17. rész: A régi banda...

- Ren, Becca. - jött oda Anabell.

- Szia, mit keresel itt? - kérdezte Becca. Anabell hosszú, fehér hajú lány volt hatalmas, izzó vörös szemekkel. A bőre hófehér, de tele van tetoválásokkal és piercingekkel. A haja fel volt nyírva egy helyen, nem értem mit eszik rajta Balthazhar...

- Nem is örültök? - kérdezte.

- Már miért örülnénk? - vágtam neki vissza keményen. Ettől egy picit hátrahőkölt, de nem szólt semmit.

- Gondoltam örülni fogtok, ha megmondom, hogy holnap ideérnek a többiek is. - mondta elpirulva.
- Hogy mi?! - kérdeztük egyszerre kétségbe esetten Beccával. - Viszont mi megyünk suliba, ha nem gond, jössz? - kérdezte Becca, majd beállt kettőnk közé, mert tudta, ha továbbra is Anabell mellett vagyok akkor megtépem. - Amúgy honnan tudod, hol lakunk? - kérdeztem gyanakvóan.
- Lara mondta, hogy itt laktok, amúgy egy darabig elkísérlek titeket. - mondta és el is indultunk a suliba.
- Sziasztok. - köszönt egyszerre Rosa, Cast és Lyz, mikor beértünk a suliba.
- Bocsi, hogy nem mentünk hozzátok reggel, de korán be kellett jönnünk. - mondta Lyz.
- Semmi baj, így legalább nem találkoztatok még az egyik régi ismerősünkkel. - mondtam és gyorsan hátranéztem, hogy Anabell eltűnt-e már. Szerencsére eltűnt, de mondta, hogy délután el szeretne jönni a próbánkra így kettőre jön a suli elé, mert nem ismeri a várost.
- Ki ez a régi ismerős? - kérdezte Castiel és hangjában megcsendült a féltékenység.
- Egy lány... az a lány akivel Rent a volt barátja megcsalta. - mondta Becca, ennek hallatán Cast felengedett, de én meg elszomorodtam.
- Sajnálom. - mondta Rosa, majd odajött és megölelt.
- Már mindegy, ennek már majdnem egy éve. Már nem érdekel. - mondtam színtelen hangon. És ezzel, mintha magamat is próbáltam volna meggyőzni. Az első óra unalmas volt, Cast csak miattam jár be órákra. Végig leveleztük az egész órát, én, Cast, Lyz Becca és Rosa. Ez már egy kialakított levélkör volt. Szünetben megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Cica. Látom azóta se változott a számod. - mondta Balthazar, mire elég érdekes arckifejezést vehettem fel, mert mind kérdőn néztek rám. Fogtam egy tollat és csak egy szót voltam képes írni: Balthazar. Ezt persze, csak Becca értette, de azonnal kikapta a kezemből a telefont.
- Szia cicafiú. - mondta negédesen.

*Becca szemszöge*

- Becca, te vagy az? - kérdezte a tapló döbbenten. Mindig én hívtam cicafiúnak, mert Ren soha se szerette, hogy cicának hívja.

- Igen én vagyok, és mielőtt megkérdezed ez tényleg Ren száma. De örülnék, ha békén hagynád a nővéremet. - mondtam egyre idegesebben, mire Lyz nyugtatásképpen megölelt.

- Csak azt akartam mondani, hogy Anabell már ott van, és hogy holnap mi is megérkezünk a bandával.

- Tudom, hogy jöttök, reggel a barátaink helyett Anabellt találtuk a házunk előtt... - de mielőtt folytathattam volna Cast vette ki a kezemből a telefont.

*Castiel szemszöge*

- Ugye te vagy Balthazar? - kérdeztem.

- Igen... Kivel beszélek?

- Renata barátjával, egyben a lányok új bandájának a szóló gitárosa.

- É-ér-értem... - mondta. - Tehát új bandájuk van? - hallottam a hangjában, hogy kezd ideges lenni.

- Igen van, pontosabban mi vettük be őket a saját bandánkba. Viszont hagyjuk a bájcsevejt. -váltottam egy keményebb hangnemre. - Ha rámászol a barátnőmre, vagy Beccára, vagy akár Cassyre, vagy ha bántod őket, akkor komolyan mondom megöllek. - mondtam fenyegetően, hallottam, hogy egy pillanatra a lélegzete is elállt.

- É-értem...

- Ha nekem úgy tűnne, hogy mégse értettél meg akkor tényleg beváltom, amit ígértem. - mondtam és választ se várva letettem a telefont és odaadtam Rennek.

*Ren szemszöge*

Miután visszakaptam a telefonomat, leültünk órára, mert jött a tanár. Az óráknak hamar vége lett és indultunk kifelé, és a kapuban ott volt Anabell...
- Sziasztok. - köszönt kis csapatunk láttán.
- Szia. Bemutatom Castielt, a barátomat, Lyzandert, Becca barátját.
- És a legjobb barátnőnket, Rosát. - vette át a szót Becca. - Mindenki, ő itt Anabell.
- Sziasztok, örülök a találkozásnak. - köszönt kedvesen Anabell.
- Mi is örülünk. - mondta Rosa. - De mostmár induljunk. Cassy is biztos ott van már. - amint befejezte el is indultunk. Lara karon ragadta Anabellt és együtt mentek, míg Sophy velünk jött, picivel a két lány mögött. Próba után Lara és Anabell azonnal elmentek, Sophy még maradt egy kicsit beszélgetni. Mivel ma péntek van, így viszonylag sokáig marsdhatunk, mert holnap nem kell korán kelnünk. Este 6 fele Sophy is elment, majd 8 körül Beccával mi is indultunk, persze a fiúk hazakísértek minket. Másnap reggel arra keltem, hogy valaki kopog a szobám ajtaján.
- Ren, látogatóitok vannak. - mondta Cassy. Én kimásztam az ágyból, gyorsan felöltöztem és megnéztem, kik jöttek.