13. rész: Sophy és Rosa.
Végre beértünk a kórházba, bementünk Rosához.
- Sziasztok. - köszönt vidáman, mikor meglátott minket.
- Szia Rosa. Bemutatom Sophyt. - mondtam és picit meglöktem Sophyt, hogy oda merjen menni Rosához. - Nem harap. - súgtam neki mosolyogva.
- Sophy, ő itt Rosa a legjobb barátnőnk. - mutatta be Becca Sophynak Rosát.
- Örülök, hogy megismerhettelek. Renék már sokat meséltek rólad. - mondta mosolyogva Rosa. - Amúgy igaz az, hogy dobolsz és emellett gyönyörűen énekelsz?
- Én is örülök Rosa. És igaz, de már gitározok és basszus gitározok is. -mondta büszkén a mi kis Sophynk.
Ezután rengeteget beszélgettünk. Rosa és Sophy eléggé megkedvelték egymást.
- Holnap is látogassatok meg! - kérte Rosa, mikor indultunk volna. Az orvos azt mondta, hogy holnap délelőtt már haza mehet, de még egy hétig feküdnie kell.
- Ha nem látogatnánk meg, akkor hogy jutnál hozzá a leckéhez? - kérdeztem mosolyogva. Erre lesütötte a szemét, majd szélesen elmosolyodott. Másnap Lara letámadott.
- Mit képzelsz magadról? Hogy mered a húgomat elvonszolni ahhoz a fruskához?
- Először is szia Lara. Másodszor, örülök, hogy látlak. Harmadszor, nem rángattam el, ő szeretett volna jönni, és szerintem elég jóban vannak Rosával.
- Szállj le a húgomról. - mondta és fel akart pofozni, de Sophy elkapta a karját.
- Lara, ezzel most túl messzire mentél. Rennek igaza van, én szerettem volna találkozni Rosával, aki egy nagyon kedves lány. De te csak ilyen bunkókkal lógsz, mint Amberék. - erre már odajött Amber, Becca, Lyz, Cast és Nathaniel.
- Mit mondtál rám te kis fruska? - nyafogta Amber.
- Szerintem jól hallottad. Azt mondta, hogy bukó vagy, aki semmibe veszi a többieket. - mondta halálos nyugalommal Becca, de azért odalépett mellém. Cast és Lyz is követték a példáját. Ha balhé lenne akkor Amberék nem úsznák meg szárazon, mégis csak többen vagyunk. Végül Lyz és Cast vetettek véget a veszekedésnek, amit már a fél suli figyelemmel kísért. Peggy már a mikrofont próbálta a közelünkbe tolni. Ott volt Armin és Alexy is, akik szintén mellénk álltak.
- Na jó Lara, Sophy már nem gyerek, nem dönthetsz helyette, nem mondhatod meg neki, hogy mit tegyen. Ha ő velünk akar lógni akkor egészségére. Nem kell, hogy tetsszen neked. - mondta Lyz ellentmondást nem tűrő hangon.
- Lyzander ne mondd meg, hogy mi a francot csináljak. Oké? - Lara hangja kezdett egyre hisztérikusabban csengeni. Általában ilyenkor jön az, hogy idegbajt kap és elkezd törni-zúzni majd elsírja magát.
- Lara te ezt nem gondoltad komolyan... - mondta Cast, majd odament elkapta a karját, hátra csavarta és lenyomta Larát a földre. Erre Lara elkezdett sírni, én automatikusan odamentem, hogy megnyugtassam, és meglepetten vettem észre, hogy Sophy és Becca is így tesz.
- Cast, engedd el. Nem lesz baj. - mondtam, erre Cast azonnal elengedte, majd a lányokkal leültünk mellé a földre és elkezdtük vigasztalni.
- Nincs semmi baj, Lara, ne sírj. - ölelte meg Becca.
- Ti csak ne ölelgessétek az ÉN barátnőmet! - kezdte Amber, de esélye se volt folytatni, mert Nathaniel elrángatta onnan. Mikor becsöngettek Larával együtt mentünk órára. Kezdett egyre jobban hasonlítani a húgára, most, hogy rájött (legalábbis remélem), hogy a barátok nem érdekből kellenek, remélhetőleg megváltozik. De csak reménykedni tudok ebben. A szüneteket együtt töltöttük, és Amber ahányszor csak ránk nézett, majd' megpukkadt mérgében.
- Szeretnék bocsánatot kérni, azért, ahogy viselkedtem. - mondta utolsó óránk előtt Lara, mikor épp az udvaron ültünk a nagy fa alatt.
- Semmi baj. - mondtuk egyszerre Beccával és ezen mind elnevettük magunkat.
Suli után együtt mentünk Rosához. Még Lara is jött, szerette volna megismerni azt a lányt, aki itt a legjobb barátnőnk.
- Sziasztok. - nyitott ajtót Rosa anyukája, mikor csöngettünk. - Rosa a szobájában van, gyertek. - majd elindult előttünk mutatva az utat. Mikor beértünk Rosa szobájába, Rosa épp olvasott, amint meghallotta, hogy beléptünk letette a könyvet és elmosolyodott.
- Sziasztok. Ő gondolom Lara. - mutatott Larára, aki másodikként lépett be a szobába.
- Igen, én vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek Rosa. - Lara odament és kezet fogtak. Mi is bementünk és leültünk. Odaadtam a leckét, majd rengeteget beszélgettünk.
- Szerintem Rosa egy nagyon kedves lány, örülök, hogy eljöhettem veletek. - mondta Lara, mikor elindultunk haza. Szerdán egész nap együtt lógtunk. Láttam Larán, hogy elkezdett változni, lehet, hogy tényleg ugyanaz a hatalmas szívű rockerlány lesz, mint amilyen még Londonban volt.
- Holnap is látogassatok meg! - kérte Rosa, mikor indultunk volna. Az orvos azt mondta, hogy holnap délelőtt már haza mehet, de még egy hétig feküdnie kell.
- Ha nem látogatnánk meg, akkor hogy jutnál hozzá a leckéhez? - kérdeztem mosolyogva. Erre lesütötte a szemét, majd szélesen elmosolyodott. Másnap Lara letámadott.
- Mit képzelsz magadról? Hogy mered a húgomat elvonszolni ahhoz a fruskához?
- Először is szia Lara. Másodszor, örülök, hogy látlak. Harmadszor, nem rángattam el, ő szeretett volna jönni, és szerintem elég jóban vannak Rosával.
- Szállj le a húgomról. - mondta és fel akart pofozni, de Sophy elkapta a karját.
- Lara, ezzel most túl messzire mentél. Rennek igaza van, én szerettem volna találkozni Rosával, aki egy nagyon kedves lány. De te csak ilyen bunkókkal lógsz, mint Amberék. - erre már odajött Amber, Becca, Lyz, Cast és Nathaniel.
- Mit mondtál rám te kis fruska? - nyafogta Amber.
- Szerintem jól hallottad. Azt mondta, hogy bukó vagy, aki semmibe veszi a többieket. - mondta halálos nyugalommal Becca, de azért odalépett mellém. Cast és Lyz is követték a példáját. Ha balhé lenne akkor Amberék nem úsznák meg szárazon, mégis csak többen vagyunk. Végül Lyz és Cast vetettek véget a veszekedésnek, amit már a fél suli figyelemmel kísért. Peggy már a mikrofont próbálta a közelünkbe tolni. Ott volt Armin és Alexy is, akik szintén mellénk álltak.
- Na jó Lara, Sophy már nem gyerek, nem dönthetsz helyette, nem mondhatod meg neki, hogy mit tegyen. Ha ő velünk akar lógni akkor egészségére. Nem kell, hogy tetsszen neked. - mondta Lyz ellentmondást nem tűrő hangon.
- Lyzander ne mondd meg, hogy mi a francot csináljak. Oké? - Lara hangja kezdett egyre hisztérikusabban csengeni. Általában ilyenkor jön az, hogy idegbajt kap és elkezd törni-zúzni majd elsírja magát.
- Lara te ezt nem gondoltad komolyan... - mondta Cast, majd odament elkapta a karját, hátra csavarta és lenyomta Larát a földre. Erre Lara elkezdett sírni, én automatikusan odamentem, hogy megnyugtassam, és meglepetten vettem észre, hogy Sophy és Becca is így tesz.
- Cast, engedd el. Nem lesz baj. - mondtam, erre Cast azonnal elengedte, majd a lányokkal leültünk mellé a földre és elkezdtük vigasztalni.
- Nincs semmi baj, Lara, ne sírj. - ölelte meg Becca.
- Ti csak ne ölelgessétek az ÉN barátnőmet! - kezdte Amber, de esélye se volt folytatni, mert Nathaniel elrángatta onnan. Mikor becsöngettek Larával együtt mentünk órára. Kezdett egyre jobban hasonlítani a húgára, most, hogy rájött (legalábbis remélem), hogy a barátok nem érdekből kellenek, remélhetőleg megváltozik. De csak reménykedni tudok ebben. A szüneteket együtt töltöttük, és Amber ahányszor csak ránk nézett, majd' megpukkadt mérgében.
- Szeretnék bocsánatot kérni, azért, ahogy viselkedtem. - mondta utolsó óránk előtt Lara, mikor épp az udvaron ültünk a nagy fa alatt.
- Semmi baj. - mondtuk egyszerre Beccával és ezen mind elnevettük magunkat.
Suli után együtt mentünk Rosához. Még Lara is jött, szerette volna megismerni azt a lányt, aki itt a legjobb barátnőnk.
- Sziasztok. - nyitott ajtót Rosa anyukája, mikor csöngettünk. - Rosa a szobájában van, gyertek. - majd elindult előttünk mutatva az utat. Mikor beértünk Rosa szobájába, Rosa épp olvasott, amint meghallotta, hogy beléptünk letette a könyvet és elmosolyodott.
- Sziasztok. Ő gondolom Lara. - mutatott Larára, aki másodikként lépett be a szobába.
- Igen, én vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek Rosa. - Lara odament és kezet fogtak. Mi is bementünk és leültünk. Odaadtam a leckét, majd rengeteget beszélgettünk.
- Szerintem Rosa egy nagyon kedves lány, örülök, hogy eljöhettem veletek. - mondta Lara, mikor elindultunk haza. Szerdán egész nap együtt lógtunk. Láttam Larán, hogy elkezdett változni, lehet, hogy tényleg ugyanaz a hatalmas szívű rockerlány lesz, mint amilyen még Londonban volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése