13. rész: Sophy és Rosa.

Végre beértünk a kórházba, bementünk Rosához.

- Sziasztok. - köszönt vidáman, mikor meglátott minket.

- Szia Rosa. Bemutatom Sophyt. - mondtam és picit meglöktem Sophyt, hogy oda merjen menni Rosához. - Nem harap. - súgtam neki mosolyogva.

- Sophy, ő itt Rosa a legjobb barátnőnk. - mutatta be Becca Sophynak Rosát.

- Örülök, hogy megismerhettelek. Renék már sokat meséltek rólad. - mondta mosolyogva Rosa. - Amúgy igaz az, hogy dobolsz és emellett gyönyörűen énekelsz?

- Én is örülök Rosa. És igaz, de már gitározok és basszus gitározok is. -mondta büszkén a mi kis Sophynk.

Ezután rengeteget beszélgettünk. Rosa és Sophy eléggé megkedvelték egymást.
- Holnap is látogassatok meg! - kérte Rosa, mikor indultunk volna. Az orvos azt mondta, hogy holnap délelőtt már haza mehet, de még egy hétig feküdnie kell.
- Ha nem látogatnánk meg, akkor hogy jutnál hozzá a leckéhez? - kérdeztem mosolyogva. Erre lesütötte a szemét, majd szélesen elmosolyodott. Másnap Lara letámadott.
- Mit képzelsz magadról? Hogy mered a húgomat elvonszolni ahhoz a fruskához?
- Először is szia Lara. Másodszor, örülök, hogy látlak. Harmadszor, nem rángattam el, ő szeretett volna jönni, és szerintem elég jóban vannak Rosával.
- Szállj le a húgomról. - mondta és fel akart pofozni, de Sophy elkapta a karját.
- Lara, ezzel most túl messzire mentél. Rennek igaza van, én szerettem volna találkozni Rosával, aki egy nagyon kedves lány. De te csak ilyen bunkókkal lógsz, mint Amberék. - erre már odajött Amber, Becca, Lyz, Cast és Nathaniel.
- Mit mondtál rám te kis fruska? - nyafogta Amber.
- Szerintem jól hallottad. Azt mondta, hogy bukó vagy, aki semmibe veszi a többieket. - mondta halálos nyugalommal Becca, de azért odalépett mellém. Cast és Lyz is követték a példáját. Ha balhé lenne akkor Amberék nem úsznák meg szárazon, mégis csak többen vagyunk. Végül Lyz és Cast vetettek véget a veszekedésnek, amit már a fél suli figyelemmel kísért. Peggy már a mikrofont próbálta a közelünkbe tolni. Ott volt Armin és Alexy is, akik szintén mellénk álltak.
- Na jó Lara, Sophy már nem gyerek, nem dönthetsz helyette, nem mondhatod meg neki, hogy mit tegyen. Ha ő  velünk akar lógni akkor egészségére. Nem kell, hogy tetsszen neked. - mondta Lyz ellentmondást nem tűrő hangon.
- Lyzander ne mondd meg, hogy mi a francot csináljak. Oké? - Lara hangja kezdett egyre hisztérikusabban csengeni. Általában ilyenkor jön az, hogy idegbajt kap és elkezd törni-zúzni majd elsírja magát.
- Lara te ezt nem gondoltad komolyan... - mondta Cast, majd odament elkapta a karját, hátra csavarta és lenyomta Larát a földre. Erre Lara elkezdett sírni, én automatikusan odamentem, hogy megnyugtassam, és meglepetten vettem észre, hogy Sophy és Becca is így tesz.
- Cast, engedd el. Nem lesz baj. - mondtam, erre Cast azonnal elengedte, majd a lányokkal leültünk mellé a földre és elkezdtük vigasztalni.
- Nincs semmi baj, Lara, ne sírj. - ölelte meg Becca.
- Ti csak ne ölelgessétek az ÉN barátnőmet! - kezdte Amber, de  esélye se volt folytatni, mert Nathaniel elrángatta onnan. Mikor becsöngettek Larával együtt mentünk órára. Kezdett egyre jobban hasonlítani a húgára, most, hogy rájött (legalábbis remélem), hogy a barátok nem érdekből kellenek, remélhetőleg megváltozik. De csak reménykedni tudok ebben. A szüneteket együtt töltöttük, és Amber ahányszor csak ránk nézett, majd' megpukkadt mérgében.
- Szeretnék bocsánatot kérni, azért, ahogy viselkedtem. - mondta utolsó óránk előtt Lara, mikor épp az udvaron ültünk a nagy fa alatt.
- Semmi baj. - mondtuk egyszerre Beccával és ezen mind elnevettük magunkat.
Suli után együtt mentünk Rosához. Még Lara is jött, szerette volna megismerni azt a lányt, aki itt a legjobb barátnőnk.
- Sziasztok. - nyitott ajtót Rosa anyukája, mikor csöngettünk. - Rosa a szobájában van, gyertek. - majd elindult előttünk mutatva az utat. Mikor beértünk Rosa szobájába, Rosa épp olvasott, amint meghallotta, hogy beléptünk letette a könyvet és elmosolyodott.
- Sziasztok. Ő gondolom Lara. - mutatott Larára, aki másodikként lépett be a szobába.
- Igen, én vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek Rosa. - Lara odament és kezet fogtak. Mi is bementünk és leültünk. Odaadtam a leckét, majd rengeteget beszélgettünk.
- Szerintem Rosa egy nagyon kedves lány, örülök, hogy eljöhettem veletek. - mondta Lara, mikor elindultunk haza. Szerdán egész nap együtt lógtunk. Láttam Larán, hogy elkezdett változni, lehet, hogy tényleg ugyanaz a hatalmas szívű rockerlány lesz, mint amilyen még Londonban volt.

12.rész: Rosa és Laráék.

Reggel a fiúkkal együtt mentünk suliba, olyan fura, hogy nem volt ott a vidám, csacsogós Rosa. Hiányzik, remélem hamar meggyógyul. Elméletileg holnap kiengedik, ha nem romlik az állapota. De ha kiengedik akkor is még legalább egy hetet otthon kell majd töltenie. Azóta se kérdeztem meg, hogy miért kért szombaton bocsánatot az anyukájától, de nem is fogom. Ha akarja majd elmondja.

- Min gondolkodsz? - kérdezte Cast miközben mentünk a suli felé, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Csak azon, hogy hogy tudnám Larát kiiktatni, hogy teljesíthessem Rosának tett ígéretemet.

- Nekem is csak ez jár a fejemben. - mondta halkan Becca.

- Mit ígértetek neki? - kérdezte Lyz.

- Csak azt, hogy ma a leckével együtt elvisszük neki Sophyt. - mondtam. - De nem tudom, hogy lehetne ezt kivitelezni.

- Segíthetünk. Azt mondtátok, hogy Larának rivaldafényre van szüksége, tehát ez azt jelenti, hogy a suli legmenőbb csajaival akar lógni. - mondta Castiel.

- Tehát össze kéne hoznunk Amberékkel. - fejezte be helyette a mondatot Lyz.

- Fiúk, ez remek ötlet! - ugrottunk Beccával egyszerre a nyakukba. közben beértünk a suliba. Az udvaron Sophy várt ránk.

- Becca, Ren, tegnap Lara mondta, hogy mi van a barátnőtökkel. Annyira sajnálom, ami történt, remélem felépül. - mondta és egyesével megölelt mindkettőnket.

- Tegnap meséltünk Rosának rólad és szeretne találkozni veled. - mondtam, erre felcsillant a szeme.

- Tényleg?

- Igen. - mondta Becca. - Viszont Larával nem szeretne találkozni, addig amíg nem jön suliba.

- Vele nem lesz gondotok. Csatlakozott a szőke libához és a két csatlósához. Rájött, hogy itt nem ti vagytok a legmenőbbek és még a stílusát is eldobta.

- Értem, sajnálom. - mondtam.

- Hagyjad... Ismeritek, nem tudok hatni rá, megy a feje után... Viszont suli után szívesen veletek tartok.

- Elintéztétek már a beiratkozást? - kérdezte Becca.

- Igen, de meg tudjátok mutatni, hogy hol a biológia terem?

- Persze, gyere velünk. - mondta Lyz.

Szünetben hallottam, hogy Lara elég bunkón elküldte Alexyt, aki csak barátkozni próbált. Szándékában sem állt rámászni Larára. Kimentem segíteni Alexynek.

- Lara, hagyd békén! Alexy semmi rosszat nem akar neked...

- Ren ne szólj bele... - torkollt le Lara. A veszekedést hallva odajött Armin, Becca, Sophy, Cast, Amber és a csicskái, Nathaniel és Lyz.

- Renata képtelen vagy elfogadni, hogy Lara már nem a te barátnőd? Csak nem féltékeny vagy? - nyávogta Amber.

- Ren nem féltékeny, nincs rajtad semmi, amit irigyelhetne. - vágott neki vissza Becca. - Lara viszont örülnék, ha leszállnál Alexyről. Nem is ismered, de letámadod. Nem ez a legjobb bemutatkozás...

- Na jó, ne veszekedjetek. - próbált békíteni minket Armin.

- Gyere Alexy, holnap elmegyek veled vásárolni, jó? - mondtam, majd karon ragadtam és kivonszoltam az udvarra. - Sajnálom, hogy Lara megbántott, de kérlek ne foglalkozz vele. Mindig is ilyen volt, önző, becsvágyó, számító, kíméletlen. De a húgával Sophyval biztos jóban leszel, ő pont az ellentéte, kedves, segítőkész, barátságos, vidám, önzetlen.

- Rendben és köszönöm. - mondta és szorosan megölelt.

- Alexy kérlek engedd el. Még megfullad. - mondta Becca a liluló fejemet látva.

- Hupsz... Bocsi. - mondta elvörösödve Alexy. Majd kijött Sophy.

- Alexy vagy ugye? - kérdezte. - Sajnálom, amit a nővérem csinált. Mindig is próbáltam visszatartani, de nem tudom. Akaratos, ha arról van szó, bárkit képes elnyomni azért, hogy megszerezze, amit akar. Amúgy Sophy vagyok.

- Örülök, hogy találkoztunk Sophy. És nincs semmi baj, látom, hogy a nővéred Amberékhez tartozik. De nem baj. van kedved vásárolni ma velem?

- Bocsi, de nem tudok menni, Rennek megígértem, hogy ma elmegyek velük a kórházba Rosához. - mondta elszontyolodva Sophy.

- Semmi baj, majd holnap jössz velünk. - kezdett Alexy jobb kedvre derülni. Suli után Sophyval, Beccával, Lyzzel és Casttal együtt elmentünk a kórházba.

11. rész: A kórházban.

Bementünk Rosához, aki már ébren volt.

- Szia, hogy vagy? - szaladtunk az ágya mellé Beccával.

- Sziasztok. Még fáj a fejem, de jól vagyok. Anya még itt van? - fordult Lyzhez.

- Igen itt van, behívjam?

- Ne...Csak add át neki ezt. - azzal Lyz kezébe nyomott a kisméretű csomagot. Lyz kiment valószínűleg átadta, mert Rosa anyukája jött be a szobába és megölelte a lányát, majd sírva fakadt.

- Bocsáss meg anya. - mondta halkan Rosa.

- Szerintem mi megyünk is. - mondtam, majd elkezdtem kivonszolni a többieket.

- Ne! - mondta Rosa. - Ne menjetek el. Nem akarok egyedül maradni, anyának vissza kell mennie dolgozni, és a butik se zárhat be. - kérlelt minket Rosa, nem volt szívem azt mondani neki, hogy akkor is elmegyünk. Így hát megfordultam és odahúztam az ágya mellé pár széket.

- Itt maradunk. - ígérte neki Lyz. Látszik, hogy nagyon jó barátok, már szinte testvérek.

- Köszönöm. - mondta Rosa helyett az anyukája, aki el is indult kifelé. A nap nagy részében beszélgettünk, Castiellel elmentünk a boltba venni pár cuccot Rosának: üdítőt, egy kis kaját, újságot. Másnap reggel amint lehetett elmentünk Beccával a kórházba, nem akartuk egyedül hagyni Rosát. Már Rosa mellett ültem, mikor megszólalt a telefonom. Nem akartam felvenni, mert Lara hívott, de Becca kikapta a kezemből és felvette, majd odaadta, hogy én beszéljek vele.

- Igen? - szóltam bele unottan.

- Szia Ren, hol vagytok? Elmehetnénk vásárolni. - mondta Lara, a szokásos enyhén parancsoló, nyafogós stílusában.

- Lara bocsi, de most nem érünk rá, itt vagyunk a legjobb barátnőnknél Rosánál a kórházban. Tegnap elütötte őt egy autó.

- Ja értem. - hallottam a hangján, hogy meg van sértődve, amiért már nem ő a "legjobb" barátnőm. -Jobbulást neki.

- Átadom. De majd bepótolhatjuk.

- Rendben, szia. - mielőtt én is köszönhettem volna, letette.

- Mit akart? - kérdezte Becca.

- Vásárolni...Mint mindig... - mondtam unottan.

- És mit szólt, amikor Rosára mondtad, hogy ő a legjobb barátnőnk?

- Majd megpukkadt. Hallottam a hangján, hogy ki van akadva. - mondtam és erre Beccával egyszerre kezdtünk nevetni. Szegény Rosa meg értetlenkedve bámult ránk.

- Jajj Rosa tényleg! Te még nem ismered Larát és a húgát Sophyt. Ők a legjobb barátnőink voltak Londonban. Sophy tényleg aranyos, vele tényleg jóban voltunk, de Lara számító, becsvágyó. Csak azt használta ki, hogy mi voltunk a suli legmenőbb csajai.-mondta Becca.

- Értem és most ideköltöztek? - kérdezte Rosa.

- Igen, de csak Sophynak örülünk, ő tényleg hiányzott. - mondtam. - Képzelj el egy alacsony, hosszú vörös hajú 16 éves lányt, ahogy pattog a dobok mögött és közben csilingelő szoprán hangon énekel. Sophy pont Lara ellentéte, önzetlen, segítőkész, mindig vidám.

- Értem, szívesen megismerném Sophyt.

- Majd holnap a leckével együtt elhozzuk őt is. - ígértem neki mosolyogva.

10. rész:A váratlan látogatók. 

Már két hete ismerem Debet, rengeteg időt töltünk együtt. Ma szombat van így nem kellett volna korán kelnem, ha valaki fel nem hívott volna reggel 7-kor. Nyűgösen vettem fel a telefont.

- Igen? - szóltam bele.

- Szia Ren. Van egy remek hírem. - szólt bele a volt legjobb barátnőm Lara. Erre felcsillant a szemem.

- És mi lenne az? - kérdeztem izgatottan.

- Sophyval mi is odaköltözünk, csak anyáék nélkül. Anyáék új munkahelyet kaptak és el kell adniuk a házat, így arra gondoltam, odaköltözhetnénk.

- Ez remek! - mondtam, de igazság szerint nem akartam, hogy ide költözzenek, Sophy 1,5 évvel fiatalabb Laránál, ők is rockerek, mint mi, benne voltak a bandánkban, és félek, hogy Lara elcsábítja Castot. - Mikor jöttök?

- Már ma.

- Értem... az jó. Viszont mennem kell. Majd találkozunk. Szia.

- Szia.

Amint letettem rohantam be Beccához.

- Becca, Becca ébredj. - mondtam és elkezdtem rázogatni, hogy felkeljen.

- Mi...Mi van? - kérdezte kábán.

- Lara most hívott, Sophyval ideköltöznek, csak ők ketten. - mondtam kétségbeesetten.

- És ezzel mi a baj? - kérdezte értetlenül, de mire befejezte a mondatot leesett neki, és csak annyit tudott kinyögni, hogy. - Hívd a fiúkat.

Odaadtam a telefonját ő hívta Lyzt én Castot. Persze nem örültek a korai ébresztőnek, de már mindketten ott voltak a parkban, mire odaértünk.

- Sziasztok. - köszönt Lyz. - Mi a baj? Olyan kétségbeesettnek tűntök.

- Sziasztok. - mondtam. - A volt legjobb barátnőnk, Lara, és a húga, Sophy, még ma ideköltöznek.

- És ezen mi olyan rossz? Legalább újra látjátok őket. - mondta értetlenül Cast.

- Annak örülünk, hogy újra látjuk őket, de mivel tagjai voltak a bandánknak még Londonban ezért Lara valószínűleg újra akarja kezdeni. Nem mondom, hogy nem ügyesek, Lara eszméletlen jól basszus gitározik, és Sophy is jól dobol, De Lara valószínűleg majd még veletek is ki akar kezdeni. -mondta Becca, majd átvettem tőle a szót.

- Larát mindig is idegesítette, hogy mi voltunk a legmenőbbek és őt csak azért kedvelték a többiek, mert velünk volt. Rendes lány meg minden, de túl nyomulós. Magának akarja a rivaldafényt, és zavarja, hogy az a miénk volt. De itt más a helyzet, itt nem mi vagyunk a legmenőbbek, így változni fog,át fog állni Amberékhez, mert azt fogja hinni, hogy ő a legmenőbb.

- Sophy persze megpróbálja majd visszatartani, ő nem olyan számító, mint Lara.

- Értem és mit tegyünk? - kérdezte Lyz.

- Nem tudjuk, épp ez a baj, de nemsokára megérkeznek. - amint kimondtam a mondatot azonnal meghallottal Lara hangját.

- Ren, Becca! Sziasztok. - rohant felénk mosolyogva.

- Sziasztok. - köszöntünk egyszerre Beccával.

- Lara, Sophy ő Lyzander az én barátom, és ő Castiel, Ren barátja. - mondta Becca. - Cast, Lyz ők itt Lara és Sophy a legjobb barátnőink a volt sulinkból. - ekkor megcsörrent Lyz telefonja, arrébb ment telefonálni, majd mikor letette az arca gondterhelt lett.

- Ren, Becca, Castiel, gyertek velem, baj van. Lara, Sophy bocsássatok meg, de mennünk kell, sziasztok.

- Sziasztok. - köszöntek megszeppenve a lányok.

- Hova megyünk Lyz? - kérdezte kétségbeesve Becca, láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

- Rosa megsebesült, elütötte egy autó.

- Mi van!? - kérdeztük egyszerre mind hárman.

- Rosa szokásához híven, ma reggel is elment futni és út közben elütötték. Többet én se tudok, ezért megyünk most a kórházba. - szerencsére fogott egy taxit, így 10 perc múlva már a kórházban voltunk.

Csak Leigh és Rosa anyukája voltak már ott. Rosa úgy két hete mesélte, hogy az apja 10 évvel ezelőtt meghalt.

9.rész: Deborah

Szerdán reggel csak Lyz jött hozzánk reggel, hogy elkísérje Beccát a suliba.

- Nem tudod, hogy Cast miért nincs itt? - kérdeztem Lyzt, kezdtem aggódni. Cast még csak nem is üzent.

- Sajnos nem, én se tudtam, hogy ma nem jön.

Ezután némán mentünk suliba, legalábbis én némaságba burkolóztam. Utolsó órám után oda jött egy lány, akit eddig még nem láttam.

- Szia. Te vagy Renata Pallmer? - kérdezte mosolyogva.

- Szia, igen. Miért? Te ki vagy?

- Deborah vagyok, Castiel húga. Ő küldött, hogy vigyelek el hozzánk. Indulhatunk?

- Mindjárt, csak még szólok a tesómnak. - mondtam és megkerestem Beccát. - Szerintem csak este megyek haza. Itt van Cast húga,azt kérte, hogy menjek el vele hozzájuk.

- Oké, jó szórakozást. - mondta a nővérem és megölelt.

- Mehetünk. - mondtam, mikor visszaértem Deborahhoz.

Egész úton beszélgettünk,mondta, hogy eddig azért nem találkoztunk, mert ő másik suliba jár. Tényleg kedves lány, csak zavar, hogy van egy kis problémája. Elmondta, hogy már egy pár éve drogozik. Ő nem tudta olyan könnyen feldolgozni az apjuk halálát és azt, hogy az anyjuk szabályosan elhagyta őket, mint Castiel. De ők Casttal teljesen olyanok, mint én és Becca: kiállnak egymásért, megvédik a másikat. Ha Cast épp nem velem van akkor otthon segít Debnek a tanulásban. Végre megérkeztünk.

- Sziasztok. - köszönt Cast mikor beléptünk az ajtón. Deb azonnal ment is a szobájába. Hatalmas házuk van, szerintem kettejüknek még egy kicsit nagy is. Casttal egész délután beszélgettünk, meajd este hazakísért. Kicsit aggasztott az, amit Debről megtudtam, olyan aranyos lány, miért kell így szenvednie? Remélem tudok segíteni neki.

*Becca szemszöge*

Ren egész délután Castéknál volt, én meg átmentem Lyzékhez. Rosa is ott volt, együtt néztünk négyen filmet: én, Lyz, Leigh és Rosa. Rengeteget beszélgettünk. Én már otthon voltam, mikor Ren hazaért. Láttam az arcán, hogy valami nincs rendben. Elmesélte, hogy mi van Deborahval. Ekkor eldnötöttük, hogy úgy segítünk neki, ahogy tudunk. Amúgy az nem derült ki, hogy Cast miért nem volt suliban, de szerintem a húgával akarta tölteni a napot. Másnap Deb eljött suli után próbára, kiderült, hogy tud énekelni, sőt... gyönyörű hangja van, de ő nem szeretne velünk zenélni, nem kell neki a banda. Nekem úgy tűnt, hogy Lyzzel nem nagyon kedvelik egymást.

8. rész: Az első koncertünk.

Kedden Cast reggel azzal fogadott, hogy szombat este koncertünk lesz. Beccával majd' kiugrottunk a bőrünkből.

- Ma is, meg egész héten fogunk próbálni a koncertre. - mondta Lyz, kicsit lelohadt a lelkesedésünk, de ugyan olyan boldogan mentünk suliba. Suliban Alexy odajött egyik szünetben.

- Szia Ren. Van kedved ma eljönni velem vásárolni?

- Szia Alexy. Szívesen mennék, de szombaton koncertünk lesz és próbálnunk kell. Sajnálom.

- Rendben... Semmi baj.-mondta elszomorodva.

- De ígérem vasárnap bepótoljuk. - mosolyogtam rá.

- Sziasztok, miről van szó? - kérdezte Becca

- Alexy szerette volna, ha ma elmegyek vele vásárolni, de próbánk lesz, így nem tudok.

- Ren szerintem nem gond, ha a mai próbát kihagyod, de megkérdezem Lyzt.

- Oké, köszi.-mondta Alexy és újra kivirult az arca. Következő szünetbe Becca és Alexy együtt jöttek oda hozzám.
- Lyz azt mondta, hogy nem gond, ha a mai próbát kihagyod, otthon úgy is tudunk ketten próbálni, majd segítek. - mondta mosolyogva. Erre Alexy olyan boldogan megölelte. Becca feje meg csak lilult a levegőhiánytól.
- Alexy, szerintem engedd el... Nem kap levegőt. - én már majdnem elnevettem magam, olyan vicces látvány volt.
- Jajj bocsi. - mondta és elvörösödve majd elengedte Beccát, aki amint tudott vett egy hatalmas levegőt. Suli után Alexyvel elmentünk a plázába, vett magának pár cuccot, de az én kezembe is belenyomott egy csomó ruhát és, mindet fel kellett próbálnom. Végül erre esett a választásunk:

Tudom, hogy nem száz százalékig az én stílusom, de nekem nagyon bejön. Örülök, hogy Alexyvel ilyen jól el lehet beszélgetni. Rávettem, hogy holnap Beccát hívja el vásárolni és neki is vegyenek valami új cuccot, mert már régi a ruhatára.

- Na mit vettetek? - kérdezte Becca, mikor hazaértem. Megmutattam neki és csak ámult. Neki is tetszett, bár abban egyet értett velem, hogy tényleg nem pont az én stílusom. Este még gyakoroltunk egy kicsit, utána mentünk aludni, már késő volt. Másnap Becca elment suli után Alexyvel vásárolni és ő is vet magának egy új ruhát. De ez még annyira se az ő ízlése, mint az amit én választottam. 

De ha tetszik neki, akkor nyugodtan, de nekem túl pöttyös. Túl hamar eljött a szombat. Beccával reggel iszonyatosan elkezdtünk parázni, ezét inkább elmentünk a parkba sétálni. Felhívtuk a fiúkat, szerencsére eltudtak jönni így rengeteget beszélgettünk, Aztán eljött az este, és kezdődött a koncert. Szerintem ügyesek voltunk, de azért féltem, hogy elájulok. Olyan lámpalázas tudok lenni.

*Becca szemszöge*

Féltem, hogy Ren elájul a színpadon, amint felmentünk úgy kipirult, gondolom forgott vele a világ. De nagyon ügyes volt, mind ügyesek voltunk. Másnap Lyz áthívott magukhoz, filmeztünk, beszélgettünk, jó nap volt.

*Ren szemszöge*

Vasárnap Castiel átjött, beszélgettünk, filmeztünk. Délután elmentünk a parkba.

7. rész: Balhéból még egy is sok....

Hétfőn a fiúk értünk jöttek, négyen együtt mentünk suliba. Egyik szünetben veszekedést hallottam. Kimentem megnézni mi az, amikor azt láttam, hogy Amber fel akarja pofozni Beccát.

*Becca szemszöge*

Óra után, amint kiléptem a teremből Amber rám támadt.

- Szállj le Lyzanderről, különben megkeserülöd. - mondta és fel akart pofozni, de akkor kijött a teremből Ren és elkapta a karját.

- Ugye nem gondoltad, hogy bántod a testvéremet?

*Ren szemszöge*

Nem állt szándékomban bántani Ambert, csak ráijeszteni. De Amber elkezdett visítozni.

- Eressz el! Nem akartam semmi rosszat!

Erre kijöttek a fiúk is: Cast, Lyz és Nathaniel.

- Mi folyik itt? - kérdezte Nathaniel.

- Én nem tettem semmit. - nyafogta Amber. - De ő fel akart pofozni.

- Amber, fogd be! - pirított rá Becca.

- Na jó, mi történt? Egyszerre egy beszéljen és Amber, megvárod, amíg befejezik és nem vágsz közbe.-még soha nem hallottam Nathanielt így beszélni. Olyan ideges volt, bár azt el is hiszem. Fel se
tudom fogni, hogy volt képes ilyen hosszú ideig elviselni a húgát.

- Amint kijöttem a teremből, Amber letámadott, hogy szálljak le Lyzről, majd fel akart pofozni.

- Hazudik! Nath, ugye nem hiszel neki? - nyafogta a szőkeség, akinek már sikerült kirántania a karját, a szorításomból.

- Ren nem reagált volna így, ha Amber nem akarta volna bántani Beccát. - mondta Lyzander

- Lyzandernek igaza van, Amber te tűnj innen, otthon még számolunk! - mondta Nathaniel kikelve magából.

- Köszönöm. - mondta neki Becca, és én is örültem, hogy nem hitte el a húga hazugságait. Suli után elmentünk a fiúk próbájára, meghallgatták, hogy játszunk, és bevettek minket a bandájukba. Én lettem a zongorista és néha énekelek is, Becca meg gitáros lett és énekes. Büszke vagyok magunkra. Még ma a próbán írtunk egy új dalt.

6. rész: A randi

Alig vártam két-három percet, Castiel már ott is volt.

- Szia.

- Szia. - köszönt, s leült az asztalhoz, majd rendelt. Én egy csilis forrócsokit és egy islert kértem, ő vett magának egy kávét, meg egy krémest .-Valamit szeretnék mondani... - kezdte miután fizetett és felálltunk az asztaltól.

- Mondd nyugodtan.-megállt, velem szembefordult és:

- Szeretlek. - mondta. Én meglepetésemben, köpni-nyelni se tudtam, csak megöleltem és megcsókoltam.
- Én is szeretlek.

*Becca szemszöge*

Mire a parkba értem, Lyzander már várt rám egy padon.

- Szia, sokat vártál rám? - kérdeztem, mikor odaértem.

- Szia. Nem, épp most értem ide én is.

- Mit szerettél volna mondani? - kérdeztem enyhén elvörösödve. A mint kimondtam egyre jobban kezdett közeledni felém.

- Leszel a barátnőm? - kérdezte. Az arcom vörösebb lett, mint a főtt rák...

- Igen. - mondtam majd megcsókoltam.

*Ren szemszöge*

- Legyél a barátnőm. - mondta Castiel, miközben sétáltunk a park felé.

- Leszek. - mondtam és olyan vörös voltam, hogy a főtt homár is megirigyelte volna a színemet.

*Becca szemszöge*

Lyzzel épp egymás mellett ültünk és beszélgettünk, mikor megláttam Renéket, egymás kezét fogták. Ők is megláttak minket, mert odajöttek. Beszélgettünk, majd mikor besötétedett a fiúk hazakísértek minket. Lyz mesélte, hogy van egy bátyja, Leigh, az övé a butik és Leigh barátnője Rosa.Mikor megérkeztünk a házunk elé Lyz egy csókkal búcsúzott el.

*Ren szemszöge*

Rengeteget beszélgettünk Casttal, megtudtam, hogy van egy húga, Deborah, aki 14 hónappal fiatalabb nála. Pont úgy vannak összenőve, mint én és Becca. Mikor a házunk elé értünk Casttal egy picit lemaradtunk, hogy Lyzéket se zavarjuk és búcsúzás képen megcsókolt.

5. rész: Az első döbbenet...

Pont ma 3 hete, hogy ideköltöztünk. Ma szombat van. Reggel Becca megdöbbenve jött be a szobámba.

- Ren képzeld, kaptam egy üzenetet Lyztől, hogy ma 11-kor találkozzak vele a parkban, valamit mondani szeretne. - mondta és örömében kezdett ugrálni az én hóbortos nővérkém.

- Ennek örülök Becca. - kezdtem, de én is kaptam egy üzenetet: " Szia Ren. Találkozzunk ma 11-kor a kávézóban. Castiel"

- Mi az Ren? - kérdezte egy picit aggódva. Megmutattam neki az üzenetet. - De hát ez fantasztikus! Már fél 10 van, gyere kezdjünk készülődni, mert még elkésünk. - mondta és örömében már ugrált. De vajon miért akar valami így találkozni Castiel?
- Mit vegyek fel? - kérdeztem Beccát, akinek ettől a kérdéstől eltűnt az arcáról a mosolya. Hat igen, a ruha az nálunk nagy gond...

- Megoldjuk, csak gyere. - mondta és megindult a szekrényem felé és elkezdett kutakodni benne. Adott pár ruhát. - Próbáld fel! És ezt, ezt, meg ezt is. - már úgy néztem ki, mint egy mozgó gardrób... De egyik se volt jó. Átmentünk a szobájába, feltúrtuk a szekrényét, amíg találtunk valami normálisat, már csak paróka kell... Mikor már az ötödiket próbáltam fel végre megtaláltuk:

Ezután jött az, hogy Beccának kerestünk Ruhát. Az ő ízlése alapból kicsit jobban hajlik a viktoriánus cuccok irányába. De neki is sok átöltözés árán találtunk csak ruhát és hozzá való parókát:

Fél 11 után öt perccel együtt léptünk ki az ajtón és indultunk én a kávézóba, Becca meg a parkba. Mielőtt külön vált volna az utunk Becca megölelt és ezt mondta:

- Sok sikert húgi. Szia.

- Köszi, neked is. Szia. - mondtam és mentünk a magunk útjára. Öt perccel a megbeszélt találkozó előtt értem oda, Castiel még nem volt sehol. Leültem a teraszon, gondoltam megvárom. Nem sokkal később oda is ért.

4. rész: Kezdünk beilleszkedni

*Ren szemszöge*

Másnap megint Rosával mentünk suliba, egyre jobban kezdtünk beilleszkedni. Suli után Rosával, Lyzanderrel és Castiellel elmentünk a parkba, Castiel hozta a kutyáját Démont, aki azonnal megkedvelt engem. Becca haza ment a mi kutyánkért akit Ramszesznek hívnak. Ramszesz egy golden retriver. Démonnal egész jól kijönnek és Ramszesz megkedvelte a többieket. Másnap hallottam, hogy valakik veszekednek, oda mentem, és mit látok? Kentin rámászott Beccára, akin láttam, hogy elküldené, de nem tudja.

- Kentin! Hagy békén a nővéremet! - mondtam, majd a grabancánál fogva vonszoltam arrébb Kentint és lekevertem neki egy pofont.

- Ezt meg miért kaptam? - kérdezte játszva az értetlent.

- Még te kérdezed? Ki is akart engem megcsókolni?-kérdezte felháborodva Becca, erre már Lyzander és Castiel is odajöttek.

- Mi folyik itt? - kérdezte Lyz.

- Kentin meg akarta csókolni Beccát, de én leszedtem őt a nővéremről.

- Ügyes kislány. - mondta egy elismerő mosoly kíséretében Castiel. Ezután Kentinnek már nem volt kedve zaklatni Beccát, tudja, hogy egy életre megkeserüli, ha bántja a nővéremet. Órára úgy mentem be, mint valami félőrült. De szerencsére hamar vége lett a napnak, majd amint lehetett, mentünk haza.

3.rész: Első nap az új giminkben (part 2)

Amint beléptünk a suli udvarára megláttunk egy fehér hajú, viktoriánus ruhát viselő srácot.

- Sziasztok. - köszönt

- Szia Lyz. Bemutatom Renatát és Rebeccát, most költöztek ide Londonból.

- Én Lyzander vagyok, örülök, hogy találkoztunk. - nyújtott kezet nekem és Beccának.

- Örülök, hogy találkoztunk Lyzander, de Beccával még el kell intéznünk a beiratkozást. - mondtam majd karon ragadtam Beccát és elkezdtem befelé vonszolni.

- Várjatok. - szólt utánunk Lyzander. - Megmutatom, hogy kinél kell beiratkoznotok.

- Kö-köszönjük. - mondta Becca egyre jobban elpirulva...Fülig belezúgott Lyzanderbe, gondolom, a felemás szeme, a stílusa és a kellően elegáns, picit tartózkodó, s mégis elragadó modora ragadta így meg a nővéremet. Elindultunk Lyzander után, aki elvezetett minket a DÖK-ös teremhez, Beccával bementünk, és egy szőke, kék szemű srác volt bent.

- Sziasztok, gondolom, ti vagyok az új diákok. Én Nathaniel vagyok, a DÖK elnök.

- Szia, igen, én Renata vagyok, de szólíts Rennek, és ő itt a tesóm Becca.

- Itt vannak ezek a papírok, ezeket kell aláírnotok. - mondta és a kezünkbe nyomott egy-egy papírt, miután aláírtuk odaadta az órarendünket és indultunk is órára.Amint kilétünk a DÖK teremből véletlenül beleütköztem valakibe.

- Nem tudnál véletlenül a lábad elé nézni?

- Bo-bocsánat. - hebegtem zavarodottan. Amikor felnéztem láttam, hogy egy elképesztően helyes, vörös hajú srác áll előttem.

- Nem tudom, ki vagy, de ne támadd le a húgomat, nem direkt ment neked. - esett neki védelmezően Becca.

- Becca, ne. - mondtam és már vissza is húzódott. - Bocsi, a nővérem néha hirtelen haragú, ha rólam van szó. De tényleg fogadhatnád kedvesebben is az új diákokat.

- Már miért tenném? - kérdezte flegmán.

- Látom, te se vagy egy földre szállt angyal...Amúgy én Ren vagyok, ő az ikertesóm: Becca. -mutatkoztam be. Látszik, hogy ez a srác nagyon kedves is tud lenni, ha nem húzzák fel, olyan, mint mi.

- Castiel vagyok. Milyen órátok lesz?

- Töri. - mondtuk teljesen egyszerre Beccával és ezen elnevettük magunkat.

- Nem tudom, ezen mi olyan vicces, de nekem. Gyertek. - mondta és elindult előttünk mutatva az utat, így szercsére nem vette észre, hogy Becca elkezdett húzni engem, mert földbe gyökerezett lábbal álltam. Azt hiszem, belezúgtam...Nem sokkal azután jött a tanár, hogy beértünk a terembe.

- Jó reggelt gyerekek! Jött két új diák, kérlek gyertek ki és mutatkozzatok be az osztálynak. - Beccával csendben odamentünk, majd ő kezdte a bemutatkozást:

- Sziasztok, Rebecca Pallmer vagyok, a szüleinkkel most költöztünk ide Londonból. 17 éves vagyok, 5 éves korom óta gitározok, fuvolázok és éneklek. Mielőtt elköltöztünk volt egy bandánk, de a költözésünk miatt felbomlott. Volt akinek már feltűnt, hogy hatalmas a szám, mindent megteszek a testvéremért és a barátaimért, ha őket bántja valaki, akkor megkeserítem az életét.ez lennék én, egy lány akinek legalább olyan nagy a szíve, mint a szája.

- Itt az ideje, hogy én is bemutatkozzam. - kezdtem. - Én Renata vagyok, Becca ikertestvére. Én is 5 éves korom óta zenélek, de én fuvola helyett zongorán játszom. Beccával nem csak az ízlésünk, hanem a tulajdonságaink nagy része is megegyezik. Ha valaki bunkó velem, azzal én is az leszek, a barátaim és a testvérem mellett kiállok.

- Köszönjük lányok, foglaljatok helyet.

Felindultunk a két szabad hely felé, én Rosa mellé ültem, Becca meg egy fekete hajú fiú mellett talált magának helyet.

*Becca szemszöge*

Leültem a fekete hajú fiú mellé.

- Szia Armin vagyok. - mutatkozott be.

- Örülök, hogy megismerhettelek Armin én Becca vagyok.

Az óra elég unalmasan telt. Szünetben Armin bemutatta a tesóját Alexyt, nagyon rendes srácok, jó velük beszélgetni. A nap folyamán, még megismertük Irist, Kimet és Violát. Suli után Rosával együtt mentünk haza.

2. rész: Első nap az új giminkben

Reggel hatkor kómás fejjel másztam ki az ágyamból, és még pizsiben átmentem Becca szobájába felébreszteni őt, mert képes és még elalszik.

- Becca kelj fel. -  mondtam halkan, majd elismételtem még kétszer, egyre hangosabban, hogy megy is hallja.

- Renata, mi van? Miért nem hagysz aludni? - kérdezte az én néha zsémbeskedő nővérkém

- Reggel van, el kell menned zuhanyozni, felöltözni és indulunk suliba, még órák előtt be kell fejeznünk a beiratkozást.

- Csak öt percet adj. Kérlek! - mondta nyűgösen, bociszemeket meresztve.

- Jó, addig csinálok reggelit, de aztán jövök. Hozok majd kávét is.-mondtam azzal kimentem a szobájából, de az ajtót nyitva hagytam. Reggelirea kedvencünket csináltam: almás palacsintát.

- Szia drágám! - köszönt anya. - Segítsek?

- Szia anya. Igen kérlek folytasd a palacsinta sütést, amíg én felkeltem Beccát. - mondtam, majd megfogtam Becca kávéját és felvittem a szobájába.

- Jó reggelt. - mondtam és odaadtam a kávét.

- Köszi. - motyogta és belekortyolt a kávéjába.

- Gyere reggelizni. - mire kimondtam, Becca már mellettem állt, megérezte a palacsinta illatát.Együtt mentünk le reggelizni, megettük a palacsintát, majd mivel két fürdőnk van, így egyszerre mentünk zuhanyozni. Lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem, majd felöltöztem és bementem a szobámba a cuccomért. megvártam Beccát az ajtó előtt, már rajtam volt a dzsekim és a bakancsom. Végre Becca is megérkezett, elindultunk a buszmegállóhoz. Ott állt egy fehér hajú lány, gyönyörű sárga szemekkel.

- Sziasztok. - köszönt mosolyogva. - Gondolom nemrég költöztetek ide, mert még nem láttalak titeket.

- Szia, igen, szombaton költöztünk ide. Renata Pallmer vagyok, ő itt az ikertesóm Rebecca. - mondtam és kezet nyújtottam.
- Rosalya vagyok, örülök, hogy megismerhettelek titeket. - mondta és megfogta a kezem. - Melyik suliba jártok?

- Ma kezdünk a Sweet Amoris gimiben. - mondta Becca.

- De jó!, Lehet, hogy osztálytársak leszünk! - örvendezett Rosalya. - Amúgy szólítsatok Rosanak.

Jött a busz felszálltunk, pár megálló múlva a sulinál voltunk.

1. rész: Bemutatkozás

Sziasztok! A nevem Renata Pallmer, két hét múlva leszek 17. Imádom a zenét és a barátaimmal tölteni az időt. Zongorázom, gitározok, éneklek. Ha valaki velem bunkó, azzal én is az vagyok, a barátaimat megvédem, hatalmas a szám és a szívem is. Van egy ikertesóm Rebecca. Szerencsére kétpetéjűek vagyunk, így nehéz összekeverni minket. Becca szintén gitározik és énekel, de ő nem zongorázik, hanem fuvolázik. Engem a sors hosszú fekete hajjal áldott meg, őt viszont vöröses barnával. Mindketten szoktunk parókát hordani. A stílusunk egyezik, a rock az életünk. Most költöztünk ide a szüleinkkel együtt, hétfőtől a Sweet Amoris Gimnázium diákjai leszünk. Eddig Londonban éltünk, ott volt egy zenekarunk, de mivel elköltöztünk az felbomlott.

Ez volnék én:

 

Igen ezen a képen Becca haja tényleg lilás, de csak azért, mert befestette. :)