14. rész: Cassydy

* Cassydy Hill szemszöge*

Sziasztok, Cassydy Hill vagyok. Renata és Rebecca Pallmer nővére. Ők csak a féltestvéreim, édesanyánk első házasságából születtem. Amikor hároméves voltam apám meghalt, majd két évvel később hozzáment Jonathan Pallmerhez és tőle születtek az ikrek. Tehát a húgaim öt évvel fiatalabbak, mint én, én most 22 éves vagyok. Itt éltünk együtt Londonban, amíg fél évvel ezelőtt el nem költöztek. Egy-két dolog rólam: a stílusom megegyezik a húgaim stílusával, én tanítottam őket gitározni. Ezen kívül zongorázok, éneklek és hegedülök is. Teljesen úgy nézek ki, mint ők, csak nekem hosszú szőke hajam van. Itt egy kép rólam:

Na de ugorjunk arra részre, hogy miért is kapcsolódtam bele a történetbe. Renék itt hagyták nekem a házat, hogy a barátommal Josh-sal együtt éljek itt. Már másfél éve voltunk együtt, amikor terhes lettem tőle, most lennék három hónapos terhes, ha három héttel ezelőtt nincs spontán vetélésem, a baba meghalt, én teljesen magam alá zuhantam. Josh is teljesen megváltozott, tudtam, hogy meg akarja kérni a kezem, de mióta meghalt a baba, kifordult magából. Már nem úgy nézett rám. Két napja szakított velem, én nem tudtam, mit tegyek, így azonnal felhívtam anyát, hogy Rennel amint lehet utazzanak ide. Hogy miért csak anya és Ren? Jó kérdésss... igazából magam se tudom, de Rennel és Beccával mindent meg tudunk beszélni, mindent tudunk egymásról. De egyedül Ren tudja, hogy hová megyek, mikor elegem van a világból, ha szomorú vagyok. Ma már szombat van, valószínűleg Renék már megérkeztek és látják, hogy nem vagyok otthon. Gondolom Ren lassan elindul és ide jön. Én csak sírok és sírok...

*Ren szemszöge*

Épphogy hazaértünk láttam, hogy Cassy nincs itthon.

- Anya kérlek főzz ebédet én elmegyek Cassyért. - mondtam.

- Tudod, hol van? - kérdezte anya aggódva.

- Igen, épp ezért megyek érte. Max egy óra és itthon vagyunk. - mondtam, azzal el is indultam, nem érdekel, hogy hosszú volt a repülőút, és hogy fáradt vagyok. A nővérem nekem mindennél fontosabb. Na jó talán Beccánál nem, de ez más tészta. Mintegy 10 percet sétáltam és oda is értem a temetőhöz, Beléptem és megláttam Cassyt, amint az apja sírja fölé borulva sír. Csendben odamentem mellé és szorosan átöleltem.

- Szia Cassy. Ne sírj drágám, nem lesz semmi baj. Gyere velem haza, anya már főzi az ebédet.

- Ren. - mondta, megfordult és a vállamon folytatta a sírást. - Nem akarok hazamenni, minden Joshra emlékeztet.

- Cassy gyere haza enni, utána odaköltözhetsz hozzánk, ha akarsz, tudok munkát is szerezni neked. Csak egy szavadba kerül.

- Té-tényleg? - nézett rám könnyes szemmel. - Tényleg odaköltözhetek? Messzire el innen?

- Igen, de most gyere haza, eszünk, segítek összepakolni és holnap hazautazunk. Jó? - kérdeztem tőle és közben a hátát simogattam, tudtam, hogy az mindig megnyugtatja.

- Rendben. - mondta, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsem fel. Felhúztam és elindultunk haza, út közben felhívtam Beccát.

- Igen? - szólt bele.

- Szia Becca, zavarok? - kérdeztem.

- Nem, dehogy is, csak épp Lyzzel beszélgettünk. Baj van? - kérdezte hirtelen.

- Nem, nincs, csak azt akartam mondani, hogy kérlek majd takarítsd ki a vendégszobát. Cassy hozzánk fog költözni.

- Tényleg? - hallottam, hogy ennek megörült. - Mikor jöttök?

- Holnap, viszont leteszem, mert még Leight is fel kell hívnom, munka ügyben és lassan hazaérünk.

- Rendben, akkor szia.

- Szia. - köszöntem el és letettem. Gyorsan hívtam Leight.

- Halló. - szólt bele.

- Szia Leigh, Ren vagyok. Zavarok?

- Nem, dehogyis, épp a butikban vagyok.

- Esetleg kéne neked egy eladólány? - kérdeztem.

- Ami azt illeti jól jönne a segítség. Miért?

- A nővérem most fog hozzánk költözni Londonból és kéne neki munka. Eddig is egy ruhaboltban volt eladó. Tehát van tapasztalata.

- Az remek, mikor jön?

- Holnap. Mikor kezdhetne?

- Az attól függ, mikor akar. - mondta tétovázva.

- Ezt még megbeszélem vele. Majd még hívlak. Szia.

- Szia. - köszönt el ő is, majd letette.

Végre hazaértünk. Elmondtam anyának, hogy Cassy hozzánk fog költözni. Ennek nagyon megörült. Megebédeltünk, majd Cassyvel elkezdtünk pakolni. Nem hagyunk itt semmit, csak a bútorokat, mert a házat eladjuk. Egész este beszélgettünk, majd elmentünk aludni és reggel evés után indultunk is. A repülőút 2 órás volt. Beccáék ( Becca, apa, Lyz és Cast) már a reptéren vártak minket.

- Cast, Lyz bemutatom nektek a nővérünket Cassydyt. - mondtam.

- Cassy ő a barátom Lyzander. - mondta Becca. - És ő Ren barátja Castiel.

- Nem is meséltétek, hogy bepasiztatok. - mondta elhűlve a nővérünk.

- Nem is meséltétek, hogy van nővéretek. - mondták elképedve a fiúk.

- Bocsi... - mondtuk egyszerre Beccával.

Ezután hazamentünk, segítettünk lepakolni Cassynek. Beccáék már korábban megfőztek, így együtt tudtunk ebédelni.

13. rész: Sophy és Rosa.

Végre beértünk a kórházba, bementünk Rosához.

- Sziasztok. - köszönt vidáman, mikor meglátott minket.

- Szia Rosa. Bemutatom Sophyt. - mondtam és picit meglöktem Sophyt, hogy oda merjen menni Rosához. - Nem harap. - súgtam neki mosolyogva.

- Sophy, ő itt Rosa a legjobb barátnőnk. - mutatta be Becca Sophynak Rosát.

- Örülök, hogy megismerhettelek. Renék már sokat meséltek rólad. - mondta mosolyogva Rosa. - Amúgy igaz az, hogy dobolsz és emellett gyönyörűen énekelsz?

- Én is örülök Rosa. És igaz, de már gitározok és basszus gitározok is. -mondta büszkén a mi kis Sophynk.

Ezután rengeteget beszélgettünk. Rosa és Sophy eléggé megkedvelték egymást.
- Holnap is látogassatok meg! - kérte Rosa, mikor indultunk volna. Az orvos azt mondta, hogy holnap délelőtt már haza mehet, de még egy hétig feküdnie kell.
- Ha nem látogatnánk meg, akkor hogy jutnál hozzá a leckéhez? - kérdeztem mosolyogva. Erre lesütötte a szemét, majd szélesen elmosolyodott. Másnap Lara letámadott.
- Mit képzelsz magadról? Hogy mered a húgomat elvonszolni ahhoz a fruskához?
- Először is szia Lara. Másodszor, örülök, hogy látlak. Harmadszor, nem rángattam el, ő szeretett volna jönni, és szerintem elég jóban vannak Rosával.
- Szállj le a húgomról. - mondta és fel akart pofozni, de Sophy elkapta a karját.
- Lara, ezzel most túl messzire mentél. Rennek igaza van, én szerettem volna találkozni Rosával, aki egy nagyon kedves lány. De te csak ilyen bunkókkal lógsz, mint Amberék. - erre már odajött Amber, Becca, Lyz, Cast és Nathaniel.
- Mit mondtál rám te kis fruska? - nyafogta Amber.
- Szerintem jól hallottad. Azt mondta, hogy bukó vagy, aki semmibe veszi a többieket. - mondta halálos nyugalommal Becca, de azért odalépett mellém. Cast és Lyz is követték a példáját. Ha balhé lenne akkor Amberék nem úsznák meg szárazon, mégis csak többen vagyunk. Végül Lyz és Cast vetettek véget a veszekedésnek, amit már a fél suli figyelemmel kísért. Peggy már a mikrofont próbálta a közelünkbe tolni. Ott volt Armin és Alexy is, akik szintén mellénk álltak.
- Na jó Lara, Sophy már nem gyerek, nem dönthetsz helyette, nem mondhatod meg neki, hogy mit tegyen. Ha ő  velünk akar lógni akkor egészségére. Nem kell, hogy tetsszen neked. - mondta Lyz ellentmondást nem tűrő hangon.
- Lyzander ne mondd meg, hogy mi a francot csináljak. Oké? - Lara hangja kezdett egyre hisztérikusabban csengeni. Általában ilyenkor jön az, hogy idegbajt kap és elkezd törni-zúzni majd elsírja magát.
- Lara te ezt nem gondoltad komolyan... - mondta Cast, majd odament elkapta a karját, hátra csavarta és lenyomta Larát a földre. Erre Lara elkezdett sírni, én automatikusan odamentem, hogy megnyugtassam, és meglepetten vettem észre, hogy Sophy és Becca is így tesz.
- Cast, engedd el. Nem lesz baj. - mondtam, erre Cast azonnal elengedte, majd a lányokkal leültünk mellé a földre és elkezdtük vigasztalni.
- Nincs semmi baj, Lara, ne sírj. - ölelte meg Becca.
- Ti csak ne ölelgessétek az ÉN barátnőmet! - kezdte Amber, de  esélye se volt folytatni, mert Nathaniel elrángatta onnan. Mikor becsöngettek Larával együtt mentünk órára. Kezdett egyre jobban hasonlítani a húgára, most, hogy rájött (legalábbis remélem), hogy a barátok nem érdekből kellenek, remélhetőleg megváltozik. De csak reménykedni tudok ebben. A szüneteket együtt töltöttük, és Amber ahányszor csak ránk nézett, majd' megpukkadt mérgében.
- Szeretnék bocsánatot kérni, azért, ahogy viselkedtem. - mondta utolsó óránk előtt Lara, mikor épp az udvaron ültünk a nagy fa alatt.
- Semmi baj. - mondtuk egyszerre Beccával és ezen mind elnevettük magunkat.
Suli után együtt mentünk Rosához. Még Lara is jött, szerette volna megismerni azt a lányt, aki itt a legjobb barátnőnk.
- Sziasztok. - nyitott ajtót Rosa anyukája, mikor csöngettünk. - Rosa a szobájában van, gyertek. - majd elindult előttünk mutatva az utat. Mikor beértünk Rosa szobájába, Rosa épp olvasott, amint meghallotta, hogy beléptünk letette a könyvet és elmosolyodott.
- Sziasztok. Ő gondolom Lara. - mutatott Larára, aki másodikként lépett be a szobába.
- Igen, én vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek Rosa. - Lara odament és kezet fogtak. Mi is bementünk és leültünk. Odaadtam a leckét, majd rengeteget beszélgettünk.
- Szerintem Rosa egy nagyon kedves lány, örülök, hogy eljöhettem veletek. - mondta Lara, mikor elindultunk haza. Szerdán egész nap együtt lógtunk. Láttam Larán, hogy elkezdett változni, lehet, hogy tényleg ugyanaz a hatalmas szívű rockerlány lesz, mint amilyen még Londonban volt.

12.rész: Rosa és Laráék.

Reggel a fiúkkal együtt mentünk suliba, olyan fura, hogy nem volt ott a vidám, csacsogós Rosa. Hiányzik, remélem hamar meggyógyul. Elméletileg holnap kiengedik, ha nem romlik az állapota. De ha kiengedik akkor is még legalább egy hetet otthon kell majd töltenie. Azóta se kérdeztem meg, hogy miért kért szombaton bocsánatot az anyukájától, de nem is fogom. Ha akarja majd elmondja.

- Min gondolkodsz? - kérdezte Cast miközben mentünk a suli felé, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Csak azon, hogy hogy tudnám Larát kiiktatni, hogy teljesíthessem Rosának tett ígéretemet.

- Nekem is csak ez jár a fejemben. - mondta halkan Becca.

- Mit ígértetek neki? - kérdezte Lyz.

- Csak azt, hogy ma a leckével együtt elvisszük neki Sophyt. - mondtam. - De nem tudom, hogy lehetne ezt kivitelezni.

- Segíthetünk. Azt mondtátok, hogy Larának rivaldafényre van szüksége, tehát ez azt jelenti, hogy a suli legmenőbb csajaival akar lógni. - mondta Castiel.

- Tehát össze kéne hoznunk Amberékkel. - fejezte be helyette a mondatot Lyz.

- Fiúk, ez remek ötlet! - ugrottunk Beccával egyszerre a nyakukba. közben beértünk a suliba. Az udvaron Sophy várt ránk.

- Becca, Ren, tegnap Lara mondta, hogy mi van a barátnőtökkel. Annyira sajnálom, ami történt, remélem felépül. - mondta és egyesével megölelt mindkettőnket.

- Tegnap meséltünk Rosának rólad és szeretne találkozni veled. - mondtam, erre felcsillant a szeme.

- Tényleg?

- Igen. - mondta Becca. - Viszont Larával nem szeretne találkozni, addig amíg nem jön suliba.

- Vele nem lesz gondotok. Csatlakozott a szőke libához és a két csatlósához. Rájött, hogy itt nem ti vagytok a legmenőbbek és még a stílusát is eldobta.

- Értem, sajnálom. - mondtam.

- Hagyjad... Ismeritek, nem tudok hatni rá, megy a feje után... Viszont suli után szívesen veletek tartok.

- Elintéztétek már a beiratkozást? - kérdezte Becca.

- Igen, de meg tudjátok mutatni, hogy hol a biológia terem?

- Persze, gyere velünk. - mondta Lyz.

Szünetben hallottam, hogy Lara elég bunkón elküldte Alexyt, aki csak barátkozni próbált. Szándékában sem állt rámászni Larára. Kimentem segíteni Alexynek.

- Lara, hagyd békén! Alexy semmi rosszat nem akar neked...

- Ren ne szólj bele... - torkollt le Lara. A veszekedést hallva odajött Armin, Becca, Sophy, Cast, Amber és a csicskái, Nathaniel és Lyz.

- Renata képtelen vagy elfogadni, hogy Lara már nem a te barátnőd? Csak nem féltékeny vagy? - nyávogta Amber.

- Ren nem féltékeny, nincs rajtad semmi, amit irigyelhetne. - vágott neki vissza Becca. - Lara viszont örülnék, ha leszállnál Alexyről. Nem is ismered, de letámadod. Nem ez a legjobb bemutatkozás...

- Na jó, ne veszekedjetek. - próbált békíteni minket Armin.

- Gyere Alexy, holnap elmegyek veled vásárolni, jó? - mondtam, majd karon ragadtam és kivonszoltam az udvarra. - Sajnálom, hogy Lara megbántott, de kérlek ne foglalkozz vele. Mindig is ilyen volt, önző, becsvágyó, számító, kíméletlen. De a húgával Sophyval biztos jóban leszel, ő pont az ellentéte, kedves, segítőkész, barátságos, vidám, önzetlen.

- Rendben és köszönöm. - mondta és szorosan megölelt.

- Alexy kérlek engedd el. Még megfullad. - mondta Becca a liluló fejemet látva.

- Hupsz... Bocsi. - mondta elvörösödve Alexy. Majd kijött Sophy.

- Alexy vagy ugye? - kérdezte. - Sajnálom, amit a nővérem csinált. Mindig is próbáltam visszatartani, de nem tudom. Akaratos, ha arról van szó, bárkit képes elnyomni azért, hogy megszerezze, amit akar. Amúgy Sophy vagyok.

- Örülök, hogy találkoztunk Sophy. És nincs semmi baj, látom, hogy a nővéred Amberékhez tartozik. De nem baj. van kedved vásárolni ma velem?

- Bocsi, de nem tudok menni, Rennek megígértem, hogy ma elmegyek velük a kórházba Rosához. - mondta elszontyolodva Sophy.

- Semmi baj, majd holnap jössz velünk. - kezdett Alexy jobb kedvre derülni. Suli után Sophyval, Beccával, Lyzzel és Casttal együtt elmentünk a kórházba.

11. rész: A kórházban.

Bementünk Rosához, aki már ébren volt.

- Szia, hogy vagy? - szaladtunk az ágya mellé Beccával.

- Sziasztok. Még fáj a fejem, de jól vagyok. Anya még itt van? - fordult Lyzhez.

- Igen itt van, behívjam?

- Ne...Csak add át neki ezt. - azzal Lyz kezébe nyomott a kisméretű csomagot. Lyz kiment valószínűleg átadta, mert Rosa anyukája jött be a szobába és megölelte a lányát, majd sírva fakadt.

- Bocsáss meg anya. - mondta halkan Rosa.

- Szerintem mi megyünk is. - mondtam, majd elkezdtem kivonszolni a többieket.

- Ne! - mondta Rosa. - Ne menjetek el. Nem akarok egyedül maradni, anyának vissza kell mennie dolgozni, és a butik se zárhat be. - kérlelt minket Rosa, nem volt szívem azt mondani neki, hogy akkor is elmegyünk. Így hát megfordultam és odahúztam az ágya mellé pár széket.

- Itt maradunk. - ígérte neki Lyz. Látszik, hogy nagyon jó barátok, már szinte testvérek.

- Köszönöm. - mondta Rosa helyett az anyukája, aki el is indult kifelé. A nap nagy részében beszélgettünk, Castiellel elmentünk a boltba venni pár cuccot Rosának: üdítőt, egy kis kaját, újságot. Másnap reggel amint lehetett elmentünk Beccával a kórházba, nem akartuk egyedül hagyni Rosát. Már Rosa mellett ültem, mikor megszólalt a telefonom. Nem akartam felvenni, mert Lara hívott, de Becca kikapta a kezemből és felvette, majd odaadta, hogy én beszéljek vele.

- Igen? - szóltam bele unottan.

- Szia Ren, hol vagytok? Elmehetnénk vásárolni. - mondta Lara, a szokásos enyhén parancsoló, nyafogós stílusában.

- Lara bocsi, de most nem érünk rá, itt vagyunk a legjobb barátnőnknél Rosánál a kórházban. Tegnap elütötte őt egy autó.

- Ja értem. - hallottam a hangján, hogy meg van sértődve, amiért már nem ő a "legjobb" barátnőm. -Jobbulást neki.

- Átadom. De majd bepótolhatjuk.

- Rendben, szia. - mielőtt én is köszönhettem volna, letette.

- Mit akart? - kérdezte Becca.

- Vásárolni...Mint mindig... - mondtam unottan.

- És mit szólt, amikor Rosára mondtad, hogy ő a legjobb barátnőnk?

- Majd megpukkadt. Hallottam a hangján, hogy ki van akadva. - mondtam és erre Beccával egyszerre kezdtünk nevetni. Szegény Rosa meg értetlenkedve bámult ránk.

