3.rész: Első nap az új giminkben (part 2)

Amint beléptünk a suli udvarára megláttunk egy fehér hajú, viktoriánus ruhát viselő srácot.

- Sziasztok. - köszönt

- Szia Lyz. Bemutatom Renatát és Rebeccát, most költöztek ide Londonból.

- Én Lyzander vagyok, örülök, hogy találkoztunk. - nyújtott kezet nekem és Beccának.

- Örülök, hogy találkoztunk Lyzander, de Beccával még el kell intéznünk a beiratkozást. - mondtam majd karon ragadtam Beccát és elkezdtem befelé vonszolni.

- Várjatok. - szólt utánunk Lyzander. - Megmutatom, hogy kinél kell beiratkoznotok.

- Kö-köszönjük. - mondta Becca egyre jobban elpirulva...Fülig belezúgott Lyzanderbe, gondolom, a felemás szeme, a stílusa és a kellően elegáns, picit tartózkodó, s mégis elragadó modora ragadta így meg a nővéremet. Elindultunk Lyzander után, aki elvezetett minket a DÖK-ös teremhez, Beccával bementünk, és egy szőke, kék szemű srác volt bent.

- Sziasztok, gondolom, ti vagyok az új diákok. Én Nathaniel vagyok, a DÖK elnök.

- Szia, igen, én Renata vagyok, de szólíts Rennek, és ő itt a tesóm Becca.

- Itt vannak ezek a papírok, ezeket kell aláírnotok. - mondta és a kezünkbe nyomott egy-egy papírt, miután aláírtuk odaadta az órarendünket és indultunk is órára.Amint kilétünk a DÖK teremből véletlenül beleütköztem valakibe.

- Nem tudnál véletlenül a lábad elé nézni?

- Bo-bocsánat. - hebegtem zavarodottan. Amikor felnéztem láttam, hogy egy elképesztően helyes, vörös hajú srác áll előttem.

- Nem tudom, ki vagy, de ne támadd le a húgomat, nem direkt ment neked. - esett neki védelmezően Becca.

- Becca, ne. - mondtam és már vissza is húzódott. - Bocsi, a nővérem néha hirtelen haragú, ha rólam van szó. De tényleg fogadhatnád kedvesebben is az új diákokat.

- Már miért tenném? - kérdezte flegmán.

- Látom, te se vagy egy földre szállt angyal...Amúgy én Ren vagyok, ő az ikertesóm: Becca. -mutatkoztam be. Látszik, hogy ez a srác nagyon kedves is tud lenni, ha nem húzzák fel, olyan, mint mi.

- Castiel vagyok. Milyen órátok lesz?

- Töri. - mondtuk teljesen egyszerre Beccával és ezen elnevettük magunkat.

- Nem tudom, ezen mi olyan vicces, de nekem. Gyertek. - mondta és elindult előttünk mutatva az utat, így szercsére nem vette észre, hogy Becca elkezdett húzni engem, mert földbe gyökerezett lábbal álltam. Azt hiszem, belezúgtam...Nem sokkal azután jött a tanár, hogy beértünk a terembe.

- Jó reggelt gyerekek! Jött két új diák, kérlek gyertek ki és mutatkozzatok be az osztálynak. - Beccával csendben odamentünk, majd ő kezdte a bemutatkozást:

- Sziasztok, Rebecca Pallmer vagyok, a szüleinkkel most költöztünk ide Londonból. 17 éves vagyok, 5 éves korom óta gitározok, fuvolázok és éneklek. Mielőtt elköltöztünk volt egy bandánk, de a költözésünk miatt felbomlott. Volt akinek már feltűnt, hogy hatalmas a szám, mindent megteszek a testvéremért és a barátaimért, ha őket bántja valaki, akkor megkeserítem az életét.ez lennék én, egy lány akinek legalább olyan nagy a szíve, mint a szája.

- Itt az ideje, hogy én is bemutatkozzam. - kezdtem. - Én Renata vagyok, Becca ikertestvére. Én is 5 éves korom óta zenélek, de én fuvola helyett zongorán játszom. Beccával nem csak az ízlésünk, hanem a tulajdonságaink nagy része is megegyezik. Ha valaki bunkó velem, azzal én is az leszek, a barátaim és a testvérem mellett kiállok.

- Köszönjük lányok, foglaljatok helyet.

Felindultunk a két szabad hely felé, én Rosa mellé ültem, Becca meg egy fekete hajú fiú mellett talált magának helyet.

*Becca szemszöge*

Leültem a fekete hajú fiú mellé.

- Szia Armin vagyok. - mutatkozott be.

- Örülök, hogy megismerhettelek Armin én Becca vagyok.

Az óra elég unalmasan telt. Szünetben Armin bemutatta a tesóját Alexyt, nagyon rendes srácok, jó velük beszélgetni. A nap folyamán, még megismertük Irist, Kimet és Violát. Suli után Rosával együtt mentünk haza.