20. rész: Becca a rossz kislány.

Mikor hazaértünk Cassy a nappaliban volt.

- Sziasztok lányok.

- Szia Cassy. - köszöntünk egyszerre Beccával

- Becca mesélj el mindent, most! - követeltem.

- Szerintem menjünk fel valamelyikőnk szobájába és ott beszéljük meg. - mondta békítően Cassy.

Felmentünk Becca szobájába, leültünk.

- Na mi volt? - kérdeztem izgatottan. - Mit csináltatok?

- Amikor felhívtál épp jógáztunk, én, Lyz és Rosa. Ezért ziháltam olyan nagyon.

- Persze-persze. Higgyem is el mi? - kérdeztem durcásan. - Azért makogtál össze-vissza ugye?

- I-igen. - mondta Becca és iszonyatosan elvörösödött.

- Na jó lányok. Nincs marakodás. - vette fel kedvenc nővérünk a békebíró szerepét. - Becca kérlek mondd el mit csináltatok.

- Hááát.... az úgy volt hogy.... - kezdte vonakodva, már tudtam, mit akar mondani, de nem meri.

- Nekünk mindent elmondhatsz. - biztattam és átkaroltam a vállát.

- Lefeküdtünk. - mondta vörös fejjel és enyhén szégyenkezve a fiatalabbik nővérem.

- Értem. - mondta tárgyilagosan Cassy. Majd kitört belőle a kíváncsi nagy tesó. - És milyen volt? Mindent tudni akarok. Amúgy nem kell szégyenkezned emiatt, hisz ez teljesen normális.

- Meséld el, mi volt! - kértem bociszemekkel.
- Az az én titkom, hogy mi volt... - mondta és kinyújtotta a nyelvét. - De jó volt, furcsa, de jó. És Ren, ti mit csináltatok?
- Arra én is kíváncsi vagyok. - csatlakozott a nővérünk.
- Debbel és Casttal hárman beszélgettünk, aztán felmentünk Castiel szobájába filmet nézni, de egyszer csak Debby sírva szaladt be a szobába, hazajött az anyjuk és balhézott. De Cast leállította és elküldte, mondván, ha eddig se foglalkozott velük akkor most miért érdekelnék őt, és ezután még beszélgettünk egy csomót.
- Uncsiiii. - cukkolt nevetve Becca.
- Becca ne cukkold, ők nem sietik el a dolgokat. Nem baj, ha valaki lassabban halad. - védett meg Cassy, modjuk nem szorultam védelemre, de nem baj.

Sziasztok mivel senki nem reagált az írói felhívásomra (ma volt a határidő) így egy ideig még nem lesz új rész. De ennek ellenére elértem az 1500 as nézettséget, és ezt nagyon köszönöm :), Hálás vagyok nektek, de ha ilyen passzívak lesztek lehet, hogy abba hagyom. Sokat kell tanulnom, és ötletem sincs. Kértem a segítségeteket, de nem voltatok hajlandóak írni. Így késik a folytatás.

Sziasztok, az új rész előtt mondanék pár szót. Arra gondoltam, hogy ha valamelyikőtöknek van ötlete, hogy hogy folytathatnám a blogot azt kérem írjon nekem e-mailt (medvebocs98@gmail.com), vagy facebookon is megtalálhattok Anna Brezniczky néven. Május 15.-ig, csütörtökig várom az ötleteiteket.

19. rész: Miért pont mi?

Este még rengeteget beszélgettünk Casttal és Debbel. Majd vacsora után elmentem először én zuhanyozni, majd Cast, Deborahnak volt saját fürdője, így nem volt nagy sorban állás. Deb felvetette, hogy aludjak az ő szobájában, de ezt Casttal egyszerre vétóztuk meg. Deb adott ruhát, egyet, amiben aludhatok és egyet másnapra. Mikor kijöttem a fürdőből pizsamában, Cast az ágyon ülve várt, majd bement a fürdőbe. Mikor kijött én az ágya előtt ültem törökülésben, és hátamat az ágyának támasztottam.

- Ne és mit csináljunk? - kérdeztem, mikor leült mellém a földre. Villantottam egy angyali mosolyt, mire elnevette magát

- Hmmm... Lenne egy ötletem. - mondta, majd ő is megeresztett egy elbűvölő mosolyt, amitől persze olvadtam. Majd szenvedélyesen megcsókolt, majd mikor már nem kaptunk levegőt csak ültünk csendbe egymás mellett. Én a vállára hajtottam a fejem és elaludtam.

*Castiel szemszöge*

Mikor a vállamra dőlve elaludt, hirtelen nem tudtam, hogy tegyem fel az ágyra, hogy ne keltsem fel. Olyan aranyos volt, olyan békés. Picit oldalra fordultam, bal kezemmel megtámasztottam a hátát, a jobbal, mert elkaptam a két lábát, finoman felemeltem megfordultam és letettem az ágyra, befeküdtem mellé, átöleltem, majd lassan én is elaludtam. Reggel nagyon korán keltem, Ren még aludt. Óvatosan, hogy fel ne keltsem kimásztam az ágyból, lementem a konyhába, elkezdtem reggelit csinálni. Nem sokkal később lépteket hallottam az emeletről, majd feltűnt Deborah.
- Jó reggelt. - mondta álmosan. - Hogy-hogy már fent vagy?
- Jó reggelt neked is. Sikerült elég korán felkelnem, úgy döntöttem ma én csinálok hármunknak reggelit.
- Segítsek? - kérdezte, odajött mellém és segített. Nem vittük túlzásba a reggeli készítést: főztünk teát és kávét, sütöttünk palacsintát. Majd Ren is feltűnt a lépcsőnél.
- Sziasztok, jó reggelt. - köszönt álmosan Renata.
- Szia, neked is. - köszöntünk egyszerre Deborahval.

*Ren szemszöge*

Reggel az ágyban keltem, Cast nem volt ott. Gyorsan kimásztam, megigazítottam a pizsimet, majd mikor kinyitottam az ajtót, hogy lemenjek a konyhába, megcsapta az orromat a friss palacsinta és kávé illata. Lementem a lépcsőn, megálltam.

- Sziasztok, jó reggelt. - köszöntem kótyagosan.

- Szia, neked is. - köszönt egyszerre Cast és Deb.

- Gyere, csináltunk reggelit. - mondta Castiel, odajött mellém, egy csókkal köszönt. Közben Deb megterített.

- Teát vagy kávét kérsz? - kérdezte Deborah.

- Kávét, sok tejjel, cukorral.

- Tessék, adott egy bögrét,tejet és cukrot, töltött kávét, Cast. Majd magának is csinált egyet. Deb meg teát ivott. Csendben megreggeliztünk. Reggeli után elmentem a fürdőbe rendbe szedni magam, Deb adott egy tiszta fogkefét, fogat és arcot mostam, felöltöztem. Mikor kimentem Cast már felöltözve várt a szobájában.

- Indulhatunk? - kérdezte.

- Igen. - mondtam, ő felállt, elindultunk az ajtó felé. Felkaptam volna a kabátomat és a cipőmet, mikor rájöttem, hogy egyáltalán nem passzol a szerelésemhez.

- Deborah, kérhetek egy pár cipőt és egy dzsekit? - szaladtam oda hozzá.

- Persze, gondolom nem illik a sajátod a ruhához, ugye?

- Eltaláltad. Ruhaválságban vagyok. - mondtam szorongva.

- Rendben, gyere velem. - mondta. - Casti öt perc múlva itt leszünk.

- Jó, de siessetek lányok, a motoromon nem férünk el hárman. - tudtam, hogy motorja van, és tudom, hogy gyakran jön azzal suliba, de hozzánk mindig gyalog jött. Muszáj lesz felülnöm a motorra? Még életemben nem ültem motoron, félek... Beszaladtunk Deb szobájába, kinyitotta a szekrényt.

- Másik ruhát, vagy dzsekit és cipőt adjak? - kérdezte.

- Ha lehet, másik ruhát kérnék. - mondtam, gyorsan választottunk. - Remélem ez már jó lesz. - mondtam, nem akarom tovább váratni Castielt.

- Biztos vagyok benne. - nevetett Deb. Mikor kiértünk az ajtóhoz Castiel csak füttyentett egyet, tehát tényleg jól nézek ki. Felkaptam a cipőmet és a dzsekimet. Így néztem ki:

- Na akkor indulhatunk? - kérdeztem.

- Igen. - mondta Castiel.

- Ti menjetek a motorral, én sétálok. - mondta Deb.

- Oké, szia. - köszönt el Cast, mikor kiléptünk a házból.

- Sziasztok.- köszönt Deb és el is ment.

- Ezt vedd fel. - nyújtott Castiel egy fekete bukósisakot, mire sikerült felvennem, ő már fent ült a fekete Yahamán. Felültem mögé, szorosan átkaroltam a derekát és el is indultunk. Rémisztő sebességgel suhantunk, 10 perc múlva már az udvaron ültünk a nagy fa alatt.

- Sziasztok. - jött oda Becca és Lyz.

- Sziasztok. - köszöntünk mi is.

- Becca beszélhetnénk? - kérdeztem.

- Persze. - mondta és bementünk a kertész klubba, ahol nem volt senki.

- Mesélj el mindent a tegnapról. - kértem, szinte követelőzően. - Mielőtt eszedbe jut hárítani, majd én is mesélek.

- Majd otthon, itt bárki meghallhatja.

- Oké. - összemosolyogtunk és visszamentünk a fiúkhoz. Elindultunk órára.

- Renata, Rebecca, kérem álljanak meg. - jött oda a ofő. - A dossziéjuk és az iskolához, osztálytársaikhoz való hozzáállásuk miatt, szeretném, ha a jövő évtől maguk lennének az osztályképviselők Melody helyett.

- Értjük Tanár úr. Köszönjük a bizalmát. Van még valami? - mondtam meglepetten, miért pont mi?

- Nincs semmi más... Menjenek órára.

- Viszontlátásra. - köszöntünk el. Nem válaszolt, csak elment. A nap elég unalmasan telt, de túléltük.

- Renata, Becca. - jött oda Nathaniel. - Hallottam, hogy jövőre ti lesztek az osztályképviselők. Ha kell segítség akkor szóljatok és mindent lemagyarázok. - mondta.

- Nathaniel, bocsi, de nem kell segíteni, ha nem emlékszel akkor elmondjuk újra, hogy az előző sulinkban egymás után három és fél évig voltunk DÖK elnökök. És előtte két évig osztályképviselők.

- Oké, akkor sziasztok. - köszönt el.

- Szia.

Lys és Becca hazasétáltak, Cast hazavitt engem motorral. Már nem szorongtam a motoron, lazán felültem Cast mögé és elindultunk.

18. rész: A régi banda. (part 2)

Lementem a nappaliba és elég érdekes látvány fogadott...

- Sz-szia-sziasztok. - makogtam meglepetésemben.

- Szia Cica. - köszönt Balthazar.

- Szia Cicafiú. - köszönt egyszerre Becca és Cassy, mikor leértek a nappaliba.

- Balthy, kik ezek a lányok? - kérdezte egy nyafogós, szőke plasztikcica.

- Te ki vagy plasztikbaba? - kérdeztem leplezetlen megvetéssel a hangomban...

- Ren, Becca, Cassy bemutatom nektek Maryt, a banda új énekesét. - mondta Nina, egy kedves, barna hajú lány. Hippis-rockos stílussal. Nina régen nagyon jó barátnőnk volt, aztán Becca picit megharagudott rá, mikor két nappal a szakításuk után összejött Kevinnel.

- Ki helyett vettétek fel? - kérdezte Becca.

- Ren helyett. Amúgy ő Kevin barátnője. - mondta szomorúan Nina.

- Nina, nem szeretnél ide költözni? - kérdeztem - Van új bandánk, plasztikcicák nélkül. Lehetnél a mendzserünk.

- Té-tényleg? Megbeszélem a szüleimmel, szívesen maradnék itt.
Ezután Nina beszélt a szüleivel, akik azt mondták, hogy nyárin ideköltözhet.
- Cassy, Becca, Nina, Sophy kérlek gyertek fel. - mondtam. - Gyorsan felöltözünk, aztán menjünk le a parkba. - javasoltam. A lányok feljöttek az emeletre. Láttam Beccán, hogy tudja, mit akarok, így átvette a szót.
- Fel kéne hívni a többieket. Riasztani a bandán kívül még Kimet és esetleg Arminékat. Rennel mi szólunk Castnak, Lyznek és Rosának, ők majd hozzák Leight és talán Nathanielt.
- Oké, én vállalom Nathanielt. - mondta Cassy.
- Én hívom Armint. - mondta elpirulva Sophy. Mesélte, hogy nagyon jóban van a két fiúval, sőt Sophynak tetszik Armin.
- Rendben. - kezdtem. - Akkor mondjuk nekik, hogy fél óra múlva a parkban. Most viszont gyorsan menjünk telefonálni és öltözni. Sophy gyere segíts valami normális ruhát találni Ninának, nem akarom, hogy ilyen kivágott cuccokban járjon.
- Oké. - mondták egyszerre a többiek és mind mentünk a dolgunkra. Gyorsan telefonáltunk és találtunk is ruhát Ninának.

Amikor kész lettünk kimentünk a szobáinkból, és összefutottuk az emeleten a csajokkal.

- Fhu Nina, marha jól nézel ki. - ámuldoztak a csajok. Hát igen... ezt sikerült összehoznunk, csak ez volt a szekrényemben. És mivel a lila Nina kedvenc színe így törekedtünk, hogy ezt mutassuk is. Lementünk és azonnal odajött Anabell, Mary és még egy festett lila hajú lány, ha jól emlékszem Leila.

- Nina iszonyat jól nézel ki. - mondta egyszerre Anabell és Leila. Mary csak egyetértően bólogatott.

- Ki adta oda a gönceit? - kérdezte leplezetlen undorral Balthazar majd intett Anabellnek, hogy menjen oda én az orrom előtt megcsókolta a lányt, aki a csók után bocsánatkérőn nézett rám.

- A te szavaiddal élve ezek a "göncök" az enyémek. - mondtam elég utálatosan.

- Jó-jó... Nekem ne ugorj Cica. - mondta erre odamentem, finoman arrébb löktem Anabellt és felpofoztam Balthazart. - Ezt miért kaptam? -adta az értetlent.

- 1; mert jól esik felpofozni egy ilyen barmot és 2; mert már ezerszer mondtam, hogy ne merészelj Cicának hívni. Viszont menjünk a parkba.

Elindultunk, út közben csatlakozott, hozzánk Kim, Nathaniel és Arminék.

- Hé csajszi! - jött oda Kim. - Kik ezek az ízlésficamos agyon tetovált alakok? Veletek vannak?

- Igen, velünk vannak. És ők a régi bandánk. Így elfajultak. - mondtam szomorúan. Fájt, hogy a régi barátaink így néznek ki, gondolom, mi lehet a suliban...

- Tényleg, Nina. Mi a helyzet a suliban? - kérdeztem.

- Mivel a suli összetartói, azaz ti ketten, elmentetek, már borzalmas. Camille és a két barátnője, Cloe és Lya a suli legmenőbb csajai. Mindenkit rettegésben tartanak.

- Akkor olyanok, mit itt Amberék. - szólt közbe Kim.

- De miért vették őket vissza? - kérdezte Becca. - Hisz kirúgattuk őket, a másodikos kislány miatt.

- A nevelő szüleik fizettek a sulinak... Nem is keveset... - mondta Nina helyett Sophy. - Mi még ott voltunk, mikor elkezdte "uralkodni".

- És senki nem tesz semmit? - kérdeztem. Fáj, hogy így elfajult a szeretett sulink.

- Senki nem tud, nem mer tenni semmit. - mondta Anabell. - Uralkodnak mindenen és mindenkin, most már új igazgató van, egy idős nő, aki csak a pénzre hajt. Ren, Becca látom az arcotokon, hogy vissza jönnétek rendet rakni, de már nem tudnátok. Itt már minden tönkre ment. - mondta, majd elkezdett halkabban beszélni. - Maryt és Leilát se a tehetségük miatt vették be a fiúk. - mondta megvetően. - Mary új diák, a fiúk egyből lecsaptak rá és Leilára. Nem tudom, mit esznek a két plasztik cicán.

- De ez borzalmas. - mondta Kim. - Renék mesélték, milyen volt a sulitok, mielőtt eljöttek, rossz hallani, hogy ilyen lett.

- Mindegy, nem tehetünk semmit. - mondtam lemondóan. Megérkeztünk a parkban, a többiek már ott voltak. - Sziasztok. - futottunk Beccával a fiúkhoz és egy-egy puszival köszöntöttük őket.

- Cica ezek itt a barátitok? - kérdezte Balthazar végig mérve Castot.

- Balthazar nem megmondtam, hogy ne merészelj Cicának hívni?! Egy pofon nem volt mára elég?! - fakadtam ki. - És igen, ő a barátom Castiel és ő meg Becca barátja Lyzander.

- Ren, ki ez a tuskó? A volt barátod? - kérdezte Cast. Nem mondtam semmit, csak bólintottam.

- Becca, csak egy "ilyet" találtál? Jobb nem volt? - kérdezte gúnyosan Kevin.

- Miért Kevin, te jobbat találtál, mint én? Nem lett volna másik plasztikcica? Csak ez az agyon tetovált #&@#@&?

- Minek neveztél? - kérdezte a plasztikcica.

- Jól hallottad kisanyám. - csatlakozott Kim is.

- Elég! - kiáltotta Deborah. Lányok, nyugi van, Cast és te - bökött Balthazarra. - most hagyjátok abba!

- Ki vagy te Cica? - kérdezte Kevin.

- Az akinek a bátyja kórházba juttat téged, ha nem hagyod békén. - szólt közbe Cast.

- Becca ez a Kevin volt a barátod? - kérdezte Lyz. Becca bólintott. 

- Na jó gyerekek. - kezdte Cassy. - Ebből most legyen elég!

- Ren, miért hoztad ide őket? - kérdezte Rosa.

- Azért, hogy lássák a különbséget. Hogy lehetnének olyanok is, mint amilyenek voltak, mikor még Londonban éltünk.

- És ő ki? - mutatott Leigh Ninára, aki egy kicsit távolabb állt és majdnem elsírta magát.

- Ő Nina, nyártól ő is itt fog lakni. - mondta Sophy.

- Cast hoztál gitárt? - kérdeztem picit arrébb állva.

- Természetesen, te? - eddig nem vette észre a nálam lévő gitártokot, Cassy és Becca is hozta a gitárját, sőt adtunk egyet Ninának is.

- Alap. - mondtuk egyszerre nevetve Beccával és Cassyvel. - Üljünk le. - mondtam és elsétáltunk a füves park azon részére, ahol a legtöbb napfény volt. Leültünk és elkezdtünk játszani, Kevin, mert nála is volt gitár elővette és ő is játszani kezdett. Elkezdtünk énekelni, Deb is csatlakozott. Jó volt együtt zenélni, már hiányoztak a többiek. Lara is gitározott. Sophy, Balthazar és Nathaniel a lábukon doboltak, mindhármuknál volt dobverő.

- Sophy tudsz adni dobverőt? - kérdezte Leila.

- Persze tessék. te is dobolsz? - kérdezte meglepetten.

- Igen. - mondta és zenéltünk tovább. Napközben elmentünk a közeli étterembe ebédelni, majd vissza a parkba. Jó nap volt. Másnap megint elmentünk együtt a parkba, még Casték nem voltak ott, mikor Balthazar odajött és megcsókolt. Próbáltam ellökni magamtól, de nem ment, túl erős. A csók végét Casték is látták, mert Cast, Lyz, Leigh, Nathaniel, Rosa, Deb, Becca, Cassy, Nina és Laráék is odajöttek.

- Hogy merted?! - estünk neki Balthazarnak egyszerre Casttal, Rosával, Cassyvel, Beccával, Lyzzel, Debbel, Anabellel és Larával és Sophyval. Nem tudtam semmit se tenni, mert Cast és Balthazar egymásnak ugrottak. A csajokkal együtt, Leila, Mary, Anabell és Lara kivételével Castot próbáltuk megnyugtatni, míg a fiúk a négy lánnyal együtt próbálták leszedni Balthazart Castról.

- ELÉG LEGYEN!! - kiáltottuk egyszerre Beccával, Rosával, Sophyval, Deborahval és Cassyvel. a nagy hangtól a két fiú úgy meglepődött, hogy elfelejtették egymást püfölni. Cast alsó ajka felrepedt és Balthazarnak meg az orra vérzett.

- Cast hagyd, hogy én rendezzem le. - kértem, majd odamentem és felpofoztam Balthazart.

- Nem kapott már eleget? - kérdezte Anabell.

- De, remélem. - mondtam. - Remélem most már felfogja végre, hogy nem vagyok játékszer. - amint befejeztem a mondatot, Anabell követtem a példámat.

- Köztünk mindennek vége! - mondta és sírva elszaladt, Nina, Leila, Sophy és Lara meg utána.

- Barom. - mondta Kevin is. Nem hittem volna, hogy így fog reagálni.

- Szerintem menjünk innen. - mondta Rosa. Mikor a lányok visszajöttek. - Lara kérlek kísérd a reptérre a Londoniakat, mi meg menjünk próbálni, úgy is rátok fér. - mondta a bandánknak címezve.

- Lassan úgy is indul a gépünk. - mondta szomorúan Nina. - Jó lenne még itt maradni, persze Balthazar nélkül...

- Nina, már csak három hét és ideköltözhetsz. - mondtam mosolyogva. - Viszont sziasztok.- köszöntünk el a Londoniaktól. És mentünk próbára, de nem volt jó. Sophy még korábban elhozta a dobszerkóját Lyzékhez így már nekünk is két dobosunk van. Sokkal jobb hangzást ad. Próba után én átmentem Castékhoz, Cassy haza, Becca meg maradt Lyzéknél.

- Kérsz enni? - kérdezte Deb.

- Nem, köszi, nincs étvágyam.

- Mi a baj? - ölelt át Cast.

- Semmi, igazából én se tudom. Nem tudom kiverni a fejemből se a tegnapi napot, se a mai balhét.

- Én is csak a mai balhén agyalok. - mondta és belecsókolt a nyakamba, majd felmentünk a szobájába. Leültünk az ágyára, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolt. Vad csókunkat egy halk kis kopogás szakította félbe.

- Gyere be. - mondta Cast. Deb benyitott.

- Cast... - mondta sírva. - Anya. - Castiel felállt, megölelte Debet.

- Megyek, gyere te is Ren. Bemutatlak neki.

Lementünk, egy szép vékony, alacsony, hosszú barna hajú nő állt előttünk.

- Jó-jó napot. - köszöntem szégyellősen, halkan.

- Fiam... Ki ez a kis &@#&@?

- Én is örülök anya... - mondta megvetően Castiel, soha nem hallottam így beszélni. - És ő a barátnőm Renata Pallmer. Miért bántod megint Deboraht?

- Mi közöd van ahhoz, hogy mit teszek a lányommal?

- Annyi köze van, hogy ő meg a te fiad! - mondta sírva Deb. - És ne bántsd Rent, ő egy igazán kedves lány, segítőkész. Rossz szavad nem lehet, de ha van akkor nézz rám, azt akarod, hogy a fiad ilyen lány találjon magának, mit én? Egy ilyen roncsot? Egy lányt, aki a drogba menekül, mert az anyja egy nem törődöm nő, aki a munkájának él, aki kiskorában elhagyta a gyerekeit, aki alkoholba kergette a férjét aki abba bele is halt? - Deb már zokogott, odamentem, megöleltem.

- Hogy mersz így beszélni az anyáddal? - odajött, engem olyan erősen félre lökött, hogy elestem, de Cast felsegített. Debet meg megpofozta az anyja, de ez rossz ötlet volt, mert Cast, aki soha nem ütne meg nőt, visszakézből úgy pofonvágta az anyját, hogy az elesett.

- Örülj, hogy ennyit kaptál... És most takarodj! - mondta Castiel. Én odamentem Debhez, átöleltem és próbáltam megnyugtatni. Az anyjuk felállt és dühösen elviharzott.

- Sajnálom, hogy ezt látnod kellett. - kezdte Cast.

- Nem baj, legalább tudom, hogy ki az aki miatt ilyenek lettetek, aki tönkre tett titeket.

Sokat beszélgettünk, este indultam volna haza, mikor Deborah utánam szólt.

- Kérlek maradj itt. - mondta.

- Rendben. - mondtam mosolyogva. Felhívtam Beccát.

- Igen? - szólt bele.

- Szia, én vagyok, zavarok? - kérdeztem.

- N-ne-nem. -mondta zavartan.

- Mit szakítottam félbe? - kérdeztem.

- Mi-mi-mindegy.

- Na neeeee! - teljesen elámultam, ez tényleg az én nővérem?? - Csak annyit szerettem volna, hogy itt alszom Castéknál.

- Oké, de hívd Cassy, mert én meg itt alszom Lyzéknél.

- Oké... Szia.

- Szia. - mondta és letette. Hívtam Cassyt.

- Szia Cassy. - szóltam bele, most én elsőként. - Kérlek szólj anyának, hogy én itt alszom Castéknál. Ja és Becca mondta, hogy ő meg Lyzéknél alszik. Majd suli után megyek haza.

- Oké Ren, de ha bármi "olyan" történne akkor védekezzetek. Oké? - mondta az aggódó nővérem.

- Ezt inkább Beccának mondd. De oké.

- Mert? - hallom... kiakadt.

- Majd elmondja, nekem csak egy tippem van. Viszont leteszem. Szia.

- Oké, jó éjt, szia. - mondta, én letettem és mentem vissza Castékhoz.

17. rész: A régi banda...

- Ren, Becca. - jött oda Anabell.

- Szia, mit keresel itt? - kérdezte Becca. Anabell hosszú, fehér hajú lány volt hatalmas, izzó vörös szemekkel. A bőre hófehér, de tele van tetoválásokkal és piercingekkel. A haja fel volt nyírva egy helyen, nem értem mit eszik rajta Balthazhar...

- Nem is örültök? - kérdezte.

- Már miért örülnénk? - vágtam neki vissza keményen. Ettől egy picit hátrahőkölt, de nem szólt semmit.

- Gondoltam örülni fogtok, ha megmondom, hogy holnap ideérnek a többiek is. - mondta elpirulva.
- Hogy mi?! - kérdeztük egyszerre kétségbe esetten Beccával. - Viszont mi megyünk suliba, ha nem gond, jössz? - kérdezte Becca, majd beállt kettőnk közé, mert tudta, ha továbbra is Anabell mellett vagyok akkor megtépem. - Amúgy honnan tudod, hol lakunk? - kérdeztem gyanakvóan.
- Lara mondta, hogy itt laktok, amúgy egy darabig elkísérlek titeket. - mondta és el is indultunk a suliba.
- Sziasztok. - köszönt egyszerre Rosa, Cast és Lyz, mikor beértünk a suliba.
- Bocsi, hogy nem mentünk hozzátok reggel, de korán be kellett jönnünk. - mondta Lyz.
- Semmi baj, így legalább nem találkoztatok még az egyik régi ismerősünkkel. - mondtam és gyorsan hátranéztem, hogy Anabell eltűnt-e már. Szerencsére eltűnt, de mondta, hogy délután el szeretne jönni a próbánkra így kettőre jön a suli elé, mert nem ismeri a várost.
- Ki ez a régi ismerős? - kérdezte Castiel és hangjában megcsendült a féltékenység.
- Egy lány... az a lány akivel Rent a volt barátja megcsalta. - mondta Becca, ennek hallatán Cast felengedett, de én meg elszomorodtam.
- Sajnálom. - mondta Rosa, majd odajött és megölelt.
- Már mindegy, ennek már majdnem egy éve. Már nem érdekel. - mondtam színtelen hangon. És ezzel, mintha magamat is próbáltam volna meggyőzni. Az első óra unalmas volt, Cast csak miattam jár be órákra. Végig leveleztük az egész órát, én, Cast, Lyz Becca és Rosa. Ez már egy kialakított levélkör volt. Szünetben megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele.
- Szia Cica. Látom azóta se változott a számod. - mondta Balthazar, mire elég érdekes arckifejezést vehettem fel, mert mind kérdőn néztek rám. Fogtam egy tollat és csak egy szót voltam képes írni: Balthazar. Ezt persze, csak Becca értette, de azonnal kikapta a kezemből a telefont.
- Szia cicafiú. - mondta negédesen.

*Becca szemszöge*

- Becca, te vagy az? - kérdezte a tapló döbbenten. Mindig én hívtam cicafiúnak, mert Ren soha se szerette, hogy cicának hívja.

- Igen én vagyok, és mielőtt megkérdezed ez tényleg Ren száma. De örülnék, ha békén hagynád a nővéremet. - mondtam egyre idegesebben, mire Lyz nyugtatásképpen megölelt.

- Csak azt akartam mondani, hogy Anabell már ott van, és hogy holnap mi is megérkezünk a bandával.

- Tudom, hogy jöttök, reggel a barátaink helyett Anabellt találtuk a házunk előtt... - de mielőtt folytathattam volna Cast vette ki a kezemből a telefont.

*Castiel szemszöge*

- Ugye te vagy Balthazar? - kérdeztem.

- Igen... Kivel beszélek?

- Renata barátjával, egyben a lányok új bandájának a szóló gitárosa.

- É-ér-értem... - mondta. - Tehát új bandájuk van? - hallottam a hangjában, hogy kezd ideges lenni.

- Igen van, pontosabban mi vettük be őket a saját bandánkba. Viszont hagyjuk a bájcsevejt. -váltottam egy keményebb hangnemre. - Ha rámászol a barátnőmre, vagy Beccára, vagy akár Cassyre, vagy ha bántod őket, akkor komolyan mondom megöllek. - mondtam fenyegetően, hallottam, hogy egy pillanatra a lélegzete is elállt.

- É-értem...

- Ha nekem úgy tűnne, hogy mégse értettél meg akkor tényleg beváltom, amit ígértem. - mondtam és választ se várva letettem a telefont és odaadtam Rennek.

*Ren szemszöge*

Miután visszakaptam a telefonomat, leültünk órára, mert jött a tanár. Az óráknak hamar vége lett és indultunk kifelé, és a kapuban ott volt Anabell...
- Sziasztok. - köszönt kis csapatunk láttán.
- Szia. Bemutatom Castielt, a barátomat, Lyzandert, Becca barátját.
- És a legjobb barátnőnket, Rosát. - vette át a szót Becca. - Mindenki, ő itt Anabell.
- Sziasztok, örülök a találkozásnak. - köszönt kedvesen Anabell.
- Mi is örülünk. - mondta Rosa. - De mostmár induljunk. Cassy is biztos ott van már. - amint befejezte el is indultunk. Lara karon ragadta Anabellt és együtt mentek, míg Sophy velünk jött, picivel a két lány mögött. Próba után Lara és Anabell azonnal elmentek, Sophy még maradt egy kicsit beszélgetni. Mivel ma péntek van, így viszonylag sokáig marsdhatunk, mert holnap nem kell korán kelnünk. Este 6 fele Sophy is elment, majd 8 körül Beccával mi is indultunk, persze a fiúk hazakísértek minket. Másnap reggel arra keltem, hogy valaki kopog a szobám ajtaján.
- Ren, látogatóitok vannak. - mondta Cassy. Én kimásztam az ágyból, gyorsan felöltöztem és megnéztem, kik jöttek.

16. rész: Az álom.

Hirtelen egy erdőben találtam magam, felismertem, ez Angliában a Deani erdő. Régen sokat jártunk itt a bandával. Van itt az egyik srác, Balthazar, a volt barátom, apjának egy vadász háza, és gyakran töltöttünk itt hétvégéket a bandával. Csak néztem szomorúan az erdő már jól ismert fáit, mikor egy rég hallott selymes, mély hang a nevemet mondta.

- Ren. - nem fordultam meg, nem akartam a volt barátom szemébe nézni. De pechemre megfogta a vállamat és maga felé fordított.

- Szia Balthazar. - mondtam halkan. Ajka perverz mosolyra húzódott, egyre jobban kezdem megérteni, hogy miért szakítottam vele.

- Na mi van Cica? Mi ez a ruha? - nem értettem, mire gondol, majd végignéztem magamon.

- Nem tudom... De kérlek hagyj békén. Túltettem magam rajtad, már semmit se jelent, hogy másfél évig jártunk. Van barátom, akit szeretek.

- Az annál érdekesebb. - mondta és meg akart csókolni, próbáltam eltolni magamtól, de nem ment... túl erős. Ekkor a semmiből feltűnt Cast.

- Hé tuskó... Ren azt kérted, hogy engedd el. - mondta fenyegetően, amire Balthazar csak felröhögött. Balthazar kétszer olyan erős, mint Cast, simán megveri.

- Cast... ne. - mondtam erőtlenül, halkan, de egymásnak ugrottak. Közéjük szaladtam, de Balthazar megütött, és én a földre zuhantam, de nem ájultam el. Láttam, hogy egymásnak esnek, de Cast valahogy felülkerekedett. Majd meghallottal Lara és Sophy hangját.

- Castiel kérlek hagyd abba. - mondta Sophy

- Balthazar hagy békén Ren barátját! - hallottam Lara hangját harsanni az esti csendben. Cast felhúzott, amint felálltam odaléptem Balthazar elé és erőből pofon vágtam. Majd Cast megcsókolt, ekkor hirleteln valami zajt hallottam, aztán, mikor felnyitottam a szemem megláttam, hogy csak a vekkerem az. Lecsaptam és kimásztam az ágyból.

*Becca szemszöge*

Hirtelen egy furcsa, régi, elhagyatott kastély előtt találtam magam. Nagyon furcsán néztem ki...

De a kastély nagyon ismerős volt... Ez Skóciában van, már voltunk itt régen.

- Szia Becca. - hallottam egy kellemes hangot, melyet már el is felejtettem. Most, hogy újra hallottam éreztem, hogy hiányzik. a hátam mögött volt, én akaratlanul is megfordultam.

- Szia Kevin. - köszöntem a volt barátomnak. Ő is a bandában játszott. Zongorázott és énekelt, pont mit Ren. Ren volt barátja Balthazar meg dobolt. Igen két dobosunk volt. Hogy miért? Mert az úgy jól hangzik. Kevin egyre közelebb jött, majd megcsókolt. Én el akartam lökni magamtól, de erősebb, mint én, így nem ment.

- Hagyd őt békén Kevin! - harsant a háttérben Cassy hangja, majd odajött és arrébb lökte Kevint.

- Amúgy is, van barátom. - mondtam dacosan, majd lekevertem Kevinnek egy pofont.

- Tényleg? - kérdezte megvetően. - Olyan különc, mint te? Esetleg ugyanúgy néztek ki? - mondta é elkezdett röhögni, de egy újabb pofonnal belé fojtottam a szót. - Ezt meg miért kaptam? - kérdezte, miközben a piros arcát dörzsölgette, látszik, hogy még mindig jó nagyot tudok ütni.

- Szerintem tudod te azt. - halottam Lyz hangját, aki valószínűleg mindent látott. Odasétált mellém, megállt, magához húzott és megcsókolt. - És igen... Én vagyok Becca barátja. - mondta és Kevinnek leesett az álla, el se tudta volna képzelni, hogy nála jobb pasit találtam magamnak.

- Lyz ő Kevin, és Kevin ő Lyzander.

- El se hiszem, hogy... - kezdte Kevin, de abba is hagyta. - Várjunk csak... Honnan ismerős nekem a neved Lyzander? Ismerjük egymást?

- Nem hinném. - mondta Lyzander. de ekkor egy hatalmas puffanást hallottunk, valami/valaki kiesett a kastély ablakából... Odarohantam, de ott csak egy kő volt, egy cédulával. "Még látjuk egymást... Mike." Ekkor Re rontott a szobámba egy bögre friss kávéval.

- Hé csipkerózsika! Ideje felkelni. - mondta és én azonnal felültem az ágyamban, elvettem a bögrét és megittam a kávét. Ezután lementünk reggelizni.

* Ren szemszöge*

Reggeli után felöltöztünk és mentünk az ajtóhoz, de se Cast, se Rosa se Lyz nem volt ott. Csak Anabell, aki nem tudom, hogy került ide Londonból. Ő az akivel Balthazar megcsalt...

15.rész: Cassydy (part 2 )

Másnap (hétfőn) Reggel Cassy jött be kelteni.

- Szia Ren, jó reggelt. Ideje felkelned. A reggeli már kész van, a kedvenceteket sütöttem, banános palacsintát. - mondta mosolyogva, mikor kinyitottam a szemem.

- Köszönöm Cassy. Becca? - kérdeztem kómásan.

- Mindjárt keltem őt is, de még nem főtt le a kávéja. - mondta és ki is ment. Gyorsan elmentem lezuhanyozni, majd felöltöztem és mentem reggelizni. Becca még nem volt sehol.

- Szia anya. Becca?

- Szia Ren. Cassy most próbálja felkelteni, kérlek vidd fel a kávéját. - mondta, majd odaadta a bögrét. Én gyorsan felmentem.

- Szia Becca. Itt a kávéd. - mondtam, ő felült, elvette a kávét, ivott két kortyot majd már fel is állt. - Gyertek, menjünk reggelizni. - mondtam Cassynek és Beccának. Lementünk enni, de már csöngettek is.

- Megyek nyitom. - mondta anya. - Ti egyetek csak. Sziasztok. - köszönt a fiúknak és Rosának. Rosa ma már jöhetett iskolába. Kértek reggelit?

- Sziasztok. - köszöntem- Rosa ő a nővérem Cassydy, Cassy ő a legjobb barátnőnk Rosa.

- Szia, örülök, hogy megismerhettelek. - mondta illedelmesen Rosa. - Cassandra, ha nem gond akkor én kérek enni, mert még nem jutottam el odáig.

- Én is örülök. - mondta Cassy. - Gyertek üljetek le, van elég hely.

A többiek leültek hozzánk az asztalhoz, és anya hozott Rosának tányért, hogy reggelizhessen. Megreggeliztünk, anyát mindhárman megöleltük és elindultunk. Én, Cast és Cassy bementünk a butikba, a többiek a suli felé vették az irányt. Anya leigazolta nekem az első pár órát, így segíthettem Cassynek.

- Sziasztok. - köszönt Leigh. - Ren, gondolom ő a nővéred: Cassydy.

- Szia Leigh. Igen ő Cassy.

- Örülök, hogy megismerhettelek. - mondta Leigh és kezet nyújtott a nővéremnek.

- Én is örülök. - mondta Cassy és megfogta Leigh kezét.

- És mikor szeretnél kezdeni? - kérdezte Leigh.

- Hát nem is tudom... igazából még ezen a héten szeretnék pihenni, mostanság nem alakultak túl jól a dolgok. Az megoldható, hogy csak jövő hétfőn kezdjek?

- Természetesen.

- Köszönöm. - mondta hálásan Cassy. - Akkor szerintem, mi indulunk is. Szia Leigh.

- Sziasztok és én köszönöm.

elindultunk, még be se csöngettek, így elmentünk a parkba. Deb is ott volt.

- Sziasztok. Hát ti? Nem vagytok suliban?

- Szia Deb. Ő a nővérem Cassydy, Cassy ő Cast húga Deborah.

- Örülök, hogy találkoztunk. Most költöztél ide? - kérdezte Deb kedvesen.

- Én is örülök Deborah. És igen, tegnap jöttem. Én Londonban maradtam, mert minden odakötött, de most már rá se tudok nézni a házra. Túl sok a rossz emlék.

- Sajnálom, tudom milyen érzés. Megkérdezhetem, hogy mi történt? - kérdezte, kissé megilletődve Deb.

- Hát igazából volt egy barátom, akivel már több mint másfél éve jártunk, amikor terhes lettem tőle, egy hónappal ezelőtt a baba elment. - mondta Cassy szomorúan. Láttam, hogy már a könnyeivel küzd. - Aztán csütörtökön a barátom Josh is elhagyott. A baba halála után teljesen megváltozott, már nem úgy nézett rám. Pedig korábban meg akarta kérni a kezemet. Természetesen azonnal hívtam anyát és Rent, hogy amint tudnak utazzanak Londonba, és tegnap idejöttem. - épphogy kimondta elsírta magát.

- Cassy, annyira sajnálom. - mondta Deb és megölelte Cassyt. - De hidd el, minden jobb lesz, itt új életet kezdhetsz.

- Köszönöm Deb. Ren, Cast lassan mennetek kéne, mert az jó, hogy anya kikért az első két óráról, de nem baj, ha egy kicsit korábban beértek.

- Ez az én nővérem... Mindig fontosabb volt neki az, hogy mi van velem, vagy Beccával, mit az ő baja. - mondtam és erre Cassy végre elmosolyodott. 

- Menjetek csak. - mondta Deb is. - Mi elleszünk kettesben.

- Tényleg Deb, te miért nem vagy suliban?

- Nem volt kedvem bemenni. Majd Cast igazolja. Na viszont tényleg menjetek. Sziasztok. - köszönt el

- Sziasztok. - köszöntünk mi is, majd elindultunk suliba. Az első óra végére értünk be, az udvaron megvártuk, amíg kicsengetnek, majd bementünk a terembe.

- Na mi volt? - kérdezte Becca.

- Cassy, majd hétfőn kezd a butikban, És találkoztunk Debbel a parkban. Mi eljöttünk és ők ott maradtak.

- De jó! - mondta, majd bejöttek velem a DÖK irodába és odaadtam Nathanielnek az igazolásomat. A suli unalmasan telt, elmeséltük Laráéknak (akik folyamatosan velünk voltak és ennek örültem is, de nagyon) és Laráék úgy megörültek. Suli után mentünk próbára, jöttek Laráék is, meg ott volt Cassy és Deb is. Én ennek nagyon örültem, jól elvoltunk, Casték meghallgatták Sophyt, Larát és Cassyt, hogy hogy játszanak. Sophyt és Cassyt bevették. Írtunk egy új dalt is. 

14. rész: Cassydy

* Cassydy Hill szemszöge*

Sziasztok, Cassydy Hill vagyok. Renata és Rebecca Pallmer nővére. Ők csak a féltestvéreim, édesanyánk első házasságából születtem. Amikor hároméves voltam apám meghalt, majd két évvel később hozzáment Jonathan Pallmerhez és tőle születtek az ikrek. Tehát a húgaim öt évvel fiatalabbak, mint én, én most 22 éves vagyok. Itt éltünk együtt Londonban, amíg fél évvel ezelőtt el nem költöztek. Egy-két dolog rólam: a stílusom megegyezik a húgaim stílusával, én tanítottam őket gitározni. Ezen kívül zongorázok, éneklek és hegedülök is. Teljesen úgy nézek ki, mint ők, csak nekem hosszú szőke hajam van. Itt egy kép rólam:

Na de ugorjunk arra részre, hogy miért is kapcsolódtam bele a történetbe. Renék itt hagyták nekem a házat, hogy a barátommal Josh-sal együtt éljek itt. Már másfél éve voltunk együtt, amikor terhes lettem tőle, most lennék három hónapos terhes, ha három héttel ezelőtt nincs spontán vetélésem, a baba meghalt, én teljesen magam alá zuhantam. Josh is teljesen megváltozott, tudtam, hogy meg akarja kérni a kezem, de mióta meghalt a baba, kifordult magából. Már nem úgy nézett rám. Két napja szakított velem, én nem tudtam, mit tegyek, így azonnal felhívtam anyát, hogy Rennel amint lehet utazzanak ide. Hogy miért csak anya és Ren? Jó kérdésss... igazából magam se tudom, de Rennel és Beccával mindent meg tudunk beszélni, mindent tudunk egymásról. De egyedül Ren tudja, hogy hová megyek, mikor elegem van a világból, ha szomorú vagyok. Ma már szombat van, valószínűleg Renék már megérkeztek és látják, hogy nem vagyok otthon. Gondolom Ren lassan elindul és ide jön. Én csak sírok és sírok...

*Ren szemszöge*

Épphogy hazaértünk láttam, hogy Cassy nincs itthon.

- Anya kérlek főzz ebédet én elmegyek Cassyért. - mondtam.

- Tudod, hol van? - kérdezte anya aggódva.

- Igen, épp ezért megyek érte. Max egy óra és itthon vagyunk. - mondtam, azzal el is indultam, nem érdekel, hogy hosszú volt a repülőút, és hogy fáradt vagyok. A nővérem nekem mindennél fontosabb. Na jó talán Beccánál nem, de ez más tészta. Mintegy 10 percet sétáltam és oda is értem a temetőhöz, Beléptem és megláttam Cassyt, amint az apja sírja fölé borulva sír. Csendben odamentem mellé és szorosan átöleltem.

- Szia Cassy. Ne sírj drágám, nem lesz semmi baj. Gyere velem haza, anya már főzi az ebédet.

- Ren. - mondta, megfordult és a vállamon folytatta a sírást. - Nem akarok hazamenni, minden Joshra emlékeztet.

- Cassy gyere haza enni, utána odaköltözhetsz hozzánk, ha akarsz, tudok munkát is szerezni neked. Csak egy szavadba kerül.

- Té-tényleg? - nézett rám könnyes szemmel. - Tényleg odaköltözhetek? Messzire el innen?

- Igen, de most gyere haza, eszünk, segítek összepakolni és holnap hazautazunk. Jó? - kérdeztem tőle és közben a hátát simogattam, tudtam, hogy az mindig megnyugtatja.

- Rendben. - mondta, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsem fel. Felhúztam és elindultunk haza, út közben felhívtam Beccát.

- Igen? - szólt bele.

- Szia Becca, zavarok? - kérdeztem.

- Nem, dehogy is, csak épp Lyzzel beszélgettünk. Baj van? - kérdezte hirtelen.

- Nem, nincs, csak azt akartam mondani, hogy kérlek majd takarítsd ki a vendégszobát. Cassy hozzánk fog költözni.

- Tényleg? - hallottam, hogy ennek megörült. - Mikor jöttök?

- Holnap, viszont leteszem, mert még Leight is fel kell hívnom, munka ügyben és lassan hazaérünk.

- Rendben, akkor szia.

- Szia. - köszöntem el és letettem. Gyorsan hívtam Leight.

- Halló. - szólt bele.

- Szia Leigh, Ren vagyok. Zavarok?

- Nem, dehogyis, épp a butikban vagyok.

- Esetleg kéne neked egy eladólány? - kérdeztem.

- Ami azt illeti jól jönne a segítség. Miért?

- A nővérem most fog hozzánk költözni Londonból és kéne neki munka. Eddig is egy ruhaboltban volt eladó. Tehát van tapasztalata.

- Az remek, mikor jön?

- Holnap. Mikor kezdhetne?

- Az attól függ, mikor akar. - mondta tétovázva.

- Ezt még megbeszélem vele. Majd még hívlak. Szia.

- Szia. - köszönt el ő is, majd letette.

Végre hazaértünk. Elmondtam anyának, hogy Cassy hozzánk fog költözni. Ennek nagyon megörült. Megebédeltünk, majd Cassyvel elkezdtünk pakolni. Nem hagyunk itt semmit, csak a bútorokat, mert a házat eladjuk. Egész este beszélgettünk, majd elmentünk aludni és reggel evés után indultunk is. A repülőút 2 órás volt. Beccáék ( Becca, apa, Lyz és Cast) már a reptéren vártak minket.

- Cast, Lyz bemutatom nektek a nővérünket Cassydyt. - mondtam.

- Cassy ő a barátom Lyzander. - mondta Becca. - És ő Ren barátja Castiel.

- Nem is meséltétek, hogy bepasiztatok. - mondta elhűlve a nővérünk.

- Nem is meséltétek, hogy van nővéretek. - mondták elképedve a fiúk.

- Bocsi... - mondtuk egyszerre Beccával.

Ezután hazamentünk, segítettünk lepakolni Cassynek. Beccáék már korábban megfőztek, így együtt tudtunk ebédelni.

13. rész: Sophy és Rosa.

Végre beértünk a kórházba, bementünk Rosához.

- Sziasztok. - köszönt vidáman, mikor meglátott minket.

- Szia Rosa. Bemutatom Sophyt. - mondtam és picit meglöktem Sophyt, hogy oda merjen menni Rosához. - Nem harap. - súgtam neki mosolyogva.

- Sophy, ő itt Rosa a legjobb barátnőnk. - mutatta be Becca Sophynak Rosát.

- Örülök, hogy megismerhettelek. Renék már sokat meséltek rólad. - mondta mosolyogva Rosa. - Amúgy igaz az, hogy dobolsz és emellett gyönyörűen énekelsz?

- Én is örülök Rosa. És igaz, de már gitározok és basszus gitározok is. -mondta büszkén a mi kis Sophynk.

Ezután rengeteget beszélgettünk. Rosa és Sophy eléggé megkedvelték egymást.
- Holnap is látogassatok meg! - kérte Rosa, mikor indultunk volna. Az orvos azt mondta, hogy holnap délelőtt már haza mehet, de még egy hétig feküdnie kell.
- Ha nem látogatnánk meg, akkor hogy jutnál hozzá a leckéhez? - kérdeztem mosolyogva. Erre lesütötte a szemét, majd szélesen elmosolyodott. Másnap Lara letámadott.
- Mit képzelsz magadról? Hogy mered a húgomat elvonszolni ahhoz a fruskához?
- Először is szia Lara. Másodszor, örülök, hogy látlak. Harmadszor, nem rángattam el, ő szeretett volna jönni, és szerintem elég jóban vannak Rosával.
- Szállj le a húgomról. - mondta és fel akart pofozni, de Sophy elkapta a karját.
- Lara, ezzel most túl messzire mentél. Rennek igaza van, én szerettem volna találkozni Rosával, aki egy nagyon kedves lány. De te csak ilyen bunkókkal lógsz, mint Amberék. - erre már odajött Amber, Becca, Lyz, Cast és Nathaniel.
- Mit mondtál rám te kis fruska? - nyafogta Amber.
- Szerintem jól hallottad. Azt mondta, hogy bukó vagy, aki semmibe veszi a többieket. - mondta halálos nyugalommal Becca, de azért odalépett mellém. Cast és Lyz is követték a példáját. Ha balhé lenne akkor Amberék nem úsznák meg szárazon, mégis csak többen vagyunk. Végül Lyz és Cast vetettek véget a veszekedésnek, amit már a fél suli figyelemmel kísért. Peggy már a mikrofont próbálta a közelünkbe tolni. Ott volt Armin és Alexy is, akik szintén mellénk álltak.
- Na jó Lara, Sophy már nem gyerek, nem dönthetsz helyette, nem mondhatod meg neki, hogy mit tegyen. Ha ő  velünk akar lógni akkor egészségére. Nem kell, hogy tetsszen neked. - mondta Lyz ellentmondást nem tűrő hangon.
- Lyzander ne mondd meg, hogy mi a francot csináljak. Oké? - Lara hangja kezdett egyre hisztérikusabban csengeni. Általában ilyenkor jön az, hogy idegbajt kap és elkezd törni-zúzni majd elsírja magát.
- Lara te ezt nem gondoltad komolyan... - mondta Cast, majd odament elkapta a karját, hátra csavarta és lenyomta Larát a földre. Erre Lara elkezdett sírni, én automatikusan odamentem, hogy megnyugtassam, és meglepetten vettem észre, hogy Sophy és Becca is így tesz.
- Cast, engedd el. Nem lesz baj. - mondtam, erre Cast azonnal elengedte, majd a lányokkal leültünk mellé a földre és elkezdtük vigasztalni.
- Nincs semmi baj, Lara, ne sírj. - ölelte meg Becca.
- Ti csak ne ölelgessétek az ÉN barátnőmet! - kezdte Amber, de  esélye se volt folytatni, mert Nathaniel elrángatta onnan. Mikor becsöngettek Larával együtt mentünk órára. Kezdett egyre jobban hasonlítani a húgára, most, hogy rájött (legalábbis remélem), hogy a barátok nem érdekből kellenek, remélhetőleg megváltozik. De csak reménykedni tudok ebben. A szüneteket együtt töltöttük, és Amber ahányszor csak ránk nézett, majd' megpukkadt mérgében.
- Szeretnék bocsánatot kérni, azért, ahogy viselkedtem. - mondta utolsó óránk előtt Lara, mikor épp az udvaron ültünk a nagy fa alatt.
- Semmi baj. - mondtuk egyszerre Beccával és ezen mind elnevettük magunkat.
Suli után együtt mentünk Rosához. Még Lara is jött, szerette volna megismerni azt a lányt, aki itt a legjobb barátnőnk.
- Sziasztok. - nyitott ajtót Rosa anyukája, mikor csöngettünk. - Rosa a szobájában van, gyertek. - majd elindult előttünk mutatva az utat. Mikor beértünk Rosa szobájába, Rosa épp olvasott, amint meghallotta, hogy beléptünk letette a könyvet és elmosolyodott.
- Sziasztok. Ő gondolom Lara. - mutatott Larára, aki másodikként lépett be a szobába.
- Igen, én vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek Rosa. - Lara odament és kezet fogtak. Mi is bementünk és leültünk. Odaadtam a leckét, majd rengeteget beszélgettünk.
- Szerintem Rosa egy nagyon kedves lány, örülök, hogy eljöhettem veletek. - mondta Lara, mikor elindultunk haza. Szerdán egész nap együtt lógtunk. Láttam Larán, hogy elkezdett változni, lehet, hogy tényleg ugyanaz a hatalmas szívű rockerlány lesz, mint amilyen még Londonban volt.

12.rész: Rosa és Laráék.

Reggel a fiúkkal együtt mentünk suliba, olyan fura, hogy nem volt ott a vidám, csacsogós Rosa. Hiányzik, remélem hamar meggyógyul. Elméletileg holnap kiengedik, ha nem romlik az állapota. De ha kiengedik akkor is még legalább egy hetet otthon kell majd töltenie. Azóta se kérdeztem meg, hogy miért kért szombaton bocsánatot az anyukájától, de nem is fogom. Ha akarja majd elmondja.

- Min gondolkodsz? - kérdezte Cast miközben mentünk a suli felé, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Csak azon, hogy hogy tudnám Larát kiiktatni, hogy teljesíthessem Rosának tett ígéretemet.

- Nekem is csak ez jár a fejemben. - mondta halkan Becca.

- Mit ígértetek neki? - kérdezte Lyz.

- Csak azt, hogy ma a leckével együtt elvisszük neki Sophyt. - mondtam. - De nem tudom, hogy lehetne ezt kivitelezni.

- Segíthetünk. Azt mondtátok, hogy Larának rivaldafényre van szüksége, tehát ez azt jelenti, hogy a suli legmenőbb csajaival akar lógni. - mondta Castiel.

- Tehát össze kéne hoznunk Amberékkel. - fejezte be helyette a mondatot Lyz.

- Fiúk, ez remek ötlet! - ugrottunk Beccával egyszerre a nyakukba. közben beértünk a suliba. Az udvaron Sophy várt ránk.

- Becca, Ren, tegnap Lara mondta, hogy mi van a barátnőtökkel. Annyira sajnálom, ami történt, remélem felépül. - mondta és egyesével megölelt mindkettőnket.

- Tegnap meséltünk Rosának rólad és szeretne találkozni veled. - mondtam, erre felcsillant a szeme.

- Tényleg?

- Igen. - mondta Becca. - Viszont Larával nem szeretne találkozni, addig amíg nem jön suliba.

- Vele nem lesz gondotok. Csatlakozott a szőke libához és a két csatlósához. Rájött, hogy itt nem ti vagytok a legmenőbbek és még a stílusát is eldobta.

- Értem, sajnálom. - mondtam.

- Hagyjad... Ismeritek, nem tudok hatni rá, megy a feje után... Viszont suli után szívesen veletek tartok.

- Elintéztétek már a beiratkozást? - kérdezte Becca.

- Igen, de meg tudjátok mutatni, hogy hol a biológia terem?

- Persze, gyere velünk. - mondta Lyz.

Szünetben hallottam, hogy Lara elég bunkón elküldte Alexyt, aki csak barátkozni próbált. Szándékában sem állt rámászni Larára. Kimentem segíteni Alexynek.

- Lara, hagyd békén! Alexy semmi rosszat nem akar neked...

- Ren ne szólj bele... - torkollt le Lara. A veszekedést hallva odajött Armin, Becca, Sophy, Cast, Amber és a csicskái, Nathaniel és Lyz.

- Renata képtelen vagy elfogadni, hogy Lara már nem a te barátnőd? Csak nem féltékeny vagy? - nyávogta Amber.

- Ren nem féltékeny, nincs rajtad semmi, amit irigyelhetne. - vágott neki vissza Becca. - Lara viszont örülnék, ha leszállnál Alexyről. Nem is ismered, de letámadod. Nem ez a legjobb bemutatkozás...

- Na jó, ne veszekedjetek. - próbált békíteni minket Armin.

- Gyere Alexy, holnap elmegyek veled vásárolni, jó? - mondtam, majd karon ragadtam és kivonszoltam az udvarra. - Sajnálom, hogy Lara megbántott, de kérlek ne foglalkozz vele. Mindig is ilyen volt, önző, becsvágyó, számító, kíméletlen. De a húgával Sophyval biztos jóban leszel, ő pont az ellentéte, kedves, segítőkész, barátságos, vidám, önzetlen.

- Rendben és köszönöm. - mondta és szorosan megölelt.

- Alexy kérlek engedd el. Még megfullad. - mondta Becca a liluló fejemet látva.

- Hupsz... Bocsi. - mondta elvörösödve Alexy. Majd kijött Sophy.

- Alexy vagy ugye? - kérdezte. - Sajnálom, amit a nővérem csinált. Mindig is próbáltam visszatartani, de nem tudom. Akaratos, ha arról van szó, bárkit képes elnyomni azért, hogy megszerezze, amit akar. Amúgy Sophy vagyok.

- Örülök, hogy találkoztunk Sophy. És nincs semmi baj, látom, hogy a nővéred Amberékhez tartozik. De nem baj. van kedved vásárolni ma velem?

- Bocsi, de nem tudok menni, Rennek megígértem, hogy ma elmegyek velük a kórházba Rosához. - mondta elszontyolodva Sophy.

- Semmi baj, majd holnap jössz velünk. - kezdett Alexy jobb kedvre derülni. Suli után Sophyval, Beccával, Lyzzel és Casttal együtt elmentünk a kórházba.

11. rész: A kórházban.

Bementünk Rosához, aki már ébren volt.

- Szia, hogy vagy? - szaladtunk az ágya mellé Beccával.

- Sziasztok. Még fáj a fejem, de jól vagyok. Anya még itt van? - fordult Lyzhez.

- Igen itt van, behívjam?

- Ne...Csak add át neki ezt. - azzal Lyz kezébe nyomott a kisméretű csomagot. Lyz kiment valószínűleg átadta, mert Rosa anyukája jött be a szobába és megölelte a lányát, majd sírva fakadt.

- Bocsáss meg anya. - mondta halkan Rosa.

- Szerintem mi megyünk is. - mondtam, majd elkezdtem kivonszolni a többieket.

- Ne! - mondta Rosa. - Ne menjetek el. Nem akarok egyedül maradni, anyának vissza kell mennie dolgozni, és a butik se zárhat be. - kérlelt minket Rosa, nem volt szívem azt mondani neki, hogy akkor is elmegyünk. Így hát megfordultam és odahúztam az ágya mellé pár széket.

- Itt maradunk. - ígérte neki Lyz. Látszik, hogy nagyon jó barátok, már szinte testvérek.

- Köszönöm. - mondta Rosa helyett az anyukája, aki el is indult kifelé. A nap nagy részében beszélgettünk, Castiellel elmentünk a boltba venni pár cuccot Rosának: üdítőt, egy kis kaját, újságot. Másnap reggel amint lehetett elmentünk Beccával a kórházba, nem akartuk egyedül hagyni Rosát. Már Rosa mellett ültem, mikor megszólalt a telefonom. Nem akartam felvenni, mert Lara hívott, de Becca kikapta a kezemből és felvette, majd odaadta, hogy én beszéljek vele.

- Igen? - szóltam bele unottan.

- Szia Ren, hol vagytok? Elmehetnénk vásárolni. - mondta Lara, a szokásos enyhén parancsoló, nyafogós stílusában.

- Lara bocsi, de most nem érünk rá, itt vagyunk a legjobb barátnőnknél Rosánál a kórházban. Tegnap elütötte őt egy autó.

- Ja értem. - hallottam a hangján, hogy meg van sértődve, amiért már nem ő a "legjobb" barátnőm. -Jobbulást neki.

- Átadom. De majd bepótolhatjuk.

- Rendben, szia. - mielőtt én is köszönhettem volna, letette.

- Mit akart? - kérdezte Becca.

- Vásárolni...Mint mindig... - mondtam unottan.

- És mit szólt, amikor Rosára mondtad, hogy ő a legjobb barátnőnk?

- Majd megpukkadt. Hallottam a hangján, hogy ki van akadva. - mondtam és erre Beccával egyszerre kezdtünk nevetni. Szegény Rosa meg értetlenkedve bámult ránk.

- Jajj Rosa tényleg! Te még nem ismered Larát és a húgát Sophyt. Ők a legjobb barátnőink voltak Londonban. Sophy tényleg aranyos, vele tényleg jóban voltunk, de Lara számító, becsvágyó. Csak azt használta ki, hogy mi voltunk a suli legmenőbb csajai.-mondta Becca.

- Értem és most ideköltöztek? - kérdezte Rosa.

- Igen, de csak Sophynak örülünk, ő tényleg hiányzott. - mondtam. - Képzelj el egy alacsony, hosszú vörös hajú 16 éves lányt, ahogy pattog a dobok mögött és közben csilingelő szoprán hangon énekel. Sophy pont Lara ellentéte, önzetlen, segítőkész, mindig vidám.

- Értem, szívesen megismerném Sophyt.

- Majd holnap a leckével együtt elhozzuk őt is. - ígértem neki mosolyogva.

10. rész:A váratlan látogatók. 

Már két hete ismerem Debet, rengeteg időt töltünk együtt. Ma szombat van így nem kellett volna korán kelnem, ha valaki fel nem hívott volna reggel 7-kor. Nyűgösen vettem fel a telefont.

- Igen? - szóltam bele.

- Szia Ren. Van egy remek hírem. - szólt bele a volt legjobb barátnőm Lara. Erre felcsillant a szemem.

- És mi lenne az? - kérdeztem izgatottan.

- Sophyval mi is odaköltözünk, csak anyáék nélkül. Anyáék új munkahelyet kaptak és el kell adniuk a házat, így arra gondoltam, odaköltözhetnénk.

- Ez remek! - mondtam, de igazság szerint nem akartam, hogy ide költözzenek, Sophy 1,5 évvel fiatalabb Laránál, ők is rockerek, mint mi, benne voltak a bandánkban, és félek, hogy Lara elcsábítja Castot. - Mikor jöttök?

- Már ma.

- Értem... az jó. Viszont mennem kell. Majd találkozunk. Szia.

- Szia.

Amint letettem rohantam be Beccához.

- Becca, Becca ébredj. - mondtam és elkezdtem rázogatni, hogy felkeljen.

- Mi...Mi van? - kérdezte kábán.

- Lara most hívott, Sophyval ideköltöznek, csak ők ketten. - mondtam kétségbeesetten.

- És ezzel mi a baj? - kérdezte értetlenül, de mire befejezte a mondatot leesett neki, és csak annyit tudott kinyögni, hogy. - Hívd a fiúkat.

Odaadtam a telefonját ő hívta Lyzt én Castot. Persze nem örültek a korai ébresztőnek, de már mindketten ott voltak a parkban, mire odaértünk.

- Sziasztok. - köszönt Lyz. - Mi a baj? Olyan kétségbeesettnek tűntök.

- Sziasztok. - mondtam. - A volt legjobb barátnőnk, Lara, és a húga, Sophy, még ma ideköltöznek.

- És ezen mi olyan rossz? Legalább újra látjátok őket. - mondta értetlenül Cast.

- Annak örülünk, hogy újra látjuk őket, de mivel tagjai voltak a bandánknak még Londonban ezért Lara valószínűleg újra akarja kezdeni. Nem mondom, hogy nem ügyesek, Lara eszméletlen jól basszus gitározik, és Sophy is jól dobol, De Lara valószínűleg majd még veletek is ki akar kezdeni. -mondta Becca, majd átvettem tőle a szót.

- Larát mindig is idegesítette, hogy mi voltunk a legmenőbbek és őt csak azért kedvelték a többiek, mert velünk volt. Rendes lány meg minden, de túl nyomulós. Magának akarja a rivaldafényt, és zavarja, hogy az a miénk volt. De itt más a helyzet, itt nem mi vagyunk a legmenőbbek, így változni fog,át fog állni Amberékhez, mert azt fogja hinni, hogy ő a legmenőbb.

- Sophy persze megpróbálja majd visszatartani, ő nem olyan számító, mint Lara.

- Értem és mit tegyünk? - kérdezte Lyz.

- Nem tudjuk, épp ez a baj, de nemsokára megérkeznek. - amint kimondtam a mondatot azonnal meghallottal Lara hangját.

- Ren, Becca! Sziasztok. - rohant felénk mosolyogva.

- Sziasztok. - köszöntünk egyszerre Beccával.

- Lara, Sophy ő Lyzander az én barátom, és ő Castiel, Ren barátja. - mondta Becca. - Cast, Lyz ők itt Lara és Sophy a legjobb barátnőink a volt sulinkból. - ekkor megcsörrent Lyz telefonja, arrébb ment telefonálni, majd mikor letette az arca gondterhelt lett.

- Ren, Becca, Castiel, gyertek velem, baj van. Lara, Sophy bocsássatok meg, de mennünk kell, sziasztok.

- Sziasztok. - köszöntek megszeppenve a lányok.

- Hova megyünk Lyz? - kérdezte kétségbeesve Becca, láttam rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

- Rosa megsebesült, elütötte egy autó.

- Mi van!? - kérdeztük egyszerre mind hárman.

- Rosa szokásához híven, ma reggel is elment futni és út közben elütötték. Többet én se tudok, ezért megyünk most a kórházba. - szerencsére fogott egy taxit, így 10 perc múlva már a kórházban voltunk.

Csak Leigh és Rosa anyukája voltak már ott. Rosa úgy két hete mesélte, hogy az apja 10 évvel ezelőtt meghalt.

9.rész: Deborah

Szerdán reggel csak Lyz jött hozzánk reggel, hogy elkísérje Beccát a suliba.

- Nem tudod, hogy Cast miért nincs itt? - kérdeztem Lyzt, kezdtem aggódni. Cast még csak nem is üzent.

- Sajnos nem, én se tudtam, hogy ma nem jön.

Ezután némán mentünk suliba, legalábbis én némaságba burkolóztam. Utolsó órám után oda jött egy lány, akit eddig még nem láttam.

- Szia. Te vagy Renata Pallmer? - kérdezte mosolyogva.

- Szia, igen. Miért? Te ki vagy?

- Deborah vagyok, Castiel húga. Ő küldött, hogy vigyelek el hozzánk. Indulhatunk?

- Mindjárt, csak még szólok a tesómnak. - mondtam és megkerestem Beccát. - Szerintem csak este megyek haza. Itt van Cast húga,azt kérte, hogy menjek el vele hozzájuk.

- Oké, jó szórakozást. - mondta a nővérem és megölelt.

- Mehetünk. - mondtam, mikor visszaértem Deborahhoz.

Egész úton beszélgettünk,mondta, hogy eddig azért nem találkoztunk, mert ő másik suliba jár. Tényleg kedves lány, csak zavar, hogy van egy kis problémája. Elmondta, hogy már egy pár éve drogozik. Ő nem tudta olyan könnyen feldolgozni az apjuk halálát és azt, hogy az anyjuk szabályosan elhagyta őket, mint Castiel. De ők Casttal teljesen olyanok, mint én és Becca: kiállnak egymásért, megvédik a másikat. Ha Cast épp nem velem van akkor otthon segít Debnek a tanulásban. Végre megérkeztünk.

- Sziasztok. - köszönt Cast mikor beléptünk az ajtón. Deb azonnal ment is a szobájába. Hatalmas házuk van, szerintem kettejüknek még egy kicsit nagy is. Casttal egész délután beszélgettünk, meajd este hazakísért. Kicsit aggasztott az, amit Debről megtudtam, olyan aranyos lány, miért kell így szenvednie? Remélem tudok segíteni neki.

*Becca szemszöge*

Ren egész délután Castéknál volt, én meg átmentem Lyzékhez. Rosa is ott volt, együtt néztünk négyen filmet: én, Lyz, Leigh és Rosa. Rengeteget beszélgettünk. Én már otthon voltam, mikor Ren hazaért. Láttam az arcán, hogy valami nincs rendben. Elmesélte, hogy mi van Deborahval. Ekkor eldnötöttük, hogy úgy segítünk neki, ahogy tudunk. Amúgy az nem derült ki, hogy Cast miért nem volt suliban, de szerintem a húgával akarta tölteni a napot. Másnap Deb eljött suli után próbára, kiderült, hogy tud énekelni, sőt... gyönyörű hangja van, de ő nem szeretne velünk zenélni, nem kell neki a banda. Nekem úgy tűnt, hogy Lyzzel nem nagyon kedvelik egymást.

8. rész: Az első koncertünk.

Kedden Cast reggel azzal fogadott, hogy szombat este koncertünk lesz. Beccával majd' kiugrottunk a bőrünkből.

- Ma is, meg egész héten fogunk próbálni a koncertre. - mondta Lyz, kicsit lelohadt a lelkesedésünk, de ugyan olyan boldogan mentünk suliba. Suliban Alexy odajött egyik szünetben.

- Szia Ren. Van kedved ma eljönni velem vásárolni?

- Szia Alexy. Szívesen mennék, de szombaton koncertünk lesz és próbálnunk kell. Sajnálom.

- Rendben... Semmi baj.-mondta elszomorodva.

- De ígérem vasárnap bepótoljuk. - mosolyogtam rá.

- Sziasztok, miről van szó? - kérdezte Becca

- Alexy szerette volna, ha ma elmegyek vele vásárolni, de próbánk lesz, így nem tudok.

- Ren szerintem nem gond, ha a mai próbát kihagyod, de megkérdezem Lyzt.

- Oké, köszi.-mondta Alexy és újra kivirult az arca. Következő szünetbe Becca és Alexy együtt jöttek oda hozzám.
- Lyz azt mondta, hogy nem gond, ha a mai próbát kihagyod, otthon úgy is tudunk ketten próbálni, majd segítek. - mondta mosolyogva. Erre Alexy olyan boldogan megölelte. Becca feje meg csak lilult a levegőhiánytól.
- Alexy, szerintem engedd el... Nem kap levegőt. - én már majdnem elnevettem magam, olyan vicces látvány volt.
- Jajj bocsi. - mondta és elvörösödve majd elengedte Beccát, aki amint tudott vett egy hatalmas levegőt. Suli után Alexyvel elmentünk a plázába, vett magának pár cuccot, de az én kezembe is belenyomott egy csomó ruhát és, mindet fel kellett próbálnom. Végül erre esett a választásunk:

Tudom, hogy nem száz százalékig az én stílusom, de nekem nagyon bejön. Örülök, hogy Alexyvel ilyen jól el lehet beszélgetni. Rávettem, hogy holnap Beccát hívja el vásárolni és neki is vegyenek valami új cuccot, mert már régi a ruhatára.

- Na mit vettetek? - kérdezte Becca, mikor hazaértem. Megmutattam neki és csak ámult. Neki is tetszett, bár abban egyet értett velem, hogy tényleg nem pont az én stílusom. Este még gyakoroltunk egy kicsit, utána mentünk aludni, már késő volt. Másnap Becca elment suli után Alexyvel vásárolni és ő is vet magának egy új ruhát. De ez még annyira se az ő ízlése, mint az amit én választottam. 

De ha tetszik neki, akkor nyugodtan, de nekem túl pöttyös. Túl hamar eljött a szombat. Beccával reggel iszonyatosan elkezdtünk parázni, ezét inkább elmentünk a parkba sétálni. Felhívtuk a fiúkat, szerencsére eltudtak jönni így rengeteget beszélgettünk, Aztán eljött az este, és kezdődött a koncert. Szerintem ügyesek voltunk, de azért féltem, hogy elájulok. Olyan lámpalázas tudok lenni.

*Becca szemszöge*

Féltem, hogy Ren elájul a színpadon, amint felmentünk úgy kipirult, gondolom forgott vele a világ. De nagyon ügyes volt, mind ügyesek voltunk. Másnap Lyz áthívott magukhoz, filmeztünk, beszélgettünk, jó nap volt.

*Ren szemszöge*

Vasárnap Castiel átjött, beszélgettünk, filmeztünk. Délután elmentünk a parkba.

7. rész: Balhéból még egy is sok....

Hétfőn a fiúk értünk jöttek, négyen együtt mentünk suliba. Egyik szünetben veszekedést hallottam. Kimentem megnézni mi az, amikor azt láttam, hogy Amber fel akarja pofozni Beccát.

*Becca szemszöge*

Óra után, amint kiléptem a teremből Amber rám támadt.

- Szállj le Lyzanderről, különben megkeserülöd. - mondta és fel akart pofozni, de akkor kijött a teremből Ren és elkapta a karját.

- Ugye nem gondoltad, hogy bántod a testvéremet?

*Ren szemszöge*

Nem állt szándékomban bántani Ambert, csak ráijeszteni. De Amber elkezdett visítozni.

- Eressz el! Nem akartam semmi rosszat!

Erre kijöttek a fiúk is: Cast, Lyz és Nathaniel.

- Mi folyik itt? - kérdezte Nathaniel.

- Én nem tettem semmit. - nyafogta Amber. - De ő fel akart pofozni.

- Amber, fogd be! - pirított rá Becca.

- Na jó, mi történt? Egyszerre egy beszéljen és Amber, megvárod, amíg befejezik és nem vágsz közbe.-még soha nem hallottam Nathanielt így beszélni. Olyan ideges volt, bár azt el is hiszem. Fel se
tudom fogni, hogy volt képes ilyen hosszú ideig elviselni a húgát.

- Amint kijöttem a teremből, Amber letámadott, hogy szálljak le Lyzről, majd fel akart pofozni.

- Hazudik! Nath, ugye nem hiszel neki? - nyafogta a szőkeség, akinek már sikerült kirántania a karját, a szorításomból.

- Ren nem reagált volna így, ha Amber nem akarta volna bántani Beccát. - mondta Lyzander

- Lyzandernek igaza van, Amber te tűnj innen, otthon még számolunk! - mondta Nathaniel kikelve magából.

- Köszönöm. - mondta neki Becca, és én is örültem, hogy nem hitte el a húga hazugságait. Suli után elmentünk a fiúk próbájára, meghallgatták, hogy játszunk, és bevettek minket a bandájukba. Én lettem a zongorista és néha énekelek is, Becca meg gitáros lett és énekes. Büszke vagyok magunkra. Még ma a próbán írtunk egy új dalt.

6. rész: A randi

Alig vártam két-három percet, Castiel már ott is volt.

- Szia.

- Szia. - köszönt, s leült az asztalhoz, majd rendelt. Én egy csilis forrócsokit és egy islert kértem, ő vett magának egy kávét, meg egy krémest .-Valamit szeretnék mondani... - kezdte miután fizetett és felálltunk az asztaltól.

- Mondd nyugodtan.-megállt, velem szembefordult és:

- Szeretlek. - mondta. Én meglepetésemben, köpni-nyelni se tudtam, csak megöleltem és megcsókoltam.
- Én is szeretlek.

*Becca szemszöge*

Mire a parkba értem, Lyzander már várt rám egy padon.

- Szia, sokat vártál rám? - kérdeztem, mikor odaértem.

- Szia. Nem, épp most értem ide én is.

- Mit szerettél volna mondani? - kérdeztem enyhén elvörösödve. A mint kimondtam egyre jobban kezdett közeledni felém.

- Leszel a barátnőm? - kérdezte. Az arcom vörösebb lett, mint a főtt rák...

- Igen. - mondtam majd megcsókoltam.

*Ren szemszöge*

- Legyél a barátnőm. - mondta Castiel, miközben sétáltunk a park felé.

- Leszek. - mondtam és olyan vörös voltam, hogy a főtt homár is megirigyelte volna a színemet.

*Becca szemszöge*

Lyzzel épp egymás mellett ültünk és beszélgettünk, mikor megláttam Renéket, egymás kezét fogták. Ők is megláttak minket, mert odajöttek. Beszélgettünk, majd mikor besötétedett a fiúk hazakísértek minket. Lyz mesélte, hogy van egy bátyja, Leigh, az övé a butik és Leigh barátnője Rosa.Mikor megérkeztünk a házunk elé Lyz egy csókkal búcsúzott el.

*Ren szemszöge*

Rengeteget beszélgettünk Casttal, megtudtam, hogy van egy húga, Deborah, aki 14 hónappal fiatalabb nála. Pont úgy vannak összenőve, mint én és Becca. Mikor a házunk elé értünk Casttal egy picit lemaradtunk, hogy Lyzéket se zavarjuk és búcsúzás képen megcsókolt.

5. rész: Az első döbbenet...

Pont ma 3 hete, hogy ideköltöztünk. Ma szombat van. Reggel Becca megdöbbenve jött be a szobámba.

- Ren képzeld, kaptam egy üzenetet Lyztől, hogy ma 11-kor találkozzak vele a parkban, valamit mondani szeretne. - mondta és örömében kezdett ugrálni az én hóbortos nővérkém.

- Ennek örülök Becca. - kezdtem, de én is kaptam egy üzenetet: " Szia Ren. Találkozzunk ma 11-kor a kávézóban. Castiel"

- Mi az Ren? - kérdezte egy picit aggódva. Megmutattam neki az üzenetet. - De hát ez fantasztikus! Már fél 10 van, gyere kezdjünk készülődni, mert még elkésünk. - mondta és örömében már ugrált. De vajon miért akar valami így találkozni Castiel?
- Mit vegyek fel? - kérdeztem Beccát, akinek ettől a kérdéstől eltűnt az arcáról a mosolya. Hat igen, a ruha az nálunk nagy gond...

- Megoldjuk, csak gyere. - mondta és megindult a szekrényem felé és elkezdett kutakodni benne. Adott pár ruhát. - Próbáld fel! És ezt, ezt, meg ezt is. - már úgy néztem ki, mint egy mozgó gardrób... De egyik se volt jó. Átmentünk a szobájába, feltúrtuk a szekrényét, amíg találtunk valami normálisat, már csak paróka kell... Mikor már az ötödiket próbáltam fel végre megtaláltuk:

Ezután jött az, hogy Beccának kerestünk Ruhát. Az ő ízlése alapból kicsit jobban hajlik a viktoriánus cuccok irányába. De neki is sok átöltözés árán találtunk csak ruhát és hozzá való parókát:

Fél 11 után öt perccel együtt léptünk ki az ajtón és indultunk én a kávézóba, Becca meg a parkba. Mielőtt külön vált volna az utunk Becca megölelt és ezt mondta:

- Sok sikert húgi. Szia.

- Köszi, neked is. Szia. - mondtam és mentünk a magunk útjára. Öt perccel a megbeszélt találkozó előtt értem oda, Castiel még nem volt sehol. Leültem a teraszon, gondoltam megvárom. Nem sokkal később oda is ért.

4. rész: Kezdünk beilleszkedni

*Ren szemszöge*

Másnap megint Rosával mentünk suliba, egyre jobban kezdtünk beilleszkedni. Suli után Rosával, Lyzanderrel és Castiellel elmentünk a parkba, Castiel hozta a kutyáját Démont, aki azonnal megkedvelt engem. Becca haza ment a mi kutyánkért akit Ramszesznek hívnak. Ramszesz egy golden retriver. Démonnal egész jól kijönnek és Ramszesz megkedvelte a többieket. Másnap hallottam, hogy valakik veszekednek, oda mentem, és mit látok? Kentin rámászott Beccára, akin láttam, hogy elküldené, de nem tudja.

- Kentin! Hagy békén a nővéremet! - mondtam, majd a grabancánál fogva vonszoltam arrébb Kentint és lekevertem neki egy pofont.

- Ezt meg miért kaptam? - kérdezte játszva az értetlent.

- Még te kérdezed? Ki is akart engem megcsókolni?-kérdezte felháborodva Becca, erre már Lyzander és Castiel is odajöttek.

- Mi folyik itt? - kérdezte Lyz.

- Kentin meg akarta csókolni Beccát, de én leszedtem őt a nővéremről.

- Ügyes kislány. - mondta egy elismerő mosoly kíséretében Castiel. Ezután Kentinnek már nem volt kedve zaklatni Beccát, tudja, hogy egy életre megkeserüli, ha bántja a nővéremet. Órára úgy mentem be, mint valami félőrült. De szerencsére hamar vége lett a napnak, majd amint lehetett, mentünk haza.

3.rész: Első nap az új giminkben (part 2)

Amint beléptünk a suli udvarára megláttunk egy fehér hajú, viktoriánus ruhát viselő srácot.

- Sziasztok. - köszönt

- Szia Lyz. Bemutatom Renatát és Rebeccát, most költöztek ide Londonból.

- Én Lyzander vagyok, örülök, hogy találkoztunk. - nyújtott kezet nekem és Beccának.

- Örülök, hogy találkoztunk Lyzander, de Beccával még el kell intéznünk a beiratkozást. - mondtam majd karon ragadtam Beccát és elkezdtem befelé vonszolni.

- Várjatok. - szólt utánunk Lyzander. - Megmutatom, hogy kinél kell beiratkoznotok.

- Kö-köszönjük. - mondta Becca egyre jobban elpirulva...Fülig belezúgott Lyzanderbe, gondolom, a felemás szeme, a stílusa és a kellően elegáns, picit tartózkodó, s mégis elragadó modora ragadta így meg a nővéremet. Elindultunk Lyzander után, aki elvezetett minket a DÖK-ös teremhez, Beccával bementünk, és egy szőke, kék szemű srác volt bent.

- Sziasztok, gondolom, ti vagyok az új diákok. Én Nathaniel vagyok, a DÖK elnök.

- Szia, igen, én Renata vagyok, de szólíts Rennek, és ő itt a tesóm Becca.

- Itt vannak ezek a papírok, ezeket kell aláírnotok. - mondta és a kezünkbe nyomott egy-egy papírt, miután aláírtuk odaadta az órarendünket és indultunk is órára.Amint kilétünk a DÖK teremből véletlenül beleütköztem valakibe.

- Nem tudnál véletlenül a lábad elé nézni?

- Bo-bocsánat. - hebegtem zavarodottan. Amikor felnéztem láttam, hogy egy elképesztően helyes, vörös hajú srác áll előttem.

- Nem tudom, ki vagy, de ne támadd le a húgomat, nem direkt ment neked. - esett neki védelmezően Becca.

- Becca, ne. - mondtam és már vissza is húzódott. - Bocsi, a nővérem néha hirtelen haragú, ha rólam van szó. De tényleg fogadhatnád kedvesebben is az új diákokat.

- Már miért tenném? - kérdezte flegmán.

- Látom, te se vagy egy földre szállt angyal...Amúgy én Ren vagyok, ő az ikertesóm: Becca. -mutatkoztam be. Látszik, hogy ez a srác nagyon kedves is tud lenni, ha nem húzzák fel, olyan, mint mi.

- Castiel vagyok. Milyen órátok lesz?

- Töri. - mondtuk teljesen egyszerre Beccával és ezen elnevettük magunkat.

- Nem tudom, ezen mi olyan vicces, de nekem. Gyertek. - mondta és elindult előttünk mutatva az utat, így szercsére nem vette észre, hogy Becca elkezdett húzni engem, mert földbe gyökerezett lábbal álltam. Azt hiszem, belezúgtam...Nem sokkal azután jött a tanár, hogy beértünk a terembe.

- Jó reggelt gyerekek! Jött két új diák, kérlek gyertek ki és mutatkozzatok be az osztálynak. - Beccával csendben odamentünk, majd ő kezdte a bemutatkozást:

- Sziasztok, Rebecca Pallmer vagyok, a szüleinkkel most költöztünk ide Londonból. 17 éves vagyok, 5 éves korom óta gitározok, fuvolázok és éneklek. Mielőtt elköltöztünk volt egy bandánk, de a költözésünk miatt felbomlott. Volt akinek már feltűnt, hogy hatalmas a szám, mindent megteszek a testvéremért és a barátaimért, ha őket bántja valaki, akkor megkeserítem az életét.ez lennék én, egy lány akinek legalább olyan nagy a szíve, mint a szája.

- Itt az ideje, hogy én is bemutatkozzam. - kezdtem. - Én Renata vagyok, Becca ikertestvére. Én is 5 éves korom óta zenélek, de én fuvola helyett zongorán játszom. Beccával nem csak az ízlésünk, hanem a tulajdonságaink nagy része is megegyezik. Ha valaki bunkó velem, azzal én is az leszek, a barátaim és a testvérem mellett kiállok.

- Köszönjük lányok, foglaljatok helyet.

Felindultunk a két szabad hely felé, én Rosa mellé ültem, Becca meg egy fekete hajú fiú mellett talált magának helyet.

*Becca szemszöge*

Leültem a fekete hajú fiú mellé.

- Szia Armin vagyok. - mutatkozott be.

- Örülök, hogy megismerhettelek Armin én Becca vagyok.

Az óra elég unalmasan telt. Szünetben Armin bemutatta a tesóját Alexyt, nagyon rendes srácok, jó velük beszélgetni. A nap folyamán, még megismertük Irist, Kimet és Violát. Suli után Rosával együtt mentünk haza.

2. rész: Első nap az új giminkben

Reggel hatkor kómás fejjel másztam ki az ágyamból, és még pizsiben átmentem Becca szobájába felébreszteni őt, mert képes és még elalszik.

- Becca kelj fel. -  mondtam halkan, majd elismételtem még kétszer, egyre hangosabban, hogy megy is hallja.

- Renata, mi van? Miért nem hagysz aludni? - kérdezte az én néha zsémbeskedő nővérkém

- Reggel van, el kell menned zuhanyozni, felöltözni és indulunk suliba, még órák előtt be kell fejeznünk a beiratkozást.

- Csak öt percet adj. Kérlek! - mondta nyűgösen, bociszemeket meresztve.

- Jó, addig csinálok reggelit, de aztán jövök. Hozok majd kávét is.-mondtam azzal kimentem a szobájából, de az ajtót nyitva hagytam. Reggelirea kedvencünket csináltam: almás palacsintát.

- Szia drágám! - köszönt anya. - Segítsek?

- Szia anya. Igen kérlek folytasd a palacsinta sütést, amíg én felkeltem Beccát. - mondtam, majd megfogtam Becca kávéját és felvittem a szobájába.

- Jó reggelt. - mondtam és odaadtam a kávét.

- Köszi. - motyogta és belekortyolt a kávéjába.

- Gyere reggelizni. - mire kimondtam, Becca már mellettem állt, megérezte a palacsinta illatát.Együtt mentünk le reggelizni, megettük a palacsintát, majd mivel két fürdőnk van, így egyszerre mentünk zuhanyozni. Lezuhanyoztam, fogat mostam, megfésülködtem, majd felöltöztem és bementem a szobámba a cuccomért. megvártam Beccát az ajtó előtt, már rajtam volt a dzsekim és a bakancsom. Végre Becca is megérkezett, elindultunk a buszmegállóhoz. Ott állt egy fehér hajú lány, gyönyörű sárga szemekkel.

- Sziasztok. - köszönt mosolyogva. - Gondolom nemrég költöztetek ide, mert még nem láttalak titeket.

- Szia, igen, szombaton költöztünk ide. Renata Pallmer vagyok, ő itt az ikertesóm Rebecca. - mondtam és kezet nyújtottam.
- Rosalya vagyok, örülök, hogy megismerhettelek titeket. - mondta és megfogta a kezem. - Melyik suliba jártok?

- Ma kezdünk a Sweet Amoris gimiben. - mondta Becca.

- De jó!, Lehet, hogy osztálytársak leszünk! - örvendezett Rosalya. - Amúgy szólítsatok Rosanak.

Jött a busz felszálltunk, pár megálló múlva a sulinál voltunk.

1. rész: Bemutatkozás

Sziasztok! A nevem Renata Pallmer, két hét múlva leszek 17. Imádom a zenét és a barátaimmal tölteni az időt. Zongorázom, gitározok, éneklek. Ha valaki velem bunkó, azzal én is az vagyok, a barátaimat megvédem, hatalmas a szám és a szívem is. Van egy ikertesóm Rebecca. Szerencsére kétpetéjűek vagyunk, így nehéz összekeverni minket. Becca szintén gitározik és énekel, de ő nem zongorázik, hanem fuvolázik. Engem a sors hosszú fekete hajjal áldott meg, őt viszont vöröses barnával. Mindketten szoktunk parókát hordani. A stílusunk egyezik, a rock az életünk. Most költöztünk ide a szüleinkkel együtt, hétfőtől a Sweet Amoris Gimnázium diákjai leszünk. Eddig Londonban éltünk, ott volt egy zenekarunk, de mivel elköltöztünk az felbomlott.

Ez volnék én:

 

Igen ezen a képen Becca haja tényleg lilás, de csak azért, mert befestette. :)