- Jajj Rosa tényleg! Te még nem ismered Larát és a húgát Sophyt. Ők a legjobb barátnőink voltak Londonban. Sophy tényleg aranyos, vele tényleg jóban voltunk, de Lara számító, becsvágyó. Csak azt használta ki, hogy mi voltunk a suli legmenőbb csajai.-mondta Becca.

- Értem és most ideköltöztek? - kérdezte Rosa.

- Igen, de csak Sophynak örülünk, ő tényleg hiányzott. - mondtam. - Képzelj el egy alacsony, hosszú vörös hajú 16 éves lányt, ahogy pattog a dobok mögött és közben csilingelő szoprán hangon énekel. Sophy pont Lara ellentéte, önzetlen, segítőkész, mindig vidám.

- Értem, szívesen megismerném Sophyt.

- Majd holnap a leckével együtt elhozzuk őt is. - ígértem neki mosolyogva.

10. rész:A váratlan látogatók. 

Már két hete ismerem Debet, rengeteg időt töltünk együtt. Ma szombat van így nem kellett volna korán kelnem, ha valaki fel nem hívott volna reggel 7-kor. Nyűgösen vettem fel a telefont.

- Igen? - szóltam bele.

- Szia Ren. Van egy remek hírem. - szólt bele a volt legjobb barátnőm Lara. Erre felcsillant a szemem.

- És mi lenne az? - kérdeztem izgatottan.

- Sophyval mi is odaköltözünk, csak anyáék nélkül. Anyáék új munkahelyet kaptak és el kell adniuk a házat, így arra gondoltam, odaköltözhetnénk.

- Ez remek! - mondtam, de igazság szerint nem akartam, hogy ide költözzenek, Sophy 1,5 évvel fiatalabb Laránál, ők is rockerek, mint mi, benne voltak a bandánkban, és félek, hogy Lara elcsábítja Castot. - Mikor jöttök?

- Már ma.

- Értem... az jó. Viszont mennem kell. Majd találkozunk. Szia.

- Szia.

Amint letettem rohantam be Beccához.

- Becca, Becca ébredj. - mondtam és elkezdtem rázogatni, hogy felkeljen.

- Mi...Mi van? - kérdezte kábán.

- Lara most hívott, Sophyval ideköltöznek, csak ők ketten. - mondtam kétségbeesetten.

- És ezzel mi a baj? - kérdezte értetlenül, de mire befejezte a mondatot leesett neki, és csak annyit tudott kinyögni, hogy. - Hívd a fiúkat.

Odaadtam a telefonját ő hívta Lyzt én Castot. Persze nem örültek a korai ébresztőnek, de már mindketten ott voltak a parkban, mire odaértünk.

- Sziasztok. - köszönt Lyz. - Mi a baj? Olyan kétségbeesettnek tűntök.

- Sziasztok. - mondtam. - A volt legjobb barátnőnk, Lara, és a húga, Sophy, még ma ideköltöznek.

- És ezen mi olyan rossz? Legalább újra látjátok őket. - mondta értetlenül Cast.

- Annak örülünk, hogy újra látjuk őket, de mivel tagjai voltak a bandánknak még Londonban ezért Lara valószínűleg újra akarja kezdeni. Nem mondom, hogy nem ügyesek, Lara eszméletlen jól basszus gitározik, és Sophy is jól dobol, De Lara valószínűleg majd még veletek is ki akar kezdeni. -mondta Becca, majd átvettem tőle a szót.

- Larát mindig is idegesítette, hogy mi voltunk a legmenőbbek és őt csak azért kedvelték a többiek, mert velünk volt. Rendes lány meg minden, de túl nyomulós. Magának akarja a rivaldafényt, és zavarja, hogy az a miénk volt. De itt más a helyzet, itt nem mi vagyunk a legmenőbbek, így változni fog,át fog állni Amberékhez, mert azt fogja hinni, hogy ő a legmenőbb.

- Sophy persze megpróbálja majd visszatartani, ő nem olyan számító, mint Lara.

- Értem és mit tegyünk? - kérdezte Lyz.

- Nem tudjuk, épp ez a baj, de nemsokára megérkeznek. - amint kimondtam a mondatot azonnal meghallottal Lara hangját.

- Ren, Becca! Sziasztok. - rohant felénk mosolyogva.

- Sziasztok. - köszöntünk egyszerre Beccával.

- Lara, Sophy ő Lyzander az én barátom, és ő Castiel, Ren barátja. - mondta Becca. - Cast, Lyz ők itt Lara és Sophy a legjobb barátnőink a volt sulinkból. - ekkor megcsörrent Lyz telefonja, arrébb ment telefonálni, majd mikor letette az arca gondterhelt lett.

- Ren, Becca, Castiel, gyertek velem, baj van. Lara, Sophy bocsássatok meg, de mennünk kell, sziasztok.

- Sziasztok. - köszöntek megszeppenve a lányok.

- Hova megyünk Lyz? - kérdezte kétségbeesve Becca, láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

- Rosa megsebesült, elütötte egy autó.

- Mi van!? - kérdeztük egyszerre mind hárman.

- Rosa szokásához híven, ma reggel is elment futni és út közben elütötték. Többet én se tudok, ezért megyünk most a kórházba. - szerencsére fogott egy taxit, így 10 perc múlva már a kórházban voltunk.

Csak Leigh és Rosa anyukája voltak már ott. Rosa úgy két hete mesélte, hogy az apja 10 évvel ezelőtt meghalt.

9.rész: Deborah

Szerdán reggel csak Lyz jött hozzánk reggel, hogy elkísérje Beccát a suliba.

- Nem tudod, hogy Cast miért nincs itt? - kérdeztem Lyzt, kezdtem aggódni. Cast még csak nem is üzent.

- Sajnos nem, én se tudtam, hogy ma nem jön.

Ezután némán mentünk suliba, legalábbis én némaságba burkolóztam. Utolsó órám után oda jött egy lány, akit eddig még nem láttam.

- Szia. Te vagy Renata Pallmer? - kérdezte mosolyogva.

- Szia, igen. Miért? Te ki vagy?

- Deborah vagyok, Castiel húga. Ő küldött, hogy vigyelek el hozzánk. Indulhatunk?

- Mindjárt, csak még szólok a tesómnak. - mondtam és megkerestem Beccát. - Szerintem csak este megyek haza. Itt van Cast húga,azt kérte, hogy menjek el vele hozzájuk.

- Oké, jó szórakozást. - mondta a nővérem és megölelt.

- Mehetünk. - mondtam, mikor visszaértem Deborahhoz.

Egész úton beszélgettünk,mondta, hogy eddig azért nem találkoztunk, mert ő másik suliba jár. Tényleg kedves lány, csak zavar, hogy van egy kis problémája. Elmondta, hogy már egy pár éve drogozik. Ő nem tudta olyan könnyen feldolgozni az apjuk halálát és azt, hogy az anyjuk szabályosan elhagyta őket, mint Castiel. De ők Casttal teljesen olyanok, mint én és Becca: kiállnak egymásért, megvédik a másikat. Ha Cast épp nem velem van akkor otthon segít Debnek a tanulásban. Végre megérkeztünk.

- Sziasztok. - köszönt Cast mikor beléptünk az ajtón. Deb azonnal ment is a szobájába. Hatalmas házuk van, szerintem kettejüknek még egy kicsit nagy is. Casttal egész délután beszélgettünk, meajd este hazakísért. Kicsit aggasztott az, amit Debről megtudtam, olyan aranyos lány, miért kell így szenvednie? Remélem tudok segíteni neki.

*Becca szemszöge*

Ren egész délután Castéknál volt, én meg átmentem Lyzékhez. Rosa is ott volt, együtt néztünk négyen filmet: én, Lyz, Leigh és Rosa. Rengeteget beszélgettünk. Én már otthon voltam, mikor Ren hazaért. Láttam az arcán, hogy valami nincs rendben. Elmesélte, hogy mi van Deborahval. Ekkor eldnötöttük, hogy úgy segítünk neki, ahogy tudunk. Amúgy az nem derült ki, hogy Cast miért nem volt suliban, de szerintem a húgával akarta tölteni a napot. Másnap Deb eljött suli után próbára, kiderült, hogy tud énekelni, sőt... gyönyörű hangja van, de ő nem szeretne velünk zenélni, nem kell neki a banda. Nekem úgy tűnt, hogy Lyzzel nem nagyon kedvelik egymást.

8. rész: Az első koncertünk.

Kedden Cast reggel azzal fogadott, hogy szombat este koncertünk lesz. Beccával majd' kiugrottunk a bőrünkből.

- Ma is, meg egész héten fogunk próbálni a koncertre. - mondta Lyz, kicsit lelohadt a lelkesedésünk, de ugyan olyan boldogan mentünk suliba. Suliban Alexy odajött egyik szünetben.

- Szia Ren. Van kedved ma eljönni velem vásárolni?

- Szia Alexy. Szívesen mennék, de szombaton koncertünk lesz és próbálnunk kell. Sajnálom.

- Rendben... Semmi baj.-mondta elszomorodva.

- De ígérem vasárnap bepótoljuk. - mosolyogtam rá.

- Sziasztok, miről van szó? - kérdezte Becca

- Alexy szerette volna, ha ma elmegyek vele vásárolni, de próbánk lesz, így nem tudok.

- Ren szerintem nem gond, ha a mai próbát kihagyod, de megkérdezem Lyzt.

- Oké, köszi.-mondta Alexy és újra kivirult az arca. Következő szünetbe Becca és Alexy együtt jöttek oda hozzám.
- Lyz azt mondta, hogy nem gond, ha a mai próbát kihagyod, otthon úgy is tudunk ketten próbálni, majd segítek. - mondta mosolyogva. Erre Alexy olyan boldogan megölelte. Becca feje meg csak lilult a levegőhiánytól.
- Alexy, szerintem engedd el... Nem kap levegőt. - én már majdnem elnevettem magam, olyan vicces látvány volt.
- Jajj bocsi. - mondta és elvörösödve majd elengedte Beccát, aki amint tudott vett egy hatalmas levegőt. Suli után Alexyvel elmentünk a plázába, vett magának pár cuccot, de az én kezembe is belenyomott egy csomó ruhát és, mindet fel kellett próbálnom. Végül erre esett a választásunk:

Tudom, hogy nem száz százalékig az én stílusom, de nekem nagyon bejön. Örülök, hogy Alexyvel ilyen jól el lehet beszélgetni. Rávettem, hogy holnap Beccát hívja el vásárolni és neki is vegyenek valami új cuccot, mert már régi a ruhatára.

- Na mit vettetek? - kérdezte Becca, mikor hazaértem. Megmutattam neki és csak ámult. Neki is tetszett, bár abban egyet értett velem, hogy tényleg nem pont az én stílusom. Este még gyakoroltunk egy kicsit, utána mentünk aludni, már késő volt. Másnap Becca elment suli után Alexyvel vásárolni és ő is vet magának egy új ruhát. De ez még annyira se az ő ízlése, mint az amit én választottam. 

De ha tetszik neki, akkor nyugodtan, de nekem túl pöttyös. Túl hamar eljött a szombat. Beccával reggel iszonyatosan elkezdtünk parázni, ezét inkább elmentünk a parkba sétálni. Felhívtuk a fiúkat, szerencsére eltudtak jönni így rengeteget beszélgettünk, Aztán eljött az este, és kezdődött a koncert. Szerintem ügyesek voltunk, de azért féltem, hogy elájulok. Olyan lámpalázas tudok lenni.

*Becca szemszöge*

Féltem, hogy Ren elájul a színpadon, amint felmentünk úgy kipirult, gondolom forgott vele a világ. De nagyon ügyes volt, mind ügyesek voltunk. Másnap Lyz áthívott magukhoz, filmeztünk, beszélgettünk, jó nap volt.

*Ren szemszöge*

Vasárnap Castiel átjött, beszélgettünk, filmeztünk. Délután elmentünk a parkba.