Sziasztok, az új rész előtt mondanék pár szót. Arra gondoltam, hogy ha valamelyikőtöknek van ötlete, hogy hogy folytathatnám a blogot azt kérem írjon nekem e-mailt (medvebocs98@gmail.com), vagy facebookon is megtalálhattok Anna Brezniczky néven. Május 15.-ig, csütörtökig várom az ötleteiteket.

19. rész: Miért pont mi?

Este még rengeteget beszélgettünk Casttal és Debbel. Majd vacsora után elmentem először én zuhanyozni, majd Cast, Deborahnak volt saját fürdője, így nem volt nagy sorban állás. Deb felvetette, hogy aludjak az ő szobájában, de ezt Casttal egyszerre vétóztuk meg. Deb adott ruhát, egyet, amiben aludhatok és egyet másnapra. Mikor kijöttem a fürdőből pizsamában, Cast az ágyon ülve várt, majd bement a fürdőbe. Mikor kijött én az ágya előtt ültem törökülésben, és hátamat az ágyának támasztottam.

- Ne és mit csináljunk? - kérdeztem, mikor leült mellém a földre. Villantottam egy angyali mosolyt, mire elnevette magát

- Hmmm... Lenne egy ötletem. - mondta, majd ő is megeresztett egy elbűvölő mosolyt, amitől persze olvadtam. Majd szenvedélyesen megcsókolt, majd mikor már nem kaptunk levegőt csak ültünk csendbe egymás mellett. Én a vállára hajtottam a fejem és elaludtam.

*Castiel szemszöge*

Mikor a vállamra dőlve elaludt, hirtelen nem tudtam, hogy tegyem fel az ágyra, hogy ne keltsem fel. Olyan aranyos volt, olyan békés. Picit oldalra fordultam, bal kezemmel megtámasztottam a hátát, a jobbal, mert elkaptam a két lábát, finoman felemeltem megfordultam és letettem az ágyra, befeküdtem mellé, átöleltem, majd lassan én is elaludtam. Reggel nagyon korán keltem, Ren még aludt. Óvatosan, hogy fel ne keltsem kimásztam az ágyból, lementem a konyhába, elkezdtem reggelit csinálni. Nem sokkal később lépteket hallottam az emeletről, majd feltűnt Deborah.
- Jó reggelt. - mondta álmosan. - Hogy-hogy már fent vagy?
- Jó reggelt neked is. Sikerült elég korán felkelnem, úgy döntöttem ma én csinálok hármunknak reggelit.
- Segítsek? - kérdezte, odajött mellém és segített. Nem vittük túlzásba a reggeli készítést: főztünk teát és kávét, sütöttünk palacsintát. Majd Ren is feltűnt a lépcsőnél.
- Sziasztok, jó reggelt. - köszönt álmosan Renata.
- Szia, neked is. - köszöntünk egyszerre Deborahval.

*Ren szemszöge*

Reggel az ágyban keltem, Cast nem volt ott. Gyorsan kimásztam, megigazítottam a pizsimet, majd mikor kinyitottam az ajtót, hogy lemenjek a konyhába, megcsapta az orromat a friss palacsinta és kávé illata. Lementem a lépcsőn, megálltam.

- Sziasztok, jó reggelt. - köszöntem kótyagosan.

- Szia, neked is. - köszönt egyszerre Cast és Deb.

- Gyere, csináltunk reggelit. - mondta Castiel, odajött mellém, egy csókkal köszönt. Közben Deb megterített.

- Teát vagy kávét kérsz? - kérdezte Deborah.

- Kávét, sok tejjel, cukorral.

- Tessék, adott egy bögrét,tejet és cukrot, töltött kávét, Cast. Majd magának is csinált egyet. Deb meg teát ivott. Csendben megreggeliztünk. Reggeli után elmentem a fürdőbe rendbe szedni magam, Deb adott egy tiszta fogkefét, fogat és arcot mostam, felöltöztem. Mikor kimentem Cast már felöltözve várt a szobájában.

- Indulhatunk? - kérdezte.

- Igen. - mondtam, ő felállt, elindultunk az ajtó felé. Felkaptam volna a kabátomat és a cipőmet, mikor rájöttem, hogy egyáltalán nem passzol a szerelésemhez.

- Deborah, kérhetek egy pár cipőt és egy dzsekit? - szaladtam oda hozzá.

- Persze, gondolom nem illik a sajátod a ruhához, ugye?

- Eltaláltad. Ruhaválságban vagyok. - mondtam szorongva.

- Rendben, gyere velem. - mondta. - Casti öt perc múlva itt leszünk.

- Jó, de siessetek lányok, a motoromon nem férünk el hárman. - tudtam, hogy motorja van, és tudom, hogy gyakran jön azzal suliba, de hozzánk mindig gyalog jött. Muszáj lesz felülnöm a motorra? Még életemben nem ültem motoron, félek... Beszaladtunk Deb szobájába, kinyitotta a szekrényt.

- Másik ruhát, vagy dzsekit és cipőt adjak? - kérdezte.

- Ha lehet, másik ruhát kérnék. - mondtam, gyorsan választottunk. - Remélem ez már jó lesz. - mondtam, nem akarom tovább váratni Castielt.

- Biztos vagyok benne. - nevetett Deb. Mikor kiértünk az ajtóhoz Castiel csak füttyentett egyet, tehát tényleg jól nézek ki. Felkaptam a cipőmet és a dzsekimet. Így néztem ki:

- Na akkor indulhatunk? - kérdeztem.

- Igen. - mondta Castiel.

- Ti menjetek a motorral, én sétálok. - mondta Deb.

- Oké, szia. - köszönt el Cast, mikor kiléptünk a házból.

- Sziasztok.- köszönt Deb és el is ment.

- Ezt vedd fel. - nyújtott Castiel egy fekete bukósisakot, mire sikerült felvennem, ő már fent ült a fekete Yahamán. Felültem mögé, szorosan átkaroltam a derekát és el is indultunk. Rémisztő sebességgel suhantunk, 10 perc múlva már az udvaron ültünk a nagy fa alatt.

- Sziasztok. - jött oda Becca és Lyz.

- Sziasztok. - köszöntünk mi is.

- Becca beszélhetnénk? - kérdeztem.

- Persze. - mondta és bementünk a kertész klubba, ahol nem volt senki.

- Mesélj el mindent a tegnapról. - kértem, szinte követelőzően. - Mielőtt eszedbe jut hárítani, majd én is mesélek.

- Majd otthon, itt bárki meghallhatja.

- Oké. - összemosolyogtunk és visszamentünk a fiúkhoz. Elindultunk órára.

- Renata, Rebecca, kérem álljanak meg. - jött oda a ofő. - A dossziéjuk és az iskolához, osztálytársaikhoz való hozzáállásuk miatt, szeretném, ha a jövő évtől maguk lennének az osztályképviselők Melody helyett.

- Értjük Tanár úr. Köszönjük a bizalmát. Van még valami? - mondtam meglepetten, miért pont mi?

- Nincs semmi más... Menjenek órára.

- Viszontlátásra. - köszöntünk el. Nem válaszolt, csak elment. A nap elég unalmasan telt, de túléltük.

- Renata, Becca. - jött oda Nathaniel. - Hallottam, hogy jövőre ti lesztek az osztályképviselők. Ha kell segítség akkor szóljatok és mindent lemagyarázok. - mondta.

- Nathaniel, bocsi, de nem kell segíteni, ha nem emlékszel akkor elmondjuk újra, hogy az előző sulinkban egymás után három és fél évig voltunk DÖK elnökök. És előtte két évig osztályképviselők.

- Oké, akkor sziasztok. - köszönt el.

- Szia.

Lys és Becca hazasétáltak, Cast hazavitt engem motorral. Már nem szorongtam a motoron, lazán felültem Cast mögé és elindultunk.