pár szót. Arra gondoltam, hogy ha valamelyikőtöknek van ötlete, hogy hogy folytathatnám a blogot azt kérem írjon nekem e-mailt (medvebocs98@gmail.com), vagy facebookon is megtalálhattok Anna Brezniczky néven. Május 15.-ig, csütörtökig várom az ötleteiteket.

19. rész: Miért pont mi?

Este még rengeteget beszélgettünk Casttal és Debbel. Majd vacsora után elmentem először én zuhanyozni, majd Cast, Deborahnak volt saját fürdője, így nem volt nagy sorban állás. Deb felvetette, hogy aludjak az ő szobájában, de ezt Casttal egyszerre vétóztuk meg. Deb adott ruhát, egyet, amiben aludhatok és egyet másnapra. Mikor kijöttem a fürdőből pizsamában, Cast az ágyon ülve várt, majd bement a fürdőbe. Mikor kijött én az ágya előtt ültem törökülésben, és hátamat az ágyának támasztottam.

- Ne és mit csináljunk? - kérdeztem, mikor leült mellém a földre. Villantottam egy angyali mosolyt, mire elnevette magát

- Hmmm... Lenne egy ötletem. - mondta, majd ő is megeresztett egy elbűvölő mosolyt, amitől persze olvadtam. Majd szenvedélyesen megcsókolt, majd mikor már nem kaptunk levegőt csak ültünk csendbe egymás mellett. Én a vállára hajtottam a fejem és elaludtam.

*Castiel szemszöge*

Mikor a vállamra dőlve elaludt, hirtelen nem tudtam, hogy tegyem fel az ágyra, hogy ne keltsem fel. Olyan aranyos volt, olyan békés. Picit oldalra fordultam, bal kezemmel megtámasztottam a hátát, a jobbal, mert elkaptam a két lábát, finoman felemeltem megfordultam és letettem az ágyra, befeküdtem mellé, átöleltem, majd lassan én is elaludtam. Reggel nagyon korán keltem, Ren még aludt. Óvatosan, hogy fel ne keltsem kimásztam az ágyból, lementem a konyhába, elkezdtem reggelit csinálni. Nem sokkal később lépteket hallottam az emeletről, majd feltűnt Deborah.
- Jó reggelt. - mondta álmosan. - Hogy-hogy már fent vagy?
- Jó reggelt neked is. Sikerült elég korán felkelnem, úgy döntöttem ma én csinálok hármunknak reggelit.
- Segítsek? - kérdezte, odajött mellém és segített. Nem vittük túlzásba a reggeli készítést: főztünk teát és kávét, sütöttünk palacsintát. Majd Ren is feltűnt a lépcsőnél.
- Sziasztok, jó reggelt. - köszönt álmosan Renata.
- Szia, neked is. - köszöntünk egyszerre Deborahval.

*Ren szemszöge*

Reggel az ágyban keltem, Cast nem volt ott. Gyorsan kimásztam, megigazítottam a pizsimet, majd mikor kinyitottam az ajtót, hogy lemenjek a konyhába, megcsapta az orromat a friss palacsinta és kávé illata. Lementem a lépcsőn, megálltam.

- Sziasztok, jó reggelt. - köszöntem kótyagosan.

- Szia, neked is. - köszönt egyszerre Cast és Deb.

- Gyere, csináltunk reggelit. - mondta Castiel, odajött mellém, egy csókkal köszönt. Közben Deb megterített.

- Teát vagy kávét kérsz? - kérdezte Deborah.

- Kávét, sok tejjel, cukorral.

- Tessék, adott egy bögrét,tejet és cukrot, töltött kávét, Cast. Majd magának is csinált egyet. Deb meg teát ivott. Csendben megreggeliztünk. Reggeli után elmentem a fürdőbe rendbe szedni magam, Deb adott egy tiszta fogkefét, fogat és arcot mostam, felöltöztem. Mikor kimentem Cast már felöltözve várt a szobájában.

- Indulhatunk? - kérdezte.

- Igen. - mondtam, ő felállt, elindultunk az ajtó felé. Felkaptam volna a kabátomat és a cipőmet, mikor rájöttem, hogy egyáltalán nem passzol a szerelésemhez.

- Deborah, kérhetek egy pár cipőt és egy dzsekit? - szaladtam oda hozzá.

- Persze, gondolom nem illik a sajátod a ruhához, ugye?

- Eltaláltad. Ruhaválságban vagyok. - mondtam szorongva.

- Rendben, gyere velem. - mondta. - Casti öt perc múlva itt leszünk.

- Jó, de siessetek lányok, a motoromon nem férünk el hárman. - tudtam, hogy motorja van, és tudom, hogy gyakran jön azzal suliba, de hozzánk mindig gyalog jött. Muszáj lesz felülnöm a motorra? Még életemben nem ültem motoron, félek... Beszaladtunk Deb szobájába, kinyitotta a szekrényt.

- Másik ruhát, vagy dzsekit és cipőt adjak? - kérdezte.

- Ha lehet, másik ruhát kérnék. - mondtam, gyorsan választottunk. - Remélem ez már jó lesz. - mondtam, nem akarom tovább váratni Castielt.

- Biztos vagyok benne. - nevetett Deb. Mikor kiértünk az ajtóhoz Castiel csak füttyentett egyet, tehát tényleg jól nézek ki. Felkaptam a cipőmet és a dzsekimet. Így néztem ki:

- Na akkor indulhatunk? - kérdeztem.

- Igen. - mondta Castiel.

- Ti menjetek a motorral, én sétálok. - mondta Deb.

- Oké, szia. - köszönt el Cast, mikor kiléptünk a házból.

- Sziasztok.- köszönt Deb és el is ment.

- Ezt vedd fel. - nyújtott Castiel egy fekete bukósisakot, mire sikerült felvennem, ő már fent ült a fekete Yahamán. Felültem mögé, szorosan átkaroltam a derekát és el is indultunk. Rémisztő sebességgel suhantunk, 10 perc múlva már az udvaron ültünk a nagy fa alatt.

- Sziasztok. - jött oda Becca és Lyz.

- Sziasztok. - köszöntünk mi is.

- Becca beszélhetnénk? - kérdeztem.

- Persze. - mondta és bementünk a kertész klubba, ahol nem volt senki.

- Mesélj el mindent a tegnapról. - kértem, szinte követelőzően. - Mielőtt eszedbe jut hárítani, majd én is mesélek.

- Majd otthon, itt bárki meghallhatja.

- Oké. - összemosolyogtunk és visszamentünk a fiúkhoz. Elindultunk órára.

- Renata, Rebecca, kérem álljanak meg. - jött oda a ofő. - A dossziéjuk és az iskolához, osztálytársaikhoz való hozzáállásuk miatt, szeretném, ha a jövő évtől maguk lennének az osztályképviselők Melody helyett.

- Értjük Tanár úr. Köszönjük a bizalmát. Van még valami? - mondtam meglepetten, miért pont mi?

- Nincs semmi más... Menjenek órára.

- Viszontlátásra. - köszöntünk el. Nem válaszolt, csak elment. A nap elég unalmasan telt, de túléltük.

- Renata, Becca. - jött oda Nathaniel. - Hallottam, hogy jövőre ti lesztek az osztályképviselők. Ha kell segítség akkor szóljatok és mindent lemagyarázok. - mondta.

- Nathaniel, bocsi, de nem kell segíteni, ha nem emlékszel akkor elmondjuk újra, hogy az előző sulinkban egymás után három és fél évig voltunk DÖK elnökök. És előtte két évig osztályképviselők.

- Oké, akkor sziasztok. - köszönt el.

- Szia.

Lys és Becca hazasétáltak, Cast hazavitt engem motorral. Már nem szorongtam a motoron, lazán felültem Cast mögé és elindultunk.

18. rész: A régi banda. (part 2)

Lementem a nappaliba és elég érdekes látvány fogadott...

- Sz-szia-sziasztok. - makogtam meglepetésemben.

- Szia Cica. - köszönt Balthazar.

- Szia Cicafiú. - köszönt egyszerre Becca és Cassy, mikor leértek a nappaliba.

- Balthy, kik ezek a lányok? - kérdezte egy nyafogós, szőke plasztikcica.

- Te ki vagy plasztikbaba? - kérdeztem leplezetlen megvetéssel a hangomban...

- Ren, Becca, Cassy bemutatom nektek Maryt, a banda új énekesét. - mondta Nina, egy kedves, barna hajú lány. Hippis-rockos stílussal. Nina régen nagyon jó barátnőnk volt, aztán Becca picit megharagudott rá, mikor két nappal a szakításuk után összejött Kevinnel.

- Ki helyett vettétek fel? - kérdezte Becca.

- Ren helyett. Amúgy ő Kevin barátnője. - mondta szomorúan Nina.

- Nina, nem szeretnél ide költözni? - kérdeztem - Van új bandánk, plasztikcicák nélkül. Lehetnél a mendzserünk.

- Té-tényleg? Megbeszélem a szüleimmel, szívesen maradnék itt.
Ezután Nina beszélt a szüleivel, akik azt mondták, hogy nyárin ideköltözhet.
- Cassy, Becca, Nina, Sophy kérlek gyertek fel. - mondtam. - Gyorsan felöltözünk, aztán menjünk le a parkba. - javasoltam. A lányok feljöttek az emeletre. Láttam Beccán, hogy tudja, mit akarok, így átvette a szót.
- Fel kéne hívni a többieket. Riasztani a bandán kívül még Kimet és esetleg Arminékat. Rennel mi szólunk Castnak, Lyznek és Rosának, ők majd hozzák Leight és talán Nathanielt.
- Oké, én vállalom Nathanielt. - mondta Cassy.
- Én hívom Armint. - mondta elpirulva Sophy. Mesélte, hogy nagyon jóban van a két fiúval, sőt Sophynak tetszik Armin.
- Rendben. - kezdtem. - Akkor mondjuk nekik, hogy fél óra múlva a parkban. Most viszont gyorsan menjünk telefonálni és öltözni. Sophy gyere segíts valami normális ruhát találni Ninának, nem akarom, hogy ilyen kivágott cuccokban járjon.
- Oké. - mondták egyszerre a többiek és mind mentünk a dolgunkra. Gyorsan telefonáltunk és találtunk is ruhát Ninának.

Amikor kész lettünk kimentünk a szobáinkból, és összefutottuk az emeleten a csajokkal.

- Fhu Nina, marha jól nézel ki. - ámuldoztak a csajok. Hát igen... ezt sikerült összehoznunk, csak ez volt a szekrényemben. És mivel a lila Nina kedvenc színe így törekedtünk, hogy ezt mutassuk is. Lementünk és azonnal odajött Anabell, Mary és még egy festett lila hajú lány, ha jól emlékszem Leila.

- Nina iszonyat jól nézel ki. - mondta egyszerre Anabell és Leila. Mary csak egyetértően bólogatott.

- Ki adta oda a gönceit? - kérdezte leplezetlen undorral Balthazar majd intett Anabellnek, hogy menjen oda én az orrom előtt megcsókolta a lányt, aki a csók után bocsánatkérőn nézett rám.

- A te szavaiddal élve ezek a "göncök" az enyémek. - mondtam elég utálatosan.

- Jó-jó... Nekem ne ugorj Cica. - mondta erre odamentem, finoman arrébb löktem Anabellt és felpofoztam Balthazart. - Ezt miért kaptam? -adta az értetlent.

- 1; mert jól esik felpofozni egy ilyen barmot és 2; mert már ezerszer mondtam, hogy ne merészelj Cicának hívni. Viszont menjünk a parkba.

Elindultunk, út közben csatlakozott, hozzánk Kim, Nathaniel és Arminék.

- Hé csajszi! - jött oda Kim. - Kik ezek az ízlésficamos agyon tetovált alakok? Veletek vannak?

- Igen, velünk vannak. És ők a régi bandánk. Így elfajultak. - mondtam szomorúan. Fájt, hogy a régi barátaink így néznek ki, gondolom, mi lehet a suliban...

- Tényleg, Nina. Mi a helyzet a suliban? - kérdeztem.

- Mivel a suli összetartói, azaz ti ketten, elmentetek, már borzalmas. Camille és a két barátnője, Cloe és Lya a suli legmenőbb csajai. Mindenkit rettegésben tartanak.

- Akkor olyanok, mit itt Amberék. - szólt közbe Kim.

- De miért vették őket vissza? - kérdezte Becca. - Hisz kirúgattuk őket, a másodikos kislány miatt.

- A nevelő szüleik fizettek a sulinak... Nem is keveset... - mondta Nina helyett Sophy. - Mi még ott voltunk, mikor elkezdte "uralkodni".

- És senki nem tesz semmit? - kérdeztem. Fáj, hogy így elfajult a szeretett sulink.

- Senki nem tud, nem mer tenni semmit. - mondta Anabell. - Uralkodnak mindenen és mindenkin, most már új igazgató van, egy idős nő, aki csak a pénzre hajt. Ren, Becca látom az arcotokon, hogy vissza jönnétek rendet rakni, de már nem tudnátok. Itt már minden tönkre ment. - mondta, majd elkezdett halkabban beszélni. - Maryt és Leilát se a tehetségük miatt vették be a fiúk. - mondta megvetően. - Mary új diák, a fiúk egyből lecsaptak rá és Leilára. Nem tudom, mit esznek a két plasztik cicán.

- De ez borzalmas. - mondta Kim. - Renék mesélték, milyen volt a sulitok, mielőtt eljöttek, rossz hallani, hogy ilyen lett.

- Mindegy, nem tehetünk semmit. - mondtam lemondóan. Megérkeztünk a parkban, a többiek már ott voltak. - Sziasztok. - futottunk Beccával a fiúkhoz és egy-egy puszival köszöntöttük őket.

- Cica ezek itt a barátitok? - kérdezte Balthazar végig mérve Castot.

- Balthazar nem megmondtam, hogy ne merészelj Cicának hívni?! Egy pofon nem volt mára elég?! - fakadtam ki. - És igen, ő a barátom Castiel és ő meg Becca barátja Lyzander.

- Ren, ki ez a tuskó? A volt barátod? - kérdezte Cast. Nem mondtam semmit, csak bólintottam.

- Becca, csak egy "ilyet" találtál? Jobb nem volt? - kérdezte gúnyosan Kevin.

- Miért Kevin, te jobbat találtál, mint én? Nem lett volna másik plasztikcica? Csak ez az agyon tetovált #&@#@&?

- Minek neveztél? - kérdezte a plasztikcica.

- Jól hallottad kisanyám. - csatlakozott Kim is.

- Elég! - kiáltotta Deborah. Lányok, nyugi van, Cast és te - bökött Balthazarra. - most hagyjátok abba!

- Ki vagy te Cica? - kérdezte Kevin.

- Az akinek a bátyja kórházba juttat téged, ha nem hagyod békén. - szólt közbe Cast.

- Becca ez a Kevin volt a barátod? - kérdezte Lyz. Becca bólintott. 

- Na jó gyerekek. - kezdte Cassy. - Ebből most legyen elég!

- Ren, miért hoztad ide őket? - kérdezte Rosa.

- Azért, hogy lássák a különbséget. Hogy lehetnének olyanok is, mint amilyenek voltak, mikor még Londonban éltünk.

- És ő ki? - mutatott Leigh Ninára, aki egy kicsit távolabb állt és majdnem elsírta magát.

- Ő Nina, nyártól ő is itt fog lakni. - mondta Sophy.

- Cast hoztál gitárt? - kérdeztem picit arrébb állva.

- Természetesen, te? - eddig nem vette észre a nálam lévő gitártokot, Cassy és Becca is hozta a gitárját, sőt adtunk egyet Ninának is.

- Alap. - mondtuk egyszerre nevetve Beccával és Cassyvel. - Üljünk le. - mondtam és elsétáltunk a füves park azon részére, ahol a legtöbb napfény volt. Leültünk és elkezdtünk játszani, Kevin, mert nála is volt gitár elővette és ő is játszani kezdett. Elkezdtünk énekelni, Deb is csatlakozott. Jó volt együtt zenélni, már hiányoztak a többiek. Lara is gitározott. Sophy, Balthazar és Nathaniel a lábukon doboltak, mindhármuknál volt dobverő.

- Sophy tudsz adni dobverőt? - kérdezte Leila.

- Persze tessék. te is dobolsz? - kérdezte meglepetten.

- Igen. - mondta és zenéltünk tovább. Napközben elmentünk a közeli étterembe ebédelni, majd vissza a parkba. Jó nap volt. Másnap megint elmentünk együtt a parkba, még Casték nem voltak ott, mikor Balthazar odajött és megcsókolt. Próbáltam ellökni magamtól, de nem ment, túl erős. A csók végét Casték is látták, mert Cast, Lyz, Leigh, Nathaniel, Rosa, Deb, Becca, Cassy, Nina és Laráék is odajöttek.

- Hogy merted?! - estünk neki Balthazarnak egyszerre Casttal, Rosával, Cassyvel, Beccával, Lyzzel, Debbel, Anabellel és Larával és Sophyval. Nem tudtam semmit se tenni, mert Cast és Balthazar egymásnak ugrottak. A csajokkal együtt, Leila, Mary, Anabell és Lara kivételével Castot próbáltuk megnyugtatni, míg a fiúk a négy lánnyal együtt próbálták leszedni Balthazart Castról.

- ELÉG LEGYEN!! - kiáltottuk egyszerre Beccával, Rosával, Sophyval, Deborahval és Cassyvel. a nagy hangtól a két fiú úgy meglepődött, hogy elfelejtették egymást püfölni. Cast alsó ajka felrepedt és Balthazarnak meg az orra vérzett.

- Cast hagyd, hogy én rendezzem le. - kértem, majd odamentem és felpofoztam Balthazart.

- Nem kapott már eleget? - kérdezte Anabell.

- De, remélem. - mondtam. - Remélem most már felfogja végre, hogy nem vagyok játékszer. - amint befejeztem a mondatot, Anabell követtem a példámat.

- Köztünk mindennek vége! - mondta és sírva elszaladt, Nina, Leila, Sophy és Lara meg utána.

- Barom. - mondta Kevin is. Nem hittem volna, hogy így fog reagálni.

- Szerintem menjünk innen. - mondta Rosa. Mikor a lányok visszajöttek. - Lara kérlek kísérd a reptérre a Londoniakat, mi meg menjünk próbálni, úgy is rátok fér. - mondta a bandánknak címezve.

- Lassan úgy is indul a gépünk. - mondta szomorúan Nina. - Jó lenne még itt maradni, persze Balthazar nélkül...

- Nina, már csak három hét és ideköltözhetsz. - mondtam mosolyogva. - Viszont sziasztok.- köszöntünk el a Londoniaktól. És mentünk próbára, de nem volt jó. Sophy még korábban elhozta a dobszerkóját Lyzékhez így már nekünk is két dobosunk van. Sokkal jobb hangzást ad. Próba után én átmentem Castékhoz, Cassy haza, Becca meg maradt Lyzéknél.

- Kérsz enni? - kérdezte Deb.

- Nem, köszi, nincs étvágyam.

- Mi a baj? - ölelt át Cast.

- Semmi, igazából én se tudom. Nem tudom kiverni a fejemből se a tegnapi napot, se a mai balhét.

- Én is csak a mai balhén agyalok. - mondta és belecsókolt a nyakamba, majd felmentünk a szobájába. Leültünk az ágyára, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolt. Vad csókunkat egy halk kis kopogás szakította félbe.

- Gyere be. - mondta Cast. Deb benyitott.

- Cast... - mondta sírva. - Anya. - Castiel felállt, megölelte Debet.

- Megyek, gyere te is Ren. Bemutatlak neki.

Lementünk, egy szép vékony, alacsony, hosszú barna hajú nő állt előttünk.

- Jó-jó napot. - köszöntem szégyellősen, halkan.

- Fiam... Ki ez a kis &@#&@?

- Én is örülök anya... - mondta megvetően Castiel, soha nem hallottam így beszélni. - És ő a barátnőm Renata Pallmer. Miért bántod megint Deboraht?

- Mi közöd van ahhoz, hogy mit teszek a lányommal?

- Annyi köze van, hogy ő meg a te fiad! - mondta sírva Deb. - És ne bántsd Rent, ő egy igazán kedves lány, segítőkész. Rossz szavad nem lehet, de ha van akkor nézz rám, azt akarod, hogy a fiad ilyen lány találjon magának, mit én? Egy ilyen roncsot? Egy lányt, aki a drogba menekül, mert az anyja egy nem törődöm nő, aki a munkájának él, aki kiskorában elhagyta a gyerekeit, aki alkoholba kergette a férjét aki abba bele is halt? - Deb már zokogott, odamentem, megöleltem.

- Hogy mersz így beszélni az anyáddal? - odajött, engem olyan erősen félre lökött, hogy elestem, de Cast felsegített. Debet meg megpofozta az anyja, de ez rossz ötlet volt, mert Cast, aki soha nem ütne meg nőt, visszakézből úgy pofonvágta az anyját, hogy az elesett.

- Örülj, hogy ennyit kaptál... És most takarodj! - mondta Castiel. Én odamentem Debhez, átöleltem és próbáltam megnyugtatni. Az anyjuk felállt és dühösen elviharzott.

- Sajnálom, hogy ezt látnod kellett. - kezdte Cast.

- Nem baj, legalább tudom, hogy ki az aki miatt ilyenek lettetek, aki tönkre tett titeket.

Sokat beszélgettünk, este indultam volna haza, mikor Deborah utánam szólt.

- Kérlek maradj itt. - mondta.

- Rendben. - mondtam mosolyogva. Felhívtam Beccát.

- Igen? - szólt bele.

- Szia, én vagyok, zavarok? - kérdeztem.

- N-ne-nem. -mondta zavartan.

- Mit szakítottam félbe? - kérdeztem.

- Mi-mi-mindegy.

- Na neeeee! - teljesen elámultam, ez tényleg az én nővérem?? - Csak annyit szerettem volna, hogy itt alszom Castéknál.

- Oké, de hívd Cassy, mert én meg itt alszom Lyzéknél.

- Oké... Szia.

- Szia. - mondta és letette. Hívtam Cassyt.

- Szia Cassy. - szóltam bele, most én elsőként. - Kérlek szólj anyának, hogy én itt alszom Castéknál. Ja és Becca mondta, hogy ő meg Lyzéknél alszik. Majd suli után megyek haza.

- Oké Ren, de ha bármi "olyan" történne akkor védekezzetek. Oké? - mondta az aggódó nővérem.

- Ezt inkább Beccának mondd. De oké.

- Mert? - hallom... kiakadt.

- Majd elmondja, nekem csak egy tippem van. Viszont leteszem. Szia.

- Oké, jó éjt, szia. - mondta, én letettem és mentem vissza Castékhoz.

17. rész: A régi banda...

- Ren, Becca. - jött oda Anabell.

- Szia, mit keresel itt? - kérdezte Becca. Anabell hosszú, fehér hajú lány volt hatalmas, izzó vörös szemekkel. A bőre hófehér, de tele van tetoválásokkal és piercingekkel. A haja fel volt nyírva egy helyen, nem értem mit eszik rajta Balthazhar...

- Nem is örültök? - kérdezte.

- Már miért örülnénk? - vágtam neki vissza keményen. Ettől egy picit hátrahőkölt, de nem szólt semmit.

- Gondoltam örülni fogtok, ha megmondom, hogy holnap ideérnek a többiek is. - mondta elpirulva.
- Hogy mi?! - kérdeztük egyszerre kétségbe esetten Beccával. - Viszont mi megyünk suliba, ha nem gond, jössz? - kérdezte Becca, majd beállt kettőnk közé, mert tudta, ha továbbra is Anabell mellett vagyok akkor megtépem. - Amúgy honnan tudod, hol lakunk? - kérdeztem gyanakvóan.
- Lara mondta, hogy itt laktok, amúgy egy darabig elkísérlek titeket. - mondta és el is indultunk a suliba.
- Sziasztok. - köszönt egyszerre Rosa, Cast és Lyz, mikor beértünk a suliba.
- Bocsi, hogy nem mentünk hozzátok reggel, de korán be kellett jönnünk. - mondta Lyz.
- Semmi baj, így legalább nem találkoztatok még az egyik régi ismerősünkkel. - mondtam és gyorsan hátranéztem, hogy Anabell eltűnt-e már. Szerencsére eltűnt, de mondta, hogy délután el szeretne jönni a próbánkra így kettőre jön a suli elé, mert nem ismeri a várost.
- Ki ez a régi ismerős? - kérdezte Castiel és hangjában megcsendült a féltékenység.
- Egy lány... az a lány akivel Rent a volt barátja megcsalta. - mondta Becca, ennek hallatán Cast felengedett, de én meg elszomorodtam.
- Sajnálom. - mondta Rosa, majd odajött és megölelt.
- Már mindegy, ennek már majdnem egy éve. Már nem érdekel. - mondtam színtelen hangon. És ezzel, mintha magamat is próbáltam volna meggyőzni. Az első óra unalmas volt, Cast csak miattam jár be órákra. Végig leveleztük az egész órát, én, Cast, Lyz Becca és Rosa. Ez már egy kialakított levélkör volt. Szünetben megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Cica. Látom azóta se változott a számod. - mondta Balthazar, mire elég érdekes arckifejezést vehettem fel, mert mind kérdőn néztek rám. Fogtam egy tollat és csak egy szót voltam képes írni: Balthazar. Ezt persze, csak Becca értette, de azonnal kikapta a kezemből a telefont.
- Szia cicafiú. - mondta negédesen.

*Becca szemszöge*

- Becca, te vagy az? - kérdezte a tapló döbbenten. Mindig én hívtam cicafiúnak, mert Ren soha se szerette, hogy cicának hívja.

- Igen én vagyok, és mielőtt megkérdezed ez tényleg Ren száma. De örülnék, ha békén hagynád a nővéremet. - mondtam egyre idegesebben, mire Lyz nyugtatásképpen megölelt.

- Csak azt akartam mondani, hogy Anabell már ott van, és hogy holnap mi is megérkezünk a bandával.

- Tudom, hogy jöttök, reggel a barátaink helyett Anabellt találtuk a házunk előtt... - de mielőtt folytathattam volna Cast vette ki a kezemből a telefont.

*Castiel szemszöge*

- Ugye te vagy Balthazar? - kérdeztem.

- Igen... Kivel beszélek?

- Renata barátjával, egyben a lányok új bandájának a szóló gitárosa.

- É-ér-értem... - mondta. - Tehát új bandájuk van? - hallottam a hangjában, hogy kezd ideges lenni.

- Igen van, pontosabban mi vettük be őket a saját bandánkba. Viszont hagyjuk a bájcsevejt. -váltottam egy keményebb hangnemre. - Ha rámászol a barátnőmre, vagy Beccára, vagy akár Cassyre, vagy ha bántod őket, akkor komolyan mondom megöllek. - mondtam fenyegetően, hallottam, hogy egy pillanatra a lélegzete is elállt.

- É-értem...

- Ha nekem úgy tűnne, hogy mégse értettél meg akkor tényleg beváltom, amit ígértem. - mondtam és választ se várva letettem a telefont és odaadtam Rennek.

*Ren szemszöge*

Miután visszakaptam a telefonomat, leültünk órára, mert jött a tanár. Az óráknak hamar vége lett és indultunk kifelé, és a kapuban ott volt Anabell...
- Sziasztok. - köszönt kis csapatunk láttán.
- Szia. Bemutatom Castielt, a barátomat, Lyzandert, Becca barátját.
- És a legjobb barátnőnket, Rosát. - vette át a szót Becca. - Mindenki, ő itt Anabell.
- Sziasztok, örülök a találkozásnak. - köszönt kedvesen Anabell.
- Mi is örülünk. - mondta Rosa. - De mostmár induljunk. Cassy is biztos ott van már. - amint befejezte el is indultunk. Lara karon ragadta Anabellt és együtt mentek, míg Sophy velünk jött, picivel a két lány mögött. Próba után Lara és Anabell azonnal elmentek, Sophy még maradt egy kicsit beszélgetni. Mivel ma péntek van, így viszonylag sokáig marsdhatunk, mert holnap nem kell korán kelnünk. Este 6 fele Sophy is elment, majd 8 körül Beccával mi is indultunk, persze a fiúk hazakísértek minket. Másnap reggel arra keltem, hogy valaki kopog a szobám ajtaján.
- Ren, látogatóitok vannak. - mondta Cassy. Én kimásztam az ágyból, gyorsan felöltöztem és megnéztem, kik jöttek.

16. rész: Az álom.

Hirtelen egy erdőben találtam magam, felismertem, ez Angliában a Deani erdő. Régen sokat jártunk itt a bandával. Van itt az egyik srác, Balthazar, a volt barátom, apjának egy vadász háza, és gyakran töltöttünk itt hétvégéket a bandával. Csak néztem szomorúan az erdő már jól ismert fáit, mikor egy rég hallott selymes, mély hang a nevemet mondta.

- Ren. - nem fordultam meg, nem akartam a volt barátom szemébe nézni. De pechemre megfogta a vállamat és maga felé fordított.

- Szia Balthazar. - mondtam halkan. Ajka perverz mosolyra húzódott, egyre jobban kezdem megérteni, hogy miért szakítottam vele.

- Na mi van Cica? Mi ez a ruha? - nem értettem, mire gondol, majd végignéztem magamon.

- Nem tudom... De kérlek hagyj békén. Túltettem magam rajtad, már semmit se jelent, hogy másfél évig jártunk. Van barátom, akit szeretek.

- Az annál érdekesebb. - mondta és meg akart csókolni, próbáltam eltolni magamtól, de nem ment... túl erős. Ekkor a semmiből feltűnt Cast.

- Hé tuskó... Ren azt kérted, hogy engedd el. - mondta fenyegetően, amire Balthazar csak felröhögött. Balthazar kétszer olyan erős, mint Cast, simán megveri.

- Cast... ne. - mondtam erőtlenül, halkan, de egymásnak ugrottak. Közéjük szaladtam, de Balthazar megütött, és én a földre zuhantam, de nem ájultam el. Láttam, hogy egymásnak esnek, de Cast valahogy felülkerekedett. Majd meghallottal Lara és Sophy hangját.

- Castiel kérlek hagyd abba. - mondta Sophy

- Balthazar hagy békén Ren barátját! - hallottam Lara hangját harsanni az esti csendben. Cast felhúzott, amint felálltam odaléptem Balthazar elé és erőből pofon vágtam. Majd Cast megcsókolt, ekkor hirleteln valami zajt hallottam, aztán, mikor felnyitottam a szemem megláttam, hogy csak a vekkerem az. Lecsaptam és kimásztam az ágyból.

*Becca szemszöge*

Hirtelen egy furcsa, régi, elhagyatott kastély előtt találtam magam. Nagyon furcsán néztem ki...

De a kastély nagyon ismerős volt... Ez Skóciában van, már voltunk itt régen.

- Szia Becca. - hallottam egy kellemes hangot, melyet már el is felejtettem. Most, hogy újra hallottam éreztem, hogy hiányzik. a hátam mögött volt, én akaratlanul is megfordultam.

- Szia Kevin. - köszöntem a volt barátomnak. Ő is a bandában játszott. Zongorázott és énekelt, pont mit Ren. Ren volt barátja Balthazar meg dobolt. Igen két dobosunk volt. Hogy miért? Mert az úgy jól hangzik. Kevin egyre közelebb jött, majd megcsókolt. Én el akartam lökni magamtól, de erősebb, mint én, így nem ment.

- Hagyd őt békén Kevin! - harsant a háttérben Cassy hangja, majd odajött és arrébb lökte Kevint.

- Amúgy is, van barátom. - mondtam dacosan, majd lekevertem Kevinnek egy pofont.

- Tényleg? - kérdezte megvetően. - Olyan különc, mint te? Esetleg ugyanúgy néztek ki? - mondta é elkezdett röhögni, de egy újabb pofonnal belé fojtottam a szót. - Ezt meg miért kaptam? - kérdezte, miközben a piros arcát dörzsölgette, látszik, hogy még mindig jó nagyot tudok ütni.

- Szerintem tudod te azt. - halottam Lyz hangját, aki valószínűleg mindent látott. Odasétált mellém, megállt, magához húzott és megcsókolt. - És igen... Én vagyok Becca barátja. - mondta és Kevinnek leesett az álla, el se tudta volna képzelni, hogy nála jobb pasit találtam magamnak.

- Lyz ő Kevin, és Kevin ő Lyzander.

- El se hiszem, hogy... - kezdte Kevin, de abba is hagyta. - Várjunk csak... Honnan ismerős nekem a neved Lyzander? Ismerjük egymást?

- Nem hinném. - mondta Lyzander. de ekkor egy hatalmas puffanást hallottunk, valami/valaki kiesett a kastély ablakából... Odarohantam, de ott csak egy kő volt, egy cédulával. "Még látjuk egymást... Mike." Ekkor Re rontott a szobámba egy bögre friss kávéval.

- Hé csipkerózsika! Ideje felkelni. - mondta és én azonnal felültem az ágyamban, elvettem a bögrét és megittam a kávét. Ezután lementünk reggelizni.

* Ren szemszöge*

Reggeli után felöltöztünk és mentünk az ajtóhoz, de se Cast, se Rosa se Lyz nem volt ott. Csak Anabell, aki nem tudom, hogy került ide Londonból. Ő az akivel Balthazar megcsalt...

15.rész: Cassydy (part 2 )

Másnap (hétfőn) Reggel Cassy jött be kelteni.

- Szia Ren, jó reggelt. Ideje felkelned. A reggeli már kész van, a kedvenceteket sütöttem, banános palacsintát. - mondta mosolyogva, mikor kinyitottam a szemem.

- Köszönöm Cassy. Becca? - kérdeztem kómásan.

- Mindjárt keltem őt is, de még nem főtt le a kávéja. - mondta és ki is ment. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem és mentem reggelizni. Becca még nem volt sehol.

- Szia anya. Becca?

- Szia Ren. Cassy most próbálja felkelteni, kérlek vidd fel a kávéját. - mondta, majd odaadta a bögrét. Én gyorsan felmentem.

- Szia Becca. Itt a kávéd. - mondtam, ő felült, elvette a kávét, ivott két kortyot majd már fel is állt. - Gyertek, menjünk reggelizni. - mondtam Cassynek és Beccának. Lementünk enni, de már csöngettek is.

- Megyek nyitom. - mondta anya. - Ti egyetek csak. Sziasztok. - köszönt a fiúknak és Rosának. Rosa ma már jöhetett iskolába. Kértek reggelit?

- Sziasztok. - köszöntem- Rosa ő a nővérem Cassydy, Cassy ő a legjobb barátnőnk Rosa.

- Szia, örülök, hogy megismerhettelek. - mondta illedelmesen Rosa. - Cassandra, ha nem gond akkor én kérek enni, mert még nem jutottam el odáig.

- Én is örülök. - mondta Cassy. - Gyertek üljetek le, van elég hely.

A többiek leültek hozzánk az asztalhoz, és anya hozott Rosának tányért, hogy reggelizhessen. Megreggeliztünk, anyát mindhárman megöleltük és elindultunk. Én, Cast és Cassy bementünk a butikba, a többiek a suli felé vették az irányt. Anya leigazolta nekem az első pár órát, így segíthettem Cassynek.

- Sziasztok. - köszönt Leigh. - Ren, gondolom ő a nővéred: Cassydy.

- Szia Leigh. Igen ő Cassy.

- Örülök, hogy megismerhettelek. - mondta Leigh és kezet nyújtott a nővéremnek.

- Én is örülök. - mondta Cassy és megfogta Leigh kezét.

- És mikor szeretnél kezdeni? - kérdezte Leigh.

- Hát nem is tudom... igazából még ezen a héten szeretnék pihenni, mostanság nem alakultak túl jól a dolgok. Az megoldható, hogy csak jövő hétfőn kezdjek?

- Természetesen.

- Köszönöm. - mondta hálásan Cassy. - Akkor szerintem, mi indulunk is. Szia Leigh.

- Sziasztok és én köszönöm.

elindultunk, még be se csöngettek, így elmentünk a parkba. Deb is ott volt.

- Sziasztok. Hát ti? Nem vagytok suliban?

- Szia Deb. Ő a nővérem Cassydy, Cassy ő Cast húga Deborah.

- Örülök, hogy találkoztunk. Most költöztél ide? - kérdezte Deb kedvesen.

- Én is örülök Deborah. És igen, tegnap jöttem. Én Londonban maradtam, mert minden odakötött, de most már rá se tudok nézni a házra. Túl sok a rossz emlék.

- Sajnálom, tudom milyen érzés. Megkérdezhetem, hogy mi történt? - kérdezte, kissé megilletődve Deb.

- Hát igazából volt egy barátom, akivel már több mint másfél éve jártunk, amikor terhes lettem tőle, egy hónappal ezelőtt a baba elment. - mondta Cassy szomorúan. Láttam, hogy már a könnyeivel küzd. - Aztán csütörtökön a barátom Josh is elhagyott. A baba halála után teljesen megváltozott, már nem úgy nézett rám. Pedig korábban meg akarta kérni a kezemet. Természetesen azonnal hívtam anyát és Rent, hogy amint tudnak utazzanak Londonba, és tegnap idejöttem. - épphogy kimondta elsírta magát.

- Cassy, annyira sajnálom. - mondta Deb és megölelte Cassyt. - De hidd el, minden jobb lesz, itt új életet kezdhetsz.

- Köszönöm Deb. Ren, Cast lassan mennetek kéne, mert az jó, hogy anya kikért az első két óráról, de nem baj, ha egy kicsit korábban beértek.

- Ez az én nővérem... Mindig fontosabb volt neki az, hogy mi van velem, vagy Beccával, mit az ő baja. - mondtam és erre Cassy végre elmosolyodott. 

- Menjetek csak. - mondta Deb is. - Mi elleszünk kettesben.

- Tényleg Deb, te miért nem vagy suliban?

- Nem volt kedvem bemenni. Majd Cast igazolja. Na viszont tényleg menjetek. Sziasztok. - köszönt el

- Sziasztok. - köszöntünk mi is, majd elindultunk suliba. Az első óra végére értünk be, az udvaron megvártuk, amíg kicsengetnek, majd bementünk a terembe.

- Na mi volt? - kérdezte Becca.

- Cassy, majd hétfőn kezd a butikban, És találkoztunk Debbel a parkban. Mi eljöttünk és ők ott maradtak.

- De jó! - mondta, majd bejöttek velem a DÖK irodába és odaadtam Nathanielnek az igazolásomat. A suli unalmasan telt, elmeséltük Laráéknak (akik folyamatosan velünk voltak és ennek örültem is, de nagyon) és Laráék úgy megörültek. Suli után mentünk próbára, jöttek Laráék is, meg ott volt Cassy és Deb is. Én ennek nagyon örültem, jól elvoltunk, Casték meghallgatták Sophyt, Larát és Cassyt, hogy hogy játszanak. Sophyt és Cassyt bevették. Írtunk egy új dalt is. 

14. rész: Cassydy

* Cassydy Hill szemszöge*

Sziasztok, Cassydy Hill vagyok. Renata és Rebecca Pallmer nővére. Ők csak a féltestvéreim, édesanyánk első házasságából születtem. Amikor hároméves voltam apám meghalt, majd két évvel később hozzáment Jonathan Pallmerhez és tőle születtek az ikrek. Tehát a húgaim öt évvel fiatalabbak, mint én, én most 22 éves vagyok. Itt éltünk együtt Londonban, amíg fél évvel ezelőtt el nem költöztek. Egy-két dolog rólam: a stílusom megegyezik a húgaim stílusával, én tanítottam őket gitározni. Ezen kívül zongorázok, éneklek és hegedülök is. Teljesen úgy nézek ki, mint ők, csak nekem hosszú szőke hajam van. Itt egy kép rólam:

Na de ugorjunk arra részre, hogy miért is kapcsolódtam bele a történetbe. Renék itt hagyták nekem a házat, hogy a barátommal Josh-sal együtt éljek itt. Már másfél éve voltunk együtt, amikor terhes lettem tőle, most lennék három hónapos terhes, ha három héttel ezelőtt nincs spontán vetélésem, a baba meghalt, én teljesen magam alá zuhantam. Josh is teljesen megváltozott, tudtam, hogy meg akarja kérni a kezem, de mióta meghalt a baba, kifordult magából. Már nem úgy nézett rám. Két napja szakított velem, én nem tudtam, mit tegyek, így azonnal felhívtam anyát, hogy Rennel amint lehet utazzanak ide. Hogy miért csak anya és Ren? Jó kérdésss... igazából magam se tudom, de Rennel és Beccával mindent meg tudunk beszélni, mindent tudunk egymásról. De egyedül Ren tudja, hogy hová megyek, mikor elegem van a világból, ha szomorú vagyok. Ma már szombat van, valószínűleg Renék már megérkeztek és látják, hogy nem vagyok otthon. Gondolom Ren lassan elindul és ide jön. Én csak sírok és sírok...

*Ren szemszöge*

Épphogy hazaértünk láttam, hogy Cassy nincs itthon.

- Anya kérlek főzz ebédet én elmegyek Cassyért. - mondtam.

- Tudod, hol van? - kérdezte anya aggódva.

- Igen, épp ezért megyek érte. Max egy óra és itthon vagyunk. - mondtam, azzal el is indultam, nem érdekel, hogy hosszú volt a repülőút, és hogy fáradt vagyok. A nővérem nekem mindennél fontosabb. Na jó talán Beccánál nem, de ez más tészta. Mintegy 10 percet sétáltam és oda is értem a temetőhöz, Beléptem és megláttam Cassyt, amint az apja sírja fölé borulva sír. Csendben odamentem mellé és szorosan átöleltem.

- Szia Cassy. Ne sírj drágám, nem lesz semmi baj. Gyere velem haza, anya már főzi az ebédet.

- Ren. - mondta, megfordult és a vállamon folytatta a sírást. - Nem akarok hazamenni, minden Joshra emlékeztet.

- Cassy gyere haza enni, utána odaköltözhetsz hozzánk, ha akarsz, tudok munkát is szerezni neked. Csak egy szavadba kerül.

- Té-tényleg? - nézett rám könnyes szemmel. - Tényleg odaköltözhetek? Messzire el innen?

- Igen, de most gyere haza, eszünk, segítek összepakolni és holnap hazautazunk. Jó? - kérdeztem tőle és közben a hátát simogattam, tudtam, hogy az mindig megnyugtatja.

- Rendben. - mondta, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsem fel. Felhúztam és elindultunk haza, út közben felhívtam Beccát.

- Igen? - szólt bele.

- Szia Becca, zavarok? - kérdeztem.

- Nem, dehogy is, csak épp Lyzzel beszélgettünk. Baj van? - kérdezte hirtelen.

- Nem, nincs, csak azt akartam mondani, hogy kérlek majd takarítsd ki a vendégszobát. Cassy hozzánk fog költözni.

- Tényleg? - hallottam, hogy ennek megörült. - Mikor jöttök?

- Holnap, viszont leteszem, mert még Leight is fel kell hívnom, munka ügyben és lassan hazaérünk.

- Rendben, akkor szia.

- Szia. - köszöntem el és letettem. Gyorsan hívtam Leight.

- Halló. - szólt bele.

- Szia Leigh, Ren vagyok. Zavarok?

- Nem, dehogyis, épp a butikban vagyok.

- Esetleg kéne neked egy eladólány? - kérdeztem.

- Ami azt illeti jól jönne a segítség. Miért?

- A nővérem most fog hozzánk költözni Londonból és kéne neki munka. Eddig is egy ruhaboltban volt eladó. Tehát van tapasztalata.

- Az remek, mikor jön?

- Holnap. Mikor kezdhetne?

- Az attól függ, mikor akar. - mondta tétovázva.

- Ezt még megbeszélem vele. Majd még hívlak. Szia.

- Szia. - köszönt el ő is, majd letette.

Végre hazaértünk. Elmondtam anyának, hogy Cassy hozzánk fog költözni. Ennek nagyon megörült. Megebédeltünk, majd Cassyvel elkezdtünk pakolni. Nem hagyunk itt semmit, csak a bútorokat, mert a házat eladjuk. Egész este beszélgettünk, majd elmentünk aludni és reggel evés után indultunk is. A repülőút 2 órás volt. Beccáék ( Becca, apa, Lyz és Cast) már a reptéren vártak minket.

- Cast, Lyz bemutatom nektek a nővérünket Cassydyt. - mondtam.

- Cassy ő a barátom Lyzander. - mondta Becca. - És ő Ren barátja Castiel.

- Nem is meséltétek, hogy bepasiztatok. - mondta elhűlve a nővérünk.

- Nem is meséltétek, hogy van nővéretek. - mondták elképedve a fiúk.

- Bocsi... - mondtuk egyszerre Beccával.

Ezután hazamentünk, segítettünk lepakolni Cassynek. Beccáék már korábban megfőztek, így együtt tudtunk ebédelni.