16. rész: Az álom.

Hirtelen egy erdőben találtam magam, felismertem, ez Angliában a Deani erdő. Régen sokat jártunk itt a bandával. Van itt az egyik srác, Balthazar, a volt barátom, apjának egy vadász háza, és gyakran töltöttünk itt hétvégéket a bandával. Csak néztem szomorúan az erdő már jól ismert fáit, mikor egy rég hallott selymes, mély hang a nevemet mondta.

- Ren. - nem fordultam meg, nem akartam a volt barátom szemébe nézni. De pechemre megfogta a vállamat és maga felé fordított.

- Szia Balthazar. - mondtam halkan. Ajka perverz mosolyra húzódott, egyre jobban kezdem megérteni, hogy miért szakítottam vele.

- Na mi van Cica? Mi ez a ruha? - nem értettem, mire gondol, majd végignéztem magamon.

- Nem tudom... De kérlek hagyj békén. Túltettem magam rajtad, már semmit se jelent, hogy másfél évig jártunk. Van barátom, akit szeretek.

- Az annál érdekesebb. - mondta és meg akart csókolni, próbáltam eltolni magamtól, de nem ment... túl erős. Ekkor a semmiből feltűnt Cast.

- Hé tuskó... Ren azt kérted, hogy engedd el. - mondta fenyegetően, amire Balthazar csak felröhögött. Balthazar kétszer olyan erős, mint Cast, simán megveri.

- Cast... ne. - mondtam erőtlenül, halkan, de egymásnak ugrottak. Közéjük szaladtam, de Balthazar megütött, és én a földre zuhantam, de nem ájultam el. Láttam, hogy egymásnak esnek, de Cast valahogy felülkerekedett. Majd meghallottal Lara és Sophy hangját.

- Castiel kérlek hagyd abba. - mondta Sophy

- Balthazar hagy békén Ren barátját! - hallottam Lara hangját harsanni az esti csendben. Cast felhúzott, amint felálltam odaléptem Balthazar elé és erőből pofon vágtam. Majd Cast megcsókolt, ekkor hirleteln valami zajt hallottam, aztán, mikor felnyitottam a szemem megláttam, hogy csak a vekkerem az. Lecsaptam és kimásztam az ágyból.

*Becca szemszöge*

Hirtelen egy furcsa, régi, elhagyatott kastély előtt találtam magam. Nagyon furcsán néztem ki...

De a kastély nagyon ismerős volt... Ez Skóciában van, már voltunk itt régen.

- Szia Becca. - hallottam egy kellemes hangot, melyet már el is felejtettem. Most, hogy újra hallottam éreztem, hogy hiányzik. a hátam mögött volt, én akaratlanul is megfordultam.

- Szia Kevin. - köszöntem a volt barátomnak. Ő is a bandában játszott. Zongorázott és énekelt, pont mit Ren. Ren volt barátja Balthazar meg dobolt. Igen két dobosunk volt. Hogy miért? Mert az úgy jól hangzik. Kevin egyre közelebb jött, majd megcsókolt. Én el akartam lökni magamtól, de erősebb, mint én, így nem ment.

- Hagyd őt békén Kevin! - harsant a háttérben Cassy hangja, majd odajött és arrébb lökte Kevint.

- Amúgy is, van barátom. - mondtam dacosan, majd lekevertem Kevinnek egy pofont.

- Tényleg? - kérdezte megvetően. - Olyan különc, mint te? Esetleg ugyanúgy néztek ki? - mondta é elkezdett röhögni, de egy újabb pofonnal belé fojtottam a szót. - Ezt meg miért kaptam? - kérdezte, miközben a piros arcát dörzsölgette, látszik, hogy még mindig jó nagyot tudok ütni.

- Szerintem tudod te azt. - halottam Lyz hangját, aki valószínűleg mindent látott. Odasétált mellém, megállt, magához húzott és megcsókolt. - És igen... Én vagyok Becca barátja. - mondta és Kevinnek leesett az álla, el se tudta volna képzelni, hogy nála jobb pasit találtam magamnak.

- Lyz ő Kevin, és Kevin ő Lyzander.

- El se hiszem, hogy... - kezdte Kevin, de abba is hagyta. - Várjunk csak... Honnan ismerős nekem a neved Lyzander? Ismerjük egymást?

- Nem hinném. - mondta Lyzander. de ekkor egy hatalmas puffanást hallottunk, valami/valaki kiesett a kastély ablakából... Odarohantam, de ott csak egy kő volt, egy cédulával. "Még látjuk egymást... Mike." Ekkor Re rontott a szobámba egy bögre friss kávéval.

- Hé csipkerózsika! Ideje felkelni. - mondta és én azonnal felültem az ágyamban, elvettem a bögrét és megittam a kávét. Ezután lementünk reggelizni.

* Ren szemszöge*

Reggeli után felöltöztünk és mentünk az ajtóhoz, de se Cast, se Rosa se Lyz nem volt ott. Csak Anabell, aki nem tudom, hogy került ide Londonból. Ő az akivel Balthazar megcsalt...