14. rész: Cassydy

* Cassydy Hill szemszöge*

Sziasztok, Cassydy Hill vagyok. Renata és Rebecca Pallmer nővére. Ők csak a féltestvéreim, édesanyánk első házasságából születtem. Amikor hároméves voltam apám meghalt, majd két évvel később hozzáment Jonathan Pallmerhez és tőle születtek az ikrek. Tehát a húgaim öt évvel fiatalabbak, mint én, én most 22 éves vagyok. Itt éltünk együtt Londonban, amíg fél évvel ezelőtt el nem költöztek. Egy-két dolog rólam: a stílusom megegyezik a húgaim stílusával, én tanítottam őket gitározni. Ezen kívül zongorázok, éneklek és hegedülök is. Teljesen úgy nézek ki, mint ők, csak nekem hosszú szőke hajam van. Itt egy kép rólam:

Na de ugorjunk arra részre, hogy miért is kapcsolódtam bele a történetbe. Renék itt hagyták nekem a házat, hogy a barátommal Josh-sal együtt éljek itt. Már másfél éve voltunk együtt, amikor terhes lettem tőle, most lennék három hónapos terhes, ha három héttel ezelőtt nincs spontán vetélésem, a baba meghalt, én teljesen magam alá zuhantam. Josh is teljesen megváltozott, tudtam, hogy meg akarja kérni a kezem, de mióta meghalt a baba, kifordult magából. Már nem úgy nézett rám. Két napja szakított velem, én nem tudtam, mit tegyek, így azonnal felhívtam anyát, hogy Rennel amint lehet utazzanak ide. Hogy miért csak anya és Ren? Jó kérdésss... igazából magam se tudom, de Rennel és Beccával mindent meg tudunk beszélni, mindent tudunk egymásról. De egyedül Ren tudja, hogy hová megyek, mikor elegem van a világból, ha szomorú vagyok. Ma már szombat van, valószínűleg Renék már megérkeztek és látják, hogy nem vagyok otthon. Gondolom Ren lassan elindul és ide jön. Én csak sírok és sírok...

*Ren szemszöge*

Épphogy hazaértünk láttam, hogy Cassy nincs itthon.

- Anya kérlek főzz ebédet én elmegyek Cassyért. - mondtam.

- Tudod, hol van? - kérdezte anya aggódva.

- Igen, épp ezért megyek érte. Max egy óra és itthon vagyunk. - mondtam, azzal el is indultam, nem érdekel, hogy hosszú volt a repülőút, és hogy fáradt vagyok. A nővérem nekem mindennél fontosabb. Na jó talán Beccánál nem, de ez más tészta. Mintegy 10 percet sétáltam és oda is értem a temetőhöz, Beléptem és megláttam Cassyt, amint az apja sírja fölé borulva sír. Csendben odamentem mellé és szorosan átöleltem.

- Szia Cassy. Ne sírj drágám, nem lesz semmi baj. Gyere velem haza, anya már főzi az ebédet.

- Ren. - mondta, megfordult és a vállamon folytatta a sírást. - Nem akarok hazamenni, minden Joshra emlékeztet.

- Cassy gyere haza enni, utána odaköltözhetsz hozzánk, ha akarsz, tudok munkát is szerezni neked. Csak egy szavadba kerül.

- Té-tényleg? - nézett rám könnyes szemmel. - Tényleg odaköltözhetek? Messzire el innen?

- Igen, de most gyere haza, eszünk, segítek összepakolni és holnap hazautazunk. Jó? - kérdeztem tőle és közben a hátát simogattam, tudtam, hogy az mindig megnyugtatja.

- Rendben. - mondta, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsem fel. Felhúztam és elindultunk haza, út közben felhívtam Beccát.

- Igen? - szólt bele.

- Szia Becca, zavarok? - kérdeztem.

- Nem, dehogy is, csak épp Lyzzel beszélgettünk. Baj van? - kérdezte hirtelen.

- Nem, nincs, csak azt akartam mondani, hogy kérlek majd takarítsd ki a vendégszobát. Cassy hozzánk fog költözni.

- Tényleg? - hallottam, hogy ennek megörült. - Mikor jöttök?

- Holnap, viszont leteszem, mert még Leight is fel kell hívnom, munka ügyben és lassan hazaérünk.

- Rendben, akkor szia.

- Szia. - köszöntem el és letettem. Gyorsan hívtam Leight.

- Halló. - szólt bele.

- Szia Leigh, Ren vagyok. Zavarok?

- Nem, dehogyis, épp a butikban vagyok.

- Esetleg kéne neked egy eladólány? - kérdeztem.

- Ami azt illeti jól jönne a segítség. Miért?

- A nővérem most fog hozzánk költözni Londonból és kéne neki munka. Eddig is egy ruhaboltban volt eladó. Tehát van tapasztalata.

- Az remek, mikor jön?

- Holnap. Mikor kezdhetne?

- Az attól függ, mikor akar. - mondta tétovázva.

- Ezt még megbeszélem vele. Majd még hívlak. Szia.

- Szia. - köszönt el ő is, majd letette.

Végre hazaértünk. Elmondtam anyának, hogy Cassy hozzánk fog költözni. Ennek nagyon megörült. Megebédeltünk, majd Cassyvel elkezdtünk pakolni. Nem hagyunk itt semmit, csak a bútorokat, mert a házat eladjuk. Egész este beszélgettünk, majd elmentünk aludni és reggel evés után indultunk is. A repülőút 2 órás volt. Beccáék ( Becca, apa, Lyz és Cast) már a reptéren vártak minket.

- Cast, Lyz bemutatom nektek a nővérünket Cassydyt. - mondtam.

- Cassy ő a barátom Lyzander. - mondta Becca. - És ő Ren barátja Castiel.

- Nem is meséltétek, hogy bepasiztatok. - mondta elhűlve a nővérünk.

- Nem is meséltétek, hogy van nővéretek. - mondták elképedve a fiúk.

- Bocsi... - mondtuk egyszerre Beccával.

Ezután hazamentünk, segítettünk lepakolni Cassynek. Beccáék már korábban megfőztek, így együtt tudtunk ebédelni